Mi a különbség aközött, hogy tudunk Jézusról dolgokat, és aközött hogy valóban ismerjük Őt?



Pitanje: Mi a különbség aközött, hogy tudunk Jézusról dolgokat, és aközött hogy valóban ismerjük Őt?

Odgovor:
Ezt a kérdést egy a világból vett példán keresztül igyekszünk szemléletesebbé tenni. A mai témánk kifejtésénél rajongói oldalak-, és színes, szagos magazinok szereplőit is kicsit szemügyre vesszük. Film-, és tv-sztárok, "zenei" előadók és sportolók rajongói nem sajnálnak sok időt és még több pénzt fektetni abba, hogy "mindent" megtudjanak kedvenceikről, hogy mindenféle képanyagot gyűjtsenek róluk stb. Egyes esetekben olyan — sokszor a közönségesnél is közönségesebb — dolgokat tisztelnek ereklyeként, melyek bálványozott sztárjuk bőrét akárcsak egyszer is érintette. Miután tehát tetemes ideig foglalkoznak a szórakoztatóipar által teljesen tudatosan legyártott "rajongói cuccokkal", az a benyomásuk támad, hogy ők aztán tényleg jól ismerik idoljukat. De ez vajon valóban így van? Semmi kétség, hogy választott hősükről adatok egész tömkelegét képesek bebiflázni, majd kéretlenül fel is kérődzni. Ezek az információk adott esetben még akár laza köszönőviszonyban is lehetnek a valósággal. Lecke módjára képesek felmondani, hogy a médiahatékonyan reflektorfénybe állított királyi párjuk mikor borjadzott utoljára, álmukból felébresztve is tudják legeslegnagyobb húszéves focista-istenük méltán magasztalt, — legalább három szezonon keresztül — örökké el nem évülő sikereit, tudják, hogy influenszerük mit reggelizett tegnapelőtt délben és melyik selfie-bottal szorította be gondosan filterezett arcát valaki más autója elé. Azt is tudják, hogy kedvenc politikusuk mikor végezte a jogi kart, és mikor vezette be a szökőévi dupla nyugdíjat, mint ahogy azt is, hogy legnézettebb life-coach melyik értékpapírbefektetésről mondta, hogy arról nyilván a hülye is tudja, hogy az egyenes út a szilikonnal párnázott gazdagságba. Ha azonban egy napon az élő legendával szemtől szemben találnák magukat, akkor vajon ő is azt mondaná, hogy az általa legjobb esetben is csak finanszírozónak tekintett rajongója valóban ismeri őt?

Erre a kérdésre már hiába kutatjuk a színes lapok kavalkádjában-, vagy a mellékelt keresztrejtvény-rovatban a választ. Isten Igéjében keresve azonban nem csak keresünk, de mindig találunk is, jelen esetben konkrétan Máté evangéliumának 7:21-23 igerészében az Úr Jézus Krisztus erre a jelenségre is igen jól alkalmazható válaszát: "Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők." Ezen igerész tanúsága szerint Jézus földi szolgálatának idejében is voltak olyan — a világ vakságával megvert — emberek, akik azt gondolták, hogy csupán azért, mert ők kívülről ismerik Isten törvényét-, csak mert látványosan követik a rendeleteket és azok betartását nagy hangon követelik meg másoktól is, továbbá csupán mert Istentisztelet előtt legalább 20 perccel már bent ülnek a legszebb ünneplő gúnyájukban az első padban, zsebükben az előre bekészített üresen csengő pénzérmével, már Jézus Krisztus barátainak számítanak. Szóval Jézus környezetében is voltak olyan emberek, akik követték Őt, széles gesztusokkal dicsérték csodáit, és még a tanításainak egy részét is szívesen hallgatták. Jézus azonban igen kijózanítóan csak "gonosztevők"-nek titulálja őket, és azt állítja róluk, hogy "sohasem" ismerte Őket.

Napjainkban is sok millióan tudnak valamit Jézus Krisztusról, azaz fel tudnak idézni nevéhez kötődő tényeket, még az is lehet, hogy helyesen idéznek a Bibliából, és templomot — ahol ugye Isten köztudottan lakik — jó eséllyel már belülről is láttak sőt, akár még rendszeresen el is látogatnak oda. Ez a sokaság azonban soha nem engedte be igazán szívébe a Szentírás tanításait, azok soha nem váltak valóságuk sarokkövévé. Tele lehetnek bibliai ismeretekkel, akár a teológiai doktorai is lehetnek, szívükbe azonban mégsem hagyták Isten igazságát nagy fejükből lassan belecsepegni. Az Úr Jézus erre a jelenségre is éles szavakat talál: "Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai" (Máté 15:8-9; Márk 7:6).

