Mit kell érteni az Atya Isten fogalma alatt?



Kérdés: Mit kell érteni az Atya Isten fogalma alatt?

Válasz:
„Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt." (1János 3:1) A szakasz egy felszólítással indul: „Lássátok meg!" János szeretné, ha felismernénk az Atya szeretetének megnyilvánulását. Már az előző fejezetben (1János 2:5, 15) bevezette Isten szeretetének a témáját, ebben rövid áttekintést ad, majd részletesen elemzi a negyedikben. János szeretné ismertetni azt a „nagy szeretetet", amelyet az Atya tanúsít gyermekei iránt. A „nagy"-nak fordított görög szó csak hatszor fordul elő az Újszövetségben, és mindig lenyűgözést és csodálatot hordoz magában.

Érdekes megfigyelnünk, hogy János nem azt mondja: „Az Atya szeret minket." Ha ezt tenné, egy állapotot írni le. Ehelyett azt mondja (legalább is a görög eredetiben), hogy a szeretetét „adta" nekünk, ami azt jelenti, hogy cselekvő módon járt el. Azt is érdekes meglátnunk, hogy János szándékosan az „Atya" szót használja. Ez a szó utal az apa-gyermek viszonyra. Isten azonban nem akkor lett apává, amikor minket gyermekeivé fogadott. Isten apai mivolta öröktől fogva fennáll. Öröktől fogva Jézus Krisztus Atyja, és Jézus által a mi Atyánk. Jézus révén nyerjük el az Atya szeretetét, és neveztetünk „Isten gyermekeinek".

Micsoda megtiszteltetés, hogy Isten gyermekeinek hív minket, és biztosít arról, hogy gyermekeiként örökösök és Krisztussal társörökösök vagyunk (Róma 8:17). János azt is elmondja az evangéliumában, hogy Isten mindenkinek, aki hittel elfogadja Krisztust Urának és Megváltójának, megadja a jogot, hogy az Isten gyermekévé váljon. Isten kinyújtja a szeretetét Fia, Jézus Krisztus felé, és általa az örökbefogadott gyermekei felé is.

Amikor János azt mondja, hogy „azok is vagyunk", akkor a jogi állapotunk valódiságát hangsúlyozza. Most, ebben a pillanatban az ő gyermekei vagyunk. Más szóval, ez nem egy olyan ígéret, amelyet Isten a jövőben fog teljesíteni. Nem, az igazság az, hogy már most Isten gyermekei vagyunk. Minden jog és kiváltság, amely az örökbefogadással jár, már a miénk, mivel atyaként ismertük meg Istent. Gyermekeiként megtapasztaljuk a szeretetét. Gyermekeiként elismerjük őt Atyánknak, mert ismerjük Istent. Hitünket és bizalmunkat abba helyezzük, aki szeret minket, gondoskodik rólunk, és védelmez minket, ahogy azt a földi apáinknak kellene. Ugyancsak ahogy a földi apáinknak kellene tenniük, Isten fegyelmezi a gyermekeit, amikor engedetlenek vagy figyelmen kívül hagyják a parancsolatait. Ezt a saját érdekünkben teszi, „hogy szentségében részesüljünk" (Zsidók 12:10).

A Szentírás sokféleképpen beszél azokról, akik Istent szeretik és neki engedelmeskednek. Isten örökösei és Krisztus társörökösei vagyunk (Róma 8:17); szent papság (1Péter 2:5); új teremtmények (2Korinthus 5:17); és isteni természet részesei (2Péter 1:4). De mindezek felett áll a tény, hogy Isten gyermekei vagyunk, és ő a mi mennyei Atyánk – és ez minden más címnél vagy pozíciónál fontosabb.

English



Vissza a magyar oldalra



Mit kell érteni az Atya Isten fogalma alatt?