Kérdés
A keresztények valóban részt vehetnek más vallások vallási ünnepein?
Válasz
Egyes keresztények szerint semmi rossz nincs abban, ha a muszlimokkal együtt törik meg nap végén a böjtöt ramadán idején, vagy ha Halloween idején maguk is sok cukros dolgot fogyasztanak. Más keresztények azt állítják, hogy a keresztényként egyáltalán nem szabad részt vennünk más vallások ünnepeiben. Az alapvető kérdés e téma kapcsán az, hogy lehetséges-e egy kereszténynek anélkül részt venni egy nem-keresztény ünnepen vagy fesztiválon, hogy elfogadná az ünnepség mögött meghúzódó hiedelmeket.
Először is különbséget kell tennünk a kulturális és a vallási ünnepeken való részvétel között. Egyes fesztiválok egyszerűen csak egy adott kultúra kifejeződéseinek tekintendők, ezzel pedig az adott kultúra népének a történelmét és a világörökséghez való hozzájárulását ünnepli. Nincs semmi eleve rossz abban, ha például részt veszünk egy ír fesztiválon. Egy keresztény hívő is viselhet zöld színű ruhákat, kóstolhat colcannont, és tapsolhat együtt az ünneplőkkel anélkül, hogy a katolicizmust támogatná. Egy másik kultúra megismerése és az abban való gyönyörködés erkölcsileg önmagában még semleges.
Másrészt viszont egy vallási fesztiválon való részvétel szellemi veszélyekkel is járhat. Egy hamis isten tisztelete mindig bűn. "Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól..." - olvassuk a szívhez szóló intelmet (1János 5:21). Ha egy adott ünnepség bármely része olyan elemeket foglal magában, melyek egy hamis istent magasztalnak fel, akkor a keresztények nyilván nem vehetnek részt abban. Ezen a téren nincs helye kompromisszumnak. Pál apostol költői kérdést szegez olvasóinak: "...A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral? . . . Sőt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben" (1Korinthus 10:18, 20). A nem-keresztény vallási ünnepeken való részvétel tehát nem beszélhető szépre. "Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei" (21. igevers).
Az egyik nehézség abból adódik, hogy a vallás gyakran a kultúra szerves része. Sok esetben lehetetlen kivenni a vallási elemeket mindabból, ami egyébként csak egy tisztán világi esemény lenne. Például az indiai Holi-ünnepség máglyái és színes pora elég ártatlannak tűnik, mégis elválaszthatatlanul kötődik a hindu mitológiához: a máglyák felállítása egy női démon, Holika elégetését jelképezik, a színes por szórása pedig Krisna isten - akit a hindu művészetben kék bőrrel ábrázolnak - és kedvese, Rádha tiszteletére történik. Az indiai keresztények kerülik a Holi-fesztiválon való részvételt, mivel az köztudottan egy pogány és bálványimádó ünnepnek számít.
Más esetekben az figyelhető meg, hogy bizonyos ünnepségek vallási jelentősége az évek során fokozatosan csökkent, olyannyira, hogy manapság sok résztvevő már tisztában sincs az ünnepség mögött álló spirituális történelemmel. Ezt látjuk a karácsonyi ünnepkörnél is, hiszen a Krisztus születésének tiszteletére tartott napot a nyugati társadalomban egyre inkább csak kulturális ünnepnek tekintik. A kínai lámpásfesztivál, vagyis a Yuan Xiao Jie egy további jó példa erre. A fesztivál egykor vallási ünnepnek indult, de mára már gyakran csak a hagyományos kínai kultúra újévi ünnepének tekintik. Ott van még a hagyományos hawaii hula-tánc, ami a szerelem, az erdők, és a növények istennője, Laka imádataként terjedt el. A templomokban a szent hula ősi előadásait Laka-áldozatok és imák kísérték. A legtöbb követő - talán még a legtöbb hula-táncos is - azonban nincs tudatában a tánc pogány eredetének. Részt vehet-e egy keresztény egy kínai lámpásfesztiválon vagy egy hula-táncot bemutató luaun, tekintve, hogy a vallási felhangok többsége már eltűnt? Ez inkább egy lelkiismereti kérdés, mintsem egy jól körvonalazható bibliai elv.
Ha egy keresztényt egy olyan fesztiválra invitálnak, mely nyíltan egy másik vallást ünnepel, kötelessége, hogy tisztelettel visszautasítsa a meghívást. Persze ezt a döntést illik megfelelően megindokolni, melynek során akár az evangélium megosztásának ajtaja is felnyílhat. Az is helyénvaló lehet, ha egy másik, a vallási szertartástól független időpontot javasolunk a találkozásra.
Mint látjuk az élet ezen és más területein is bölcsességre van szükségünk. Egy tisztán kulturális fesztiválon való részvétel rendben van, de egy vallási fesztiválon való részvétel már a hallgatólagos beleegyezés benyomását keltheti. Egy vallási gyökerű kulturális fesztiválba való bevonódás mértékének meghatározása valóban bölcsességet igényel: saját lelkiismeretünk és tanúságtételünk integritása érdekében az ilyen döntéseket csak ima, a kultúra tanulmányozása, és Isten útmutatásának kikérése után szabad meghozni. Bármit is teszünk, mindent Isten dicsőségére kell tennünk (1Korinthus 10:31).
English
A keresztények valóban részt vehetnek más vallások vallási ünnepein?
