Kérdés
Mi a baj a végidők eljövetelének pontos, dátum szerinti meghatározásával?
Válasz
"88 ok, amiért Jézus 1988-ban jön vissza!"
"2011. október 21. jön el a világvége!"
"2012. december 21. után itt a világvége!"
"Jézus a jubileum évében fog visszatérni!"
"Jézus a következő vérhold idején fog visszatérni!"
Az ilyen és ezekhez hasonló kijelentések néhány évente fel-felbukkannak, sokan pedig felülve a hírverésnek ezek alapján hoznak életbe vágó döntéseket. A végidők eljövetelének pontos, dátum szerinti meghatározására tett minden kísérlet már csupán azért is hiábavalóság, mert mikor tanítványai szintén ezen idők kezdetét firtatták, az Úr Jézus a következő választ adta: "...Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett" (Apostolok Cselekedetei 1:7). (A releváns magyar fordítások szemben az újabb angol nyelvű fordításokkal nem napot és órát említenek az iménti igehelyen, mint ahogyan a régebbi angol és német nyelvű fordítások sem - lásd KJV 1611 és Luther. Az MBT "időkről és alkalmakról" tesz említést, a SZIT "időpontokat és körülményeket" említ, az EFO "időpontokat és időszakokat" mond, Károli pedig a fenti módon adja vissza az eredeti szöveget - a fordító megjegyzése).
Az emberek előrejelzései mindig is tévesek voltak. Kivétel nélkül. A történelem során önjelölt prófétáktól, jószándékú prédikátorokon át, kifejezett sarlatánokig sokan jelentették már ki teljes bizonyossággal, hogy az átlaluk meghatározott dátum lesz az a hamarosan bekövetkező nap, amikor Jézus visszajön. Csak valahogy Jézusnak felejtettek el szólni róla. Ezek a próféták éppen az ezzel a fellépésükkel bizonyították, hogy nem voltak igazi próféták (5Mózes 18:21-22). Jézus Krisztus világosan megmondta, hogy senki sem ismerheti az Ő visszajövetelének napját és óráját (Máté 24:36), egyesek ennek ellenére is azzal racionalizálják az ilyen irányú törekvéseiket, hogy lehet, hogy a pontos a napot és órát nem tudjuk, de azért ha eleget célzunk, akkor jó eséllyel az esemény közelébe lőhetünk. Úgy tűnik, hogy azonban ez sem igaz.
Isten minden bizonnyal épp azért nem adta meg nekünk Jézus visszajövetelének napját és az óráját, mert az az Ő akarata, hogy hitből éljük az életünket, az Ő dicsőségére, mégpedig a hitetlen világ szeme láttára. Azt akarja, hogy aktív szerepet vállaljunk tágabb és szűkebb szociális közösségeinkben (1Thesszalonika 4:11), szolgáljuk a gyülekezetünket (Efézus 6:7), valamint hogy az Ő ismeretére is tiszteletére neveljük gyermekeinket (5Mózes 6:6). Gyakran előfordul, hogy mikor valaki túlságosan belemélyed a végidők pontos dátumának meghatározásába, akkor mintegy kivonul az élet legtöbb területéről. Begyűjt minden szükségesnek vélt dolgot, bezárkózik (a szó átvitt és konkrét értelmében is), és így készül az apokalipszisre. Az egyik ilyen csoport az 1830-as években egy William Miller nevű prédikátor köré szerveződött. Miller meg volt győződve róla, hogy Jézus 1844 októberében vissza fog térni, és sok más embert is meg tudott erről győzni, így közülük sokan eladták minden javukat, felmondtak, és várták a véget. Miller azonban tévedett, Jézus ugyanis nem tért vissza 1844-ben. az ennek nyomán fellépő kiábrándulás a Nagy Csalódás néven vált ismertté. Követői később azzal kezdték mentegetni Miller renomját (és minden bizonnyal saját arcukat is), hogy azt állították, hogy Jézus voltaképp mégis visszatért, csak épp szellemi értelemben, hiszen ekkor nyílt meg a mennyei szentély és ekkor lépett be oda. A kiábrándult csoport persze új vezető után nézett, akit hamarosan Ellen G. White "prófétanő" személyében meg is találtak. Utódaik ma a Hetednapi Adventisták néven ismertek.
