Kérdés
A Biblia mit mond a szoptatásról?
Válasz
Mielőtt belefognánk mai témánkba, fontos nyugtáznunk, hogy a Biblia nem ad konkrét útmutatást a szoptatásra vonatkozóan. Ennek ellenére vannak olyan keresztények, akik nagyon határozottan foglalnak állást a vita valamely oldalán, ez pedig nem ritkán a Krisztus követői közötti szeretet és egység rovására megy, a világ felé tett tanúságtételünkről nem is beszélve. Amikor a keresztény hívek megengedik, hogy az (üdvösség szempontjából) nem lényeges kérdések így megosszák őket, akkor voltaképp senki sem nyer, csak azok, akik a Krisztus testében széthúzást, viszályt akarnak látni. A szoptatás is egy ilyen kérdés.
A bibliai időkben a gyermek saját anyja általi szoptatásának egyetlen alternatívája az volt, hogy egy “dajka” szolgáltatásait vették igénybe, aki maga is egy olyan nő volt, aki nemrég adott életet, és így képes volt más csecsemőket is szoptatni. A kis Mózest a Nílus folyón egy vízhatlanná tett kosárban úszva találta meg az egyiptomi hercegnő, aki be is vitte magával a palotába, és örökbe fogadta. Mivel a hercegnőnek nem volt gyermeke, szüksége volt egy dajkára, aki szoptatja a fiút. Isteni beavatkozások egész sorozatán keresztül – az udvartartás tudta nélkül – Mózes saját édesanyját bérelték fel, hogy ő szoptassa a kisdedet (2.Mózes 2:1-10).
Bizonyított, hogy a szoptatás a csecsemő táplálásának leghatékonyabb és egyben legelőnyösebb módszere, részben az ún. kolosztrumban, vagyis az emlősök által termelt előtejben található alapvető tápanyagok, antitestek és más immunglobulinok jelenléte miatt, melyekre különösen az első napokban van nagy szükség az újszülött egészséges növekedéséhez és fejlődéséhez. Egyértelmű, hogy a csecsemők számára az emberi anyatej a legegészségesebb tej. Ugyanakkor vannak olyan körülmények, amelyek között a csecsemő édesanyja egyszerűen nem tud szoptatni. Még mindig előfordul, hogy az anya a szülés következtében meghal, ami persze elengedhetetlenné teszi az újszülött a cumisüveges táplálását. Egyes anyáknál egyszerűen nem indul be a tejelválasztás, azok esetében pedig, akik HIV-fertőzésben, hepatitiszben vagy más fertőző betegségben szenvednek, a szoptatás nyilván élből ki van zárva. Vannak olyan anyák is, akiknek már rövidesen szülés után vissza kell menniük a munkába, a mellszívó használatát pedig egyszerűen túl nehézkesnek és időigényesnek tartják. Végül pedig itt vannak még az 1950-es években született U.S.-amerikaiak milliói, akiket cumisüvegből és tápoldatokkal tápláltak, mert az akkori tömegkultúra a tudomány bűvöletében élt, és úgy tartották, hogy ezzel az eljárással fel is találták a csecsemők táplálásának új, tökéletesített módszerét. Arra azonban nincs meggyőző bizonyíték, hogy ezek a gyerekek végtére kevésbé egészséges felnőttekké váltak volna, mint azok, akiket hagyományosan szoptattak.
Végső soron az a legjobb, ha az anyára, a családra és magára Istenre bízzuk annak az eldöntését, hogy szoptatjuk-e a csecsemőt vagy sem. A leendő anyákra hárul annak a feladata, hogy megismerkedjenek a szoptatás és a cumisüveges/tápoldatos táplálás mellett és ellen szóló tényszerű érvekkel, majd imádságosan, Isten bölcsességét kérve (Jakab 1:5) hozzák meg a jól megalapozott személyes döntésüket. Egyetlen nővel sem szabad azt éreztetni, hogy szörnyű anya vagy bármilyen tekintetben rosszabb keresztény volna, csupán mert nem szoptat. Keresztény hívőként az üdvösség szempontjából nem lényeges kérdésekben sem szabad szeretetlenül ítélgessük egymást, hanem sokkal inkább egymás épülésére kell legyünk az Úr Jézus szeretete és kegyelme által (Rómabeliekhez 14:19).
English
A Biblia mit mond a szoptatásról?
