Kérdés
A Biblia mit tanít a fivérekről és a nővérekről/testvérekről?
Válasz
Testvérek mind az Ó-, mind pedig az Újszövetségben gyakran jutnak szerephez. A legismertebb bibliai testvérpár talán Káin és Ábel (1.Mózes 4:1-8), de említhetjük Jákobot és Ézsaut (1.Mózes 25:19-27), Józsefet és tizenegy testvérét (1.Mózes 37. fejezete), Mózest, Áront és Miriámot (4.Mózes 26:59), Pétert és Andrást (Máté 4:18), valamint Mártát, Máriát és Lázárt is (János 11:1).
A testvérek közötti szeretet természetes dolog kellene legyen, a köztük megnyilvánuló phileo szeretetet a Biblia nem ritkán a hívők közötti szeretet illusztrációjaként foganatosítja. A Szentírás azt adja parancsba, hogy úgy szeressük egymást Isten családján belül, ahogyan a testvérünket is szeretnénk: “Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek... legyetek” (Rómabeliekhez 12:10). Pál apostol így fejezte ki a filippibeli szentek, azaz Isten azon tájon élő megtértjei iránt való szeretetét: ”...szerelmes atyámfiai, a kik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám...” (Filippibeliekhez 4:1).
Magának Jézusnak is voltak fivérei (öccsei) – Jakab, József, Simon és Júdás – ugyanakkor húgai is voltak, de hogy pontosan hány, az nem ismert (Máté 12:46; 13:55, 56). Jézus egy ízben a követőivel való belsőséges kapcsolata képeként a családjára mutatott: “Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni. És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled. Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám” (Máté 12:46-50).
Mikor Jézus ezeket mondta, akkor persze nem volt tiszteletlen a családjával szemben, és nem is azt juttatta kifejezésre, hogy annak tagjai valójában nem is fontosak számára. Célja sokkal inkább az volt, hogy a szoros családi kapcsolatot ahhoz a kötelékhez hasonlítsa, amelyben Ő osztozik mindenkivel, Aki csak hisz Őbenne. Valójában azonban Jézus követőihez való kötödése még erősebb, mivel azt sem féltékenység, sem harag, sem frusztráció vagy egyéb nézeteltérés nem ronthatja meg az Ő részéről.
Mit tanulhatunk tehát a testvérek életének és kapcsolatának bibliai példáiból? Először is fontos megérteni, hogy a testvérek közötti konfliktus nem része Isten a családra vonatkozó tökéletes tervének. Bár Isten végül minden egyes (nemkívánatos) helyzetet is az Ő akarata megvalósítására használ(t), az egyes testvérpárok közötti konfliktus sokszor gyilkos féltékenységbe, gyászba, és háborúkba torkollott, valamint széthullott családokat eredményezett.
Léteznek olyan alapelvek, melyek gyakorlatilag bármely kapcsolatra alkalmazhatók. Elsőként álljon itt, hogy úgy kell szeretnünk másokat, hogy az Krisztus agapé szeretetét tükrözze: “Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet” (1.János 4:7-8).
Ezenfelül pedig kedvességet kell tanúsítanunk egymás iránt, és úgy kell bánnunk a környezetünkben élőkkel, ahogyan mi is szeretnénk, hogy velünk bánjanak (Efézusbeliekhez 4:32; Lukács 6:31). Ez azt jelenti, hogy nem csupán irgalmasan kell reagálnunk testvéreink haragjára vagy esetleges vádaskodásaira, hanem abból sem szabad kivonjuk magunk, hogy szolgáljunk feléjük (János 13:12-14).
Végül pedig Pál apostol a következőre utasítja a híveket: “...minden emberrel békességesen éljetek” (Rómabeliekhez 12:18). Kerüljük tehát a veszekedést és a konfliktusokat, és lépjünk fel béketeremtőként, amikor nézeteltérések merülnek fel a családunkban.
English
A Biblia mit tanít a fivérekről és a nővérekről/testvérekről?
