Kérdés
Lesz-e világméretű ébredés a végidők zárulta előtt?
Válasz
Az ébredés kifejezés alatt keresztény körökben olyan szellemi ébredést értünk, melynek során egy gyülekezet vagy addig meg nem tért emberek szélesebb csoportja kikerül a szellemi szunnyadás, a stagnáló tehetetlenség állapotából. Az ébredés rendre megváltozott életeket, az abban érintett emberek igazságosságra való megújulásának a törekvését vonja maga után. Bizonyos értelemben szellemi ébredés csak már előzetesen hívővé vált emberek soraiban mehet végbe, már amennyiben az újjászületett hívői élet helyreállítását, megújhodását akarjuk kifejezni. A szó köznapibb használatában azonban az evangelizációra adott bármilyen széles körű válaszreakció is ébredésnek tekintendő, egy olyan eseményt jelölve, melynek következtében emberek újjászületnek.
Okkal merül fel a kérdés, hogy a Biblia valóban közöl-e világméretű ébredésről szóló próféciát, próféciákat? A válasz kétrétű, mondhatnánk ugyanis, hogy bizonyos értelemben igen, bizonyos értelemben pedig nem. A Biblia abban az értelemben igenis tartalmaz ilyen jövendölést, hogy előrevetíti az Úristenhez való globális megtérés idejét, abban az értelemben viszont nem, hogy ez nem úgy és nem akkor fog végbemenni, mint ahogyan azt ma sokan várják és fennhangon hirdetik.
Bibliai értelemben véve a "végidők" kifejezés az Úr Jézus megdicsőült testben való mennybevitele és az Ő visszatérése közötti időszakat jelöli. Az tehát teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy "az Úr ama nagy napja" előtti utolsó időszakban élünk - a teljes utóbbi ca. 2000 évben. A továbbiakban három világtörténeti korszak tükrében vizsgáljuk a szellemi újjászületésre, a szellemi megújhodásra vonatkozó bibliai predikciókat: az egyház korszaka-, a nagy nyomorúság időszakának-, valamint az Úr Jézus ezeréves földi uralkodása, vagyis a millennium korszakának tükrében.
Végidőkbeli ébredése az egyház világtörténeti korszakában
A bibliai próféták közül sokan kapták Istentől azt az üzenetet átadásra, hogy a végidőkben Isten Lelke a teljes hívő emberiségre kiöntetik. Péter apostol Istentől ihletett Írásainak fókusza még a Szent Lélek első pünkösdi eljövetelén van, valamint Lélek által felruházott egyház szolgálatán a hitetlen világ felé. Az Apostolok Cselekedetei könyvének 2. fejezetében Péter apostol így prédikál a tömegnek: "...Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! . . . . ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. . . . az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak" (Apostolok Cselekedetei 2:14-18). Jóel próféta könyvének 2:28-32 igeszakaszában megjövendölt 2000 évvel ezelőtti ébredés tehát, a természetfeletti, ember által a későbbiekben létrehozott összes vallásos intézmény felett álló egyház kezdetével (lásd Krisztus teste), pontosabban a Szent Lélek a nem zsidó származású emberekre való kiöntetésével már beteljesedett.
Az egyház mindmáig tartó világtörténeti korszakában számos nagy ébredés volt - vagyis zsidó és nem-zsidó emberek addig soha nem látott tömegei tértek meg, és áramlottak be Isten országába a hosszú századok alatt. Ezen újjászületett emberek száma mérhetetlenül magasabb, mint az az ószövetségi időkben valaha lett volna. Igen könnyen lehetne bibliai érveket felsorakoztatni amellett, hogy Istennek mindig is ez volt az eredeti terve, vagyis hogy minden ember megtérjen Hozzá - nem véletlenül rendelte a zsidó népet arra, hogy az az Ő igaz ismerete közvetítése által váljon minden más nemzet világosságává! Isten kegyelemének ezen, minden népre való kiterjesztését látva minden ószövetségben élt zsidó és zsidó tanító derekának öve megoldódott volna az ámulattól: látván az egy igaz Istent tisztelő hívek tömegeit minden nemzetben, akik nagy erőráfordítással igyekeznek mindenkinek hirdetni Ábrahám, Izsák, és Jákób Istenének túláradó kegyelmét, akik azzal a céllal fordítják a Szentírást, hogy minden egyes törzset, mindenféle nyelvcsoporthoz tartozó embert elérjenek annak örömhírével. Kétségkívül hihetetlen ébredésnek tekintenék azt, ami az egyház világtörténeti korszakában végbement és végbemegy. Ugyanez lenne igaz akkor is, ha az első században, az apostolok idején élnénk, és tanúi lehetnénk annak, hogy az a kicsi megvetett kezdet időközben micsoda életfává terebélyesedett. Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy egyház az első pünkösd napja, vagyis a Szent Lélek a teljes Földre való kiáradása óta, exponenciálisan növekedett.
