Kérdés
Mi a vallás definíciója?
Válasz
A világ lakosságának több, mint 80 százaléka vallja magát valamilyen "vallásúnak", valamelyik valláshoz tartozónak. Ennek tükrében az ember okkal várná azt, hogy a szónak egy egyértelmű definíciója, jól körülhatárolható jelentése van. A vallás fogalmának mégsem létezik egy ilyen általánosan elfogadott meghatározása. Az egyes vallások alapvetően eltérő módon közelítik meg az igazságot, azt, hogy mi számít szent írásnak, de azt illetően is más nézeteik vannak, hogy mi minősül erkölcsös vagy épp racionális viselkedésnek. Ugyanez elmondható egy sor más koncepció kapcsán is, hiszen a legtöbb vallás más és más módon definiálja az (élet) értelmét, a megtapasztalást, a hagyományt, a toleranciát, az egységet, a konformitást, a tekintélyt, az istenséget, mint ahogyan azt is, hogy mi számít valid szellemi tanításnak, miben áll az üdvösség és az erkölcs, milyen a morálisan helyes szexualitás, mitől család a család, hogyan álljunk a halálhoz, vagy valójában mi az ember és az emberiség rendeltetése ezen a földön. Egyes kultúrák az egyéntől és a társadalomtól jól elkülöníthető dologként tekintenek a vallásra (tipikusan a vallászabadságot-, ebből kifolyólag pedig a szabad vallásválasztást hangsúlyozó "nyugaton"), más helyeken nem húznak ilyen éles határt az egyén és az egyes társadalmi csoportok, valamint a vallás közé, hanem mintegy magától értetődő, hogy mindenki egyazon díszes épületbe, szentnek mondott helyre jár a neves, vagy épp közönséges napokon. Ez utóbbi értelemben a "vallás" viszont nem feltétlenül tekinthető a kultúrától, az adott hagyománytól különálló kategóriának.
A vallás általános, átfogó definíciója ezen egymástól nagy mértékben eltérő megközelítésekből szűrendő le, és valahogy így hangzik: "egy olyan spirituális és/vagy természetfeletti elemeket magában foglaló hitrendszer, amely egyedi módon befolyásolja követői világképét, viselkedését, hitét, kultúráját, erkölcsét, valamint bizonyos írásokhoz, személyekhez vagy helyekhez való hozzáállását". Látjuk, hogy még ez a zanzásított definíció is milyen túlkomplikált, milyen művi. Egy azonban biztos, ember vagy asszony legyen a talpán, aki a vallás és a kultúra, a filozófia, a hagyomány vagy épp a mítosz közötti határokat pontosan akarja megvonni.
A vallást nehéz kategóriák merev falai közé szorítani, így a fogalom konkrét példák általi megvilágítása minden bizonnyal célravezetőbb. A legtöbb ember kötődik olyan eszmékhez, cselekvési formákhoz, melyek viszonylag jól disztingválható vallási meggyőződésekként azonosíthatók. Az ezeket összefoglaló rendszerek vallásként különíthetőek el, ennélfogva pedig már a pontosabb körülhatárolásuk is lehetségessé válik. Ilyen például a kereszténység, a judaizmus, az iszlám, a hinduizmus, a buddhizmus, vagy épp a szikhizmus. Ez utóbbiakat (sok mással egyetemben) tehát okkal nevezhetjük "vallásnak", hiszen a vallás definíciójának minden elemét tartalmazzák, még ha ezek az elemek vallásról vallásra nagyban el is térnek egymástól (lásd az egyedi jelleg fenti kritériumát).
Más tág fogalmakhoz hasonlóan a vallás is szűkebb értelmet nyer egy-egy konkrét kontextusban. Egyes vallások például a cselekedetekre vagy az általános attitűdre helyezik a hangsúlyt: rituálékra, imákra, viselkedésformákra, vagy épp a doktrinális hitvallások kellő és illő gyakorlati képviselésére. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatnánk: "szabályokra és rituálékra". Egy olyan személy, aki gyakran imádkozik és templomba jár, "vallását gyakorló hívőnek" látszik. Ezzel szemben egy olyan személyre, aki soha nem imádkozik és nem jár templomba, azt mondják, hogy bár katolikusnak, muszlimnak, judaistának vagy hindunak vallja magát, "nem gyakorolja" vallását.
A Biblia persze szóba hozza a vallás témakörét, de messze nem olyan közvetlen módon, és közel sem olyan sűrűn, mint azt az ember esetleg gondolná. A Jakab apostol ihletett levelének 1:27 igeversében szereplő vallás szó kifejezetten az Istent magasztaló tettekre vonatkozik - vagyis a szívbéli hit (külsőleg is megnyilvánuló) kifejeződésére: "Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől" - olvassuk (SZIT