Miért vér és víz jött ki Jézus oldalából, mikor haláltusája után átszúrták mellkasát?



Pitanje: Miért vér és víz jött ki Jézus oldalából, mikor haláltusája után átszúrták mellkasát?

Odgovor:
A rómaiak által kiszabott büntetés általában 39 ostorcsapás volt, de alkalmanként több is lehetett. Azért éppen 39, mert a 40-, vagy a 40-nél több ostorcsapást már kegyetlennek vélték. A kifordult és cinikus emberi gondolkodás diktálja azt, hogy ha a kegyetlen fenyítésből levonunk egy csapást, akkor az még kegyelmesnek számít. Az Úr Jézus tehát legalább ennyi ütést állt ki keresztre feszítése előtt (Márk 15:15; János 19:1). A rómaiak által előszeretettel alkalmazott halálbüntetés ezen módozatának elengedhetetlen kelléke volt a "flagrum"-nak nevezett ostor, amelynek hosszú, bőrből készült fonataihoz éles csontdarabokat és fémgolyókat erősítettek. Az így megnövelt öntömeg által az ostor lényegesen nagyobb lendülettel sújtott le, vagyis az egyes ostorcsapások sokkal mélyebben sértették fel az áldozat bőrét, és az éles csontdarabkák szó szerint húsig hatoltak. A sokadik csapás már olyannyira roncsolta a szervezetet, hogy nem ritkán a delikvens testének kötőszövete, erei, és inai is kilátszottak, néha még egyes belső szervek is láthatóvá váltak. Ennek tudatában talán az is jobban érthető, hogy sok áldozat miért halt bele már a keresztre feszítése előtt sebeibe.

A ostorozást elszenvedő személy nem ritkán ún. hipovolémiás sokkot (kivérzéses sokk) kapott, ami gyakorlatilag a vérveszteség következtében fellépő drasztikusan lecsökkent vérnyomás állapota. Egyszerűbben kifejezve tehát az áldozat annyi vért vesztett, hogy sokkos állapotba került. A hipovolémiás sokkot a következő tünetek és tesi reakciók kísérik:

1) A szívritmus az egekbe szökik, hogy a szív ezáltal biztosíthassa a csökkent vérmennyiség további áramlását.

2) Az alacsony vérnyomás következtében az áldozat elájul, vagy egyszerűen összeomlik.

3) A vesetevékenység majdnem teljesen leáll. A szervezet ezáltal igyekszik megőrizni a szövetekben tárolt folyadékot.

4) A szervezet minden erejével próbálja visszapótolni az elveszett vért, így a testben tárolt minden nedvességet hasznosít, melynek következtében a személy nagyfokú szomjúságot érez.

A Szentírás olyan pontosan adja vissza Jézus Krisztus szenvedését, hogy nagy bizonyossággal állítható, hogy az Úr megostoroztatása következtében éppen ilyen hipovolémiás sokkot kapott. Meg van írva, hogy Jézus összerogyott, amint Golgothára cipelte a keresztet (János 19:17), vagyis a mi keresztünket. A rómaiak ekkor egy rossz időben és rossz helyen lévő-, éppen a fárasztó mezei munkából hazafelé tartó fekete embert, Simont, kényszerítették arra, hogy segítse a keresztet vinni. Egy másik feljegyzés szerint pedig a hegyre vezető úton át is kellett vegye azt Krisztustól (Máté 27:32-33; Márk 15:21-22; Lukács 23:26). Jézus összeomlásának ténye arra mutat rá, hogy nagy valószínűséggel meglehetősen alacsony volt a vérnyomása. A hipovolémiás sokk egy másik jelét abban találjuk, amint Jézus Krisztus a kereszten szenvedve azt mondta, hogy szomjazik (János 19:28). Szervezete látszólag minden erejével igyekezett visszapótolni az elvesztett testnedvet.

A halál beálltát megelőző órákban a hipovolémiás sokk nyomán fellépő megnövekedett pulzusszám következtében a mellüregben (konkrétan a szív és a tüdők környezetében) víz halmozódik fel. Az ún. perikardiális (szív körüli)-, és pleurális (tüdőbeli) folyadékfelhalmozódás által az áldozat nagyon nehezen kap levegőt, gyakorlatilag folyamatos fulladásérzet kínozza. A keresztfa kialakítása, valamint a keresztre feszítés egyéb sajátosságai miatt, az áldozat további fájdalmakat szenved, miközben kényszeredetten igyekszik megemelni mellkasát, hogy némi levegőhöz juthasson.

Az előbbiekben tárgyaltak adják tehát a fiziológiai magyarázatát annak, hogy a parancsának nem teljesen engedelmeskedő (lásd a csont megtörése) római katona lándzsa-szúrására miért víz és vér tört ki Jézus Krisztus oldalából. Mikor a zsoldos tehát oldalról megdöfte az Úr mellkasát, akkor a vér és mellüregben feltolult víz aláfolyt, amint arról János apostol a nevével fémjelzett evangéliumban is megemlékezett (János 19:34).

English


Vratite se na hrvatsku naslovnu stranicu
Miért vér és víz jött ki Jézus oldalából, mikor haláltusája után átszúrták mellkasát?

Saznajte kako ...

provesti vječnost s Bogom



primiti oprost od Boga