Kérdés
Kik a cigányok? Miben hisznek a cigányok?
Válasz
A cigány szó a romani vagy roma nevű etnikai csoport tagjait jelöli. A romák olyan Észak-Indiából származó emberek utódai, akik körülbelül 1000 évvel ezelőtt vándoroltak ki országukból. Rokonsági viszony fűzi őket a dom néphez (lásd meg doum; nyelvük a domari), akik bár ugyanarról a területről származnak, de a romáktól különváltak. A romák vagy cigányok - nomád nép lévén - a világ számos pontjára elvándorolt, többek között Ázsiába, Kelet-Európába, és Amerikába. A romák legkoncentráltabb populációi a mai Törökország, Közép-, Kelet- és Dél-Európa területén találhatók, kvantitatíve kiterjedtebb közösségeik így például a Balkánon, Közép-Európában, de Spanyolországban és Dél-Franciaországban is megtalálhatók. Számos országban mind a mai napig lovas szekereken (is) közlekednek, holott a modernitás nyilván az ő közösségeikben is megvetette már a lábát. Ugyanakkor, ha elenyésző számban is, de klasszikus értelemben vett vándorcigányok manapság is léteznek (pl. a majálisok szervezői között felülreprezentáltak, ha már nem is lovaskocsikkal, hanem sokszor jól felszerelt lakókocsikkal, kamionokkal és trailerekkel járják Európát - a fordító megjegyzése).
A romák legnagyobb része római katolikus, bár néhányan a keleti ortodoxia, a protestantizmus, vagy az iszlám egy-egy ágához tartoznak, az utóbbi közel negyven évben pedig sokan csatlakoztak karizmatikus és adventista gyülekezetekhez is. A romák hisznek Istenben, akit Delnek hívnak, és a Sátánban, akit Devlának, Bengnek, és Slatának is neveznek. A cigány kultúrában hagyományosan mélyen gyökerezik a babona, hisznek a bűbájokban (varázslás), az amulettek természetfeletti erejében, az átkokban, a balszerencsében, valamint a jó és gonosz szellemekben. A cigányok tradicionális hitrendszerének - sok egyéb valláséval egyetemben - szerves része az ártó és jó szellemek rituális kiengesztelése vagy épp kiűzése, ezáltal pedig maguk próbálják meg a sorsuk feletti irányítást átvenni. A romák hajlamosak pogány vallásukat keresztény elemekkel elegyíteni (ezt a gyakorlatot a katolikus egyház az egész világon több ezer éve üdvözli, sőt, buzdítja, már legalábbis azon kivételes esetekben, mikor ennek nem maga a kezdeményezője - a fordító megjegyzése). Mikor például egy roma ember meghal, a családtagjai szimbolikusan bocsánatot kérnek minden rosszért, amit ellene tettek, ezt viszont azon pogány hiedelemben gyökerező félelemből teszik, hogy a halott szelleme állítólag visszatérhet és kísértheti az élőket. Ezzel szemben a Biblia világos tanítása szerint valós bűnbocsánat egyedül Istentől jöhet az Úr Jézus Krisztus által, ennek megfelelően pedig a már elhunyt ember bűneiért való vezekelés - történjen az az élők vagy Isten irányába - az Írás számos kijelentésével élesen szembemegy (lásd 1János 1:9) - nem így a katolikus egyházban ill. annak múltjában (lásd a reformáció kialakulásának egyik főbb okát). Isten Igéje félreérthetetlenül kijelenti, hogy mindazoknak, akik szívből elfogadták Jézus Krisztus megváltó kegyelmét, már semmi félnivalójuk nincs a kárhozattól (Róma 8:1; 1János 4:18). Az a koncepció tehát, mely szerint a halottak visszajöhetnek kísérteni az élőket, ha azok nem imádkoznak/tesznek áldozatot bűneik bocsánatáért, távolabb nem is állhatna Isten kijelentéseitől. Sok (tradicionális cigány hitet valló) roma ember hisz a reinkarnációban, ami szintén semmiképp nem hozható összhangba a Biblia tanításával, továbbá ma is akadnak köztük még olyanok, akik jövendőt mondanak, tehát médiumként fungálnak, vagyis közvetítők a bukott, démoni szellemvilág és az élők világa között. Vannak, akik mind mai napig felbérelhetők átkok szórására, kötések levételére. Ez egyértelműen a varázslás kategóriájába esik, ami közel sem valami mesebeszéd, ha azt avatott-, vagyis az adott démoni szellemnek szívből elkötelezett ember végzi - a Biblia nem véletlenül tiltja ezt olyan határozott szavakkal újra és újra (3Mózes 20:27; Galata 5:20).
A tradicionális cigány szokások szerint élő roma nőkkel szemben kultúrájuk igen magas tisztasági követelményeket állít. A házasság megtartó kötelékébe való belépés elképzelhetetlen anélkül, hogy a nő (de nem feltétlenül a férfi) szűz legyen, ezzel párhuzamosan mindmáig él az a nézet köztük, hogy a női test deréktől lefelé a menstruáció teljes ideje alatt tisztátalannak számít. A terhes nő szintén tisztátalannak számít (ezért szexuális indíttatásból tilos hozzá közeledni), ha pedig egy asszony családja otthonában szül, tisztátalanná válik az otthon. Miután megszületett gyermek, minden olyan tárgyat, amihez az újdonsült anya teste hozzáért, el kell égetni. Ez a szertartásos tisztaságra, azaz végső soron a testre (és nem a szellemre) irányuló egészségtelen fókusz gyakorlatilag minden törvénykező szemléletű vallás sajátja. A Biblia ezzel szemben világosan azt tanítja, hogy nem a testi, hanem a szellemi tisztátalanságunk miatt vagyunk tisztátalanok Isten szemében - férfiak és nők egyaránt - legalábbis míg az Úr Jézus vére által nem hagyjuk magunk tisztára mosni (Róma 3:10-11, 23). A szellemi szennyezettségünk eltávolítására nem az a megoldás, hogy a bűn által tisztátalanná vált személy külsőleges, ember-alkotta szabályok mentén megtisztítja magát, hanem az, hogy a Megváltó irgalmát keresve hagyjuk magunk Ő általa tisztára mosni (Róma 7:24-25; 1Korinthus 6:11).
English
Kik a cigányok? Miben hisznek a cigányok?