A Máté 24:14-ben az Úr Jézus előrejelzi, hogy mikor az evangélium majd az egész világnak hirdettetik, "akkor jő el a vég" (KAR), és nem előtte. Urunk nem arról beszél, hogy a kiment Ige minden esetben halló fülekre fog találni, az ezt a kijelentését megelőző néhány igevers tanúsága szerint ugyanis a következőket is előre megmondta: "Sokan eltántorodnak hitüktől. . . . Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet" (Máté 24:10-12). Egy másik igehely bizonysága szerint Jézus Krisztus ezt a költői kérdést szegezte a halló hallgatóságának: "...az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?" (Lukács 18:8) - utalva ezzel saját második eljövetelére. Jézus azt is mondta, hogy egy előzetesen ingatag kőre építi fel egyházát (Máté 16:18), világosan jelezve ezzel, hogy nem a kő (egy gyarló emberi lény a sok közül) a valami, hanem az azt megszilárdító építőmester, vagyis Isten. Ha Ő nem építi az egyházát, nem létezne az igaz egyház, melynek az ember által létrehozott összes konfesszió meg gyülekezet legjobb esetben is csak pontatlan lenyomata, többször viszont kifejezett torzképe. Örömhír, hogy Isten hű az adott Szavához, és meg is tette ezt, továbbá mindmáig meg is teszi, mikor újabb megtérteket ad az Ő egyházához, és így növeli mennyei királysága örökbefogadott fiainak és lányainak számát. A természetfeletti egyház persze nem folyamatosan nő, mint ahogy szív sem folyamatosan pumpál, hanem ritmikusan el-elernyed, hogy utána újra életető vért küldhessen a test tagjaiba, vagy mint ahogy a tavasz és a nyár mellett ősz és tél is létezik. Azt viszont, amit manapság sok-, nem mellesleg többnyire egy jól beazonosítható szellemi irányzathoz tartozó "nagykenetű" prédikátor harsog, vagyis hogy a nagy nyomorúság világtörténeti korszaka előtti utolsó napokban globális szellemi ébredés fog bekövetkezni, az Úr Jézus Krisztus, a testté lett és a testben feltámadt Isten soha, de soha nem tanította.
Pál apostol, aki látszólag Timótheusnak, valójában pedig minden jó teofílusznak, azaz Istent szerető embernek ír(t), szintén nem tartotta úgy, hogy a legutolsó napokban világméretű ébredés lesz: "A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben" (1Timótheushoz 4:1-2). A Szent Lélek - az előbbiekkel egyetemben - még ezt is megírta nekünk, igen, nekünk Pál apostolon keresztül: "Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be" (2Timótheushoz 3:1). Figyeljük meg, az utolsó napok "nehéz idők"-ként való jellemzését, ezzel azonban még nem áll meg a dolog, hanem így folytatja: "A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén" (2Timótheushoz 3:13). Ahelyett, hogy a végidő emberei egy világméretű ébredés következtében megtérnének a Lelkek Atyjához, így jellemzi őket Isten Igéje: "...lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét..." (2Timótheushoz 3:2-5).
Pál apostol egy további, Istentől ihletett levelében ismét azt közvetíti, hogy az utolsó napokat épp a hitehagyás-, nem pedig a szellemi ébredés fogja jellemezni: "Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia" (2Thesszalonika 2:3, MBT). A Pál apostol által mediált Ige tehát az Antikrisztus fellépése előtti hitehagyásról, vagyis egy szellemi ébredés szöges ellentettjéről beszél. A nagy nyomorúság előtti napokban sokkal inkább AZ Igazságtól való elszakadás lesz a jellemző, ugyanis számos olyan ember, aki hitre térhetett volna, nem hozza meg ezt a döntést, számos név-keresztény, azaz vallásos ember pedig ki is lép a díszes meg díszetlen-dísztelen kőtemplomok által szimbolizált halott szövetségekből, csak sajnos Isten szövetségébe nem lép be továbbra sem.