Nagyon könnyen bele lehet esni abba az aljasnál is aljasabb sátáni csapdába, hogy a vallást összekeverjük a Jézus Krisztussal való élő kapcsolattal, holott a kettő olyan két ellentétes vektorú párhuzamos egyeneshez hasonlítható, melyek a végtelenségben sem találkoznak egymással. Ha elég őszinték merünk magunkkal szemben is lenni, akkor bevallhatjuk, hogy mindnyájan hittük már azt, hogy ha jó keresztyény tetteket viszünk véghez, akkor attól jó keresztyények is vagyunk. Az igazság azonban továbbra is az marad, hogy jól lehet, helyesen értjük Jézus Krisztus halálának és feltámadásának jelentőségét, sőt még nagyra is értékeljük azt, azonban míg személyesen nem vettük igénybe az Ő megváltását, míg nem engedjük Őt szívünk trónjára, és nem hívjuk meg oda minden nap, addig ez az ismeret semmit sem használ nekünk (János 3:16–18; Apostolok Cselekedetei 10:43; Rómabeliekhez 10:9). Nagy különbség van ugyanis aközött, hogy egy bibliai tanítást száraz értelmi szinten helyeselünk, vagy hogy megváltó, élő hitünk van, ami által élő víznek egész folyamai törnek ki belőlünk. Jézus Krisztus ismerete mindenek előtt azt jelenti, hogy elfogadtuk az értünk kiontott vére ajándékát, hogy magunkénak mondjuk az Ő áldozatát (2.Korinthusbeliekhez 5:21). Arra kérjük Őt, hogy tanítson minket engedelmességre, hogy szívből életünk Urának mondhassuk Őt (János 1:12); Apostolok Cselekedetei 2:21). Azonosulunk halálával, igyekszünk régi énünket minden nap felszegezni a keresztre, és úgy tekintünk óemberünkre, mint ami Vele együtt el lett temetve (Kolossébeliekhez 3:3; Rómabeliekhez 6:2, 5; Galáciabeliekhez 6:14; 2:20). Minden újabb esésünk után az Ő megbocsátását kérjük, és igénybe vesszük bűntől megtisztító szent vérét. Törekvésünk az, hogy az Ő Szent Lelke által minél belsőségesebb kapcsolatot élhessünk meg Vele itt és az örökkévalóságban (János 17:3; Filippibeliekhez 3:10; 1. János 2:27).

Ha tehát életünkben egyszer eljutunk odáig, hogy önnön bűneink mocskos levében arccal fekve, sokféle gyarlóságunkat már nem mentegetve, teljes valónkból az Úr Jézus Krisztushoz kiáltunk, és az Ő segítségéért esedezünk, akkor az Ő szíve megindul gyermekén. Ha vallást teszünk bűneinkről, és kérjük Őt, hogy jöjjön be az életünkbe, akkor Ő örökre ajándékba adja nekünk Szent Lelkét (Apostolok Cselekedetei 2:38; János 14:26; 16:13). Ekkor maga Isten vesz lakozást vigasztaló Szent Lelke által bennünk, kiseper, felékesít, és belülről is kimeszel minket (1.Korinthusbeliekhez 6:19; 1.János 3:9). Az a ház pedig, aminek ilyen építője van, bizony soha el nem bomlik! A Szentírás olykor egyébként esetleg száraznak ható tényei a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatunkban kelnek csak igazán életre. Lássuk egy példán keresztül, hogy ez hogyan működik! Ezerszer is megnézhetjük, hogy a kedvenc sorozatunk doktora hogyan éleszti újra pácienseit. Tudhatjuk róla, milyen elképesztő szaktudással bír, milyen biztos keze van, és milyen hosszútűréssel áll bele a 24 órás műszak utolsó perceiben is vállalt feladatába. Addig azonban még személyesen nem találkozunk vele, ez mind csak az emberi elképzeléseink talaján áll. Ha azonban a valóságban is találkozunk egy ilyen orvossal, aki bár lehet, hogy külsőleg nem annyira megnyerő, mint a sorozatszínészünk megjelenése, elkötelezettsége-, felkészültsége-, továbbá a szeme alatti karikák azonban sokkal valósabbak, mint a média művilága valaha is lehet. Ha tehát vele kapcsolatba kerülünk, azaz lehetőségünk nyílik jobban megismerni őt, akkor az intubálás és a sebvarrás mechanikus műveletei-, valamint a sorozat által sugallt kép mögött elkezdjük meglátni a valós személyt. Bár szakmájáról és a róla közvetített képről eddig is volt valami tudásunk, az orvossal szemben állva az elvont tudás gyakorlativá válik. Már nem csak szakmájáról, és nem csak vélt-, hanem valós személyéről is megtudhatunk valamit. Amint pedig egyre jobban megismerjük őt, az előzetes információink egyre pontosabbak lesznek, és egyben a megfelelő helyükre kerülnek.

Jézus Krisztus nem csupán egy elv, egy erő, hanem egy személy. A Szentírás legnagyobb, királyi parancsolatát ezekkel a szavakkal hozta közel hozzánk: "...Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből (Máté 22:37; Márk 12:30; Lukács 10:27). Hogyan lehetne valakit szeretni, akit nem is ismerünk, milyen szeretetről lehet ilyen esetben egyáltalán szó? Isten szeretete pontosan az életünkre néző tökéletes tervének való engedelmességet jelenti. Ezt nevezi a Biblia Isten félelmének, amiről egyben azt is állítja, hogy az a bölcsesség kezdete. Csak általa válhat Jézus életünk valós Urává (Máté 6:33; Rómabeliekhez 10:9–10; Zsoltárok 16:8). Isten személyisége persze olyan gazdag, hogy egyetlen ember sem képes azt teljesen felérni vagy kimeríteni. A jelenvaló és a következő élet azonban pontosan erről szól, vagyis hogy szüntelen keressük az Ő társaságát, hogy mind többet tudunk meg Róla, és hogy egyszerűen örömünket leljük a Vele való élő kapcsolatban (Jeremiás 29:13; Filippibeliekhez 3:8).

English


Vratite se na hrvatsku naslovnu stranicu
Mi a különbség aközött, hogy tudunk Jézusról dolgokat, és aközött hogy valóban ismerjük Őt?

Saznajte kako ...

provesti vječnost s Bogom



primiti oprost od Boga