Egy további ok, amiért a végidők eljövetelének pontos meghatározása kudarcra van ítélve, abban keresendő, hogy az ilyen kísérletbe bocsátkozók hajlamosak figyelmen kívül hagyni az Úr Jézus utolsó, követőihez intézett parancsát. Nem sokkal azelőtt, hogy felvitetett a mennybe, Jézus Krisztus így bízta meg (közvetlen és közvetett) követőit: "elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket" (Máté 28:19). Nem arra hívott fel tehát minket, hogy "összpontosítsuk minden energiánkat arra, hogy kitaláljuk, mikor jön vissza az Úr". Ehelyett számos olyan példabeszédet hagyott ránk, amelyek arra ösztönöznek minket, hogy mindig legyünk készek. Ez a készenlét persze nem azt jelenti, hogy folyamatosan az eget kell vizslatni, azt viszont igen, hogy hűen követnünk kell mindazt, amit Ő mondott nekünk, így például a szentségre való törekvést (Zsidókhoz 12:14), a keresztünk minden napi felvételét (Lukács 9:23), és mindazon emberek szeretetét, akiket Ő az utunkra helyez (Róma 13:8). Jézus ma is arra buzdít minket, hogy a mennybe gyűjtsünk kincseket (Lukács 12:33), hogy keressük más hívők közösségét, hogy őrizzük a Lélek egységét (János 17:22-23), és aratómukásként álljunk be az Ő szőlőskertjébe (Lukács 10:2). Arról viszont feltűnő módon nem ejtett egy szót sem, hogy próbáljuk meg megjósolni visszatérésének időpontját. Amikor tehát azzal foglalkozunk, hogy megpróbáljuk megjósolni a kiszámíthatatlant, az jól jelzi, hogy (szellemi) prioritásaink igencsak elcsúsztak.
A végidőkre időpontjának meghatározása - miután, bebizonyosodik, hogy tévedtünk - szintén gúnyt vált ki a hitetlenekből. A szkeptikusok már most is gúnyolódnak azon, mikor a természetfeletti dolgokról teszünk bizonyságot, Isten Igéjét pedig egyenesen ostobaságnak tartják (1Korinthus 1:18). Sokan keresve keresnek okot arra, hogy kigúnyolhassák a kereszténységet. Amikor egy közszereplő ugyanazzal az autoritással határoz meg egy végidőkre vonatkozó dátumot, mint amivel az evangéliumot hirdeti, az csak muníciót ad az ilyen a szkeptikus hozzáállásnak. Azzal persze nincs gond, ha például így fogalmazunk: "Úgy tűnik, hogy a Jézus Krisztus Igéjében felsorolt jelek egyre nagyobb ütemben bontakoznak ki, ezért úgy hiszem, hogy az Ő visszatérése hamarosan bekövetkezhet". Ez a mondat csupán egy személyes vélemény kinyilvánítása, ami persze teret enged a tévedésnek. De amikor a végidők pontos meghatározására törekvők abszolút érvénnyel kijelentik, hogy egy, azaz egy bizonyos dátum vagy időpont a helyes, gűnyra gúnyt hívnak elő, és ezzel nyilván nem vetnek jó fényt Krisztus nevére.
Ha Isten azt akarná, hogy tudjuk, mikor tér vissza a Fia, akkor azt világosan tudatta volna velünk Igéjén kersztül. Ő viszont nem ezt mondta, hanem azt, hogy teremtett lény, de még Jézus Krisztus sem tudhatja annak pontos idejét, kizárólag csak Ő, az Atya. Csak arra támaszkodhatunk, amit Ő kinyilatkoztatott nekünk, ez az időpont pedig egyszerűen nem szerepel a Szentírásban. Bármilyen erre irányuló találgatás nem több, mint emebri spekuláció. Vannak persze olyanok is, akik azért mennek bele a végidők dátumának meghatározásába, mert emberektől várják a dicsőséget és bölcsnek akarnak tűnni mások szemében, hogy a figyelmet saját személyükre tereljék, esetleg aljas kapzsiságból. Másoknak ezzel szemben lehetnek kevésbé kétes indítékai, függetlenül ettől viszont az ő kísérletük is tévedésre van ítélve. Függetlenül azonban attól, hogy mi motivál valakit arra, hogy a végidők pontos dátumát megpróbálja meghatározni, minden ilyen vállalkozás hiábavalóság, rosszabb esetben pedig gonosz hiábavalóság. Ha már mindenképp ezzel akarunk foglalkozni, akkor az Úr Jézus által megadott jelek teljesülését kell figyeljük, és úgy kell élnünk, hogy akkor se szégyenüljünk meg, ha Ő épp ebben az órában jönne vissza (1János 2:28).
English
Mi a baj a végidők eljövetelének pontos, dátum szerinti meghatározásával?
