Kérdés
Hogyan értsük azt a kijelentést, hogy ahol az Úr Lelke, ott a szabadság (2Korinthus 3:17)?
Válasz
Számos polgár számára a szabadság épp olyan nagybecsű dolog, mint maga az élet. Minden bizonnyal ez az érzület feszíthette Patrick Henry amerikai forradalmár keblét is, mikor a követező, angol-szász nyelvterületen szállóigévé vált mondatot harsogta: "Adj szabadságot, vagy vedd el az életem!". Pál apostol így ír Isten Szent Lelke által: "Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság" (2Korinthus 3:17, KAR2011). Ezzel minden bizonnyal a Jézus Krisztus földi szolgálata kezdetén az Ézsaiás próféta könyvéből idézettekkel igyekezett kapcsolatba hozni az által közvetített Írást. Az Úr Jézus a próféta könyvének tekercsét az alábbi igehelyen feltárva így olvasta fel az igét:
"Az Úr Lelke van énrajtam, aki felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, és elküldött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakoknak a szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét" (Lukács 4:18-19, KAR2011; vö. Ézsaiás 61:1-2).
A 2Korinthus 3:17-ben szereplő "szabadság" szó a görög nyelvű eredetiben "a szolgaságtól, az elzárástól, valamint az elnyomástól való személyes szabadság"-ot jelenti. Jézus azért jött el erre a világra, hogy szellemileg szabaddá tegyen minket. Krisztus ma is ezt üzeni Isten minden egyes gyermekének: "Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek" (János 8:36). Abban a pillanatban, mikor valaki szívből Ura és személyes Megváltójaként fogadja be Jézust, az Úr Szent Lelke lakozást vesz benne (Róma 8:9; 1Korinthus 12:13; 2Korinthus 3:18). A hívőket a nekik ígért és a rájuk kiöntött Szent Lélek pecsételi el az üdvösségre (Efézus 1:13-14), és az élő Isten Lelke által támadnak új életre (2Korinthus 3:3, 6).
Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság, hiszen akik Krisztusban vannak, vagyis akik Isten Lelkétől születtek (János 3:5-6), azok már felszabadíttattak a bűn és a halál törvényének hatálya alól (Galata 4:3-7). Pál egy ízben ezt mondta a Rómában lévő gyülekezet tagjainak: "...én a Krisztus Jézusban élek, és őbenne az Élet Szellemének törvénye uralkodik, amely felszabadított engem a bűn és halál törvénye alól" (Róma 8:2, EFO; lásd még Róma 7:4-5). "Akkor a Törvény foglyai voltunk, most azonban felszabadultunk ebből a rabságból, mert a régi emberi természetünk meghalt. Most már új módon szolgáljuk Istent a Szent Szellem által, nem pedig a régi, írott szabályok szerint" (Róma 7:6, EFO).
Pál apostol az írásaiban gyakran használt szabadság szó segítségével foglalja össze a Krisztusban nyert üdvössége élményét. Ő azt hirdette Isten Szent Lelke által, hogy a keresztények többé már nem a bűn rabszolgái: "...a bűn többé nem fog uralkodni rajtatok, hiszen már nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek" (Róma 6:14, EFO). Pál ismételten arra figyelmeztette a hívőket, hogy ódzkodjanak attól, hogy újra a törvény rabszolgaságának jármába hajtsák fejük: "Krisztus azért szabadított fel bennünket, hogy ebben a szabadságban éljünk. Ne engedjétek hát magatokat újra rabszolgává tenni!" (Galata 5:1, EFO).
Jézus Krisztusban a hívők már felszabadultak a bűn átka alól, mentessé tétettek annak befolyásától, mint ahogy annak jogos jussától, az örök büntetéstől is (Róma 8:1-6). Jézus maga AZ "igazság" (János 14:6), az Őbenne hívő hallgatóinak pedig ezt mondja: "...megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket" (János 8:32, EFO).
A bibliai értelemben vett szabadság igen nagy mértékben eltér a világ szabadságról alkotott elképzeléseitől. A keresztény hívő Isten-adta szabadsága közel sem azonos a világi szabadság azon koncepciójával, mely minduntalan azt harsogja, hogy kényünk-kedvünk szerint bármit megtehetünk. Elkerülhetetlen ugyanis, hogy ez utóbbi fajta szabadság egy más típusú rabszolgaság bilincseibe zárjon minket, mégpedig önnön szenvedélyeink és (testi) vágyaink szolgai teljesítésébe (lásd 2Péter 2:19). Ahol az Úr Lelke azonban már jelen van, ott az ember arra is szabadságot kap, hogy megtagadja testi késztetéseit és önző vágyait. Az ilyen embert már az vezérli, hogy Istennek engedelmeskedjen, hogy az Ő-, és ne a saját tetszésére éljen, és az Ő szent Nevének szerezzen dicsőséget (Róma 6:16-18; 1Korinthus 7:22-23).
A végső szabadság nem más, mint a haláltól való megszabadulás a Jézus Krisztusban kapott örök élet ajándéka által (János 17:2-3; 1János 5:11-12). A hívő ember már szabad a halál félelmétől, hisz a halál fullánkja neki már 'mit sem árthat. Ez a szabadulás azáltal lett a miénk, hogy Urunk, Jézus Krisztus, győzelmet adott nekünk ezen végső ellenség felett is (1Korinthus 15:53-57).
Mielőtt részesülhettünk az Úr Lelkében, életünket a bűn, a törvény, és a halál szolgálata jellemezte. Ez alól egy kivétel sincs, vélekedjünk bárhogyan is megtérésünk előtti életvezetésünkről. Most azonban, hogy Krisztusban élünk, és betöltettünk az Ő Szent Lelkével, a szó legteljesebb értelmében fel lettünk szabadítva (2Korinthus 5:17; Róma 6:4). Szellemi szabadságunk egyik életünket átformáló, mindent megváltoztató aspektusa annak a biztos tudatában is megnyilvánul, hogy a jelenlévő világ nem a valós otthonunk (Zsidókhoz 11:13; 13:14; Filippi 3:20; 1Péter 2:11; 1János 2:15-17). Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság, Isten gyermekeiként ugyanis már a jövőbeli megdicsőülésünk várakozásában, annak realitásában élünk. Isten pedig a szavát adta arra, hogy az örök mennyei otthonunkban már sem halál, sem semmilyen romlás nem lesz (Róma 8:21).
English
Hogyan értsük azt a kijelentést, hogy ahol az Úr Lelke, ott a szabadság (2Korinthus 3:17)?