Ha és amennyiben a Góg és Magóg csatája (Ezékiel 38-39. fejezet) az egyház világtörténeti korszakában zajlana, akkor a konfliktus után látni fogunk egy szellemi ébredést - ez, a sok mai szószékről elhangzó zajos kiabálás hangja által megszólaltatott közöltekkel ellentétben kiolvasható a Bibliából. A világ népei látni fogják Isten dicsőségének és szentségét megnyilatkozását (Ezékiel 38:23), ugyanakkor konkrétan Izráel számára is lesz megújulás: "És megtudja Izráel háza, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenök, attól a naptól fogva és azután", továbbá . . . . kiöntöttem lelkemet Izráel házára, ezt mondja az Úr Isten" (Ezékiel 39:22, 29). Ez utóbbi igevers viszont határozottan azt sugallja, hogy ez az esemény az Antikrisztus uralkodása hét évének második felében, vagy a nagy nyomorúság világtörténeti korszakában fog bekövetkezni.
Végidőkbeli ébredés a nyomorúság idején
Az újszövetségi Ige a zsidók/izraeliták eljövendő szellemi megújulásáról beszél. A Rómabeliekhez írt levél 11:25 igeverse egyértelműen mondja, hogy "...a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak" (MBT), vagyis Izráel addig nem ismeri el azt, Aki jön az Úrnak a nevében, míg a pogány népek az üdvösség befogadásának kegyelmében részesített minden hívővé vált tagja szabad akaratából meg nem ragadja Isten megváltó jobbját. Akkor az "egész Izrael üdvözülni fog", ami erősen arra látszik utalni, hogy az Antikrisztus által rendezett népirtás után megmaradt a zsidók (az üldöztetés előtti lélekszám egyharmada), vagyis a megmenekültek teljessége felismeri, hogy az, aki éppen kiirtotta kétharmaduk, nem lehet az egy igaz Isten. A megmaradtak teljessége pont ekkor, és nem előbb fordul majd kereső szívvel Krisztus felé. A Jelenések könyve említést tesz arról, ami úgy tűnik, hogy a nagy nyomorúság idején, vagyis az Antikrisztus uralkodása alatt fog végbemenni, nevezetesen hogy a zsidók körében ébredés lesz, amelyet 144000 zsidó evangelista vezet majd (lásd Jelenések könyve 7. fejezete). A nagy nyomorúságban bekövetkező, a nagy nyomorúság ura által rendelt üldöztetés hatására a zsidó szívek az igazi Messiásuk felé fordulnak majd, mint ahogyan azt már az ószövetségi Írás is előre megmondta: "...Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak; de megszabadul belőle!" (Jeremiás 30:7, Károli 2011).
Végidők ébredése a millenniumban
Számos ószövetségi igeszakasz az igazságosság, a béke és a biztonság eljövendő korszakát jövendöli arra a szó szerinti ezer évre, melyben a Messiás Jeruzsálemből fog uralkodni az egész világ felett. Ezen idő alatt, melyről a Jelenések könyvének 20. fejezete félreérthetetlenül hirdeti, hogy 1000 évig fog tartani, "...teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják" (Ézsaiás 11:9, KAR). Ez valóban úgy hangzik, mint egy világméretű ébredés. Szintén ebben a világtörténeti korszakban következik be az, hogy az Úr korábbi ellenségei immár önszántukból, szabad akaratukból "esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét" (Zakariás 14:16; lásd még Habakuk 2:14; Zsoltárok 22:27; Ézsaiás 18:7; 19:21; 27:13; Jeremiás 31:34). Azonban még ezen "megújulás"-, az igazságosság és béke ezen kiterjedt időszaka után is sokan követik majd az előzetesen megkötözött, de újra eloldozott Sátánt a lázadásba az ezer év végén (Jelenések 20:7-9).
Végidőkbeli ébredés: konklúzió
Egyesek úgy vélik, hogy az egyház története legnagyobb ébredésének kellős közepén vagyunk, vagy épp azelőtt állunk. Annál persze semmit sem szeretnénk jobban, mint hogy Isten hatalmasan cselekedve emberek sokaságát vezesse be az ő örök országába. Ez, az aratómunkások küldésével egyetemben, állandó imatémánk kell legyen. Egy globális méretű, Istenhez való megtérés gyökeresen átformálná a világot. A Szentírás tanítása alapján azonban határozottan kijelenthető, hogy az Antikrisztus fellépése előtt módfelett valószínűtlen, hogy világméretű ébredés lesz - épp ellenkezőleg. És bár ezen utolsó napok valóban egy nyugtalanító és riasztó időszakot jelentenek, mégis vigasztal bennünket annak ténye, hogy Urunk legyőzte a világot (János 16:33). Mi Őrá szegezzük tekintetünket, és hagyjuk, hogy dicsőséget egyedül Istennek adva az Ő fénye ragyogjon át rajtunk keresztül, miközben már vágjuk a cérnát Megváltónk szemmel nem látható visszatéréséig. Maranatha!
English
Lesz-e világméretű ébredés a végidők zárulta előtt?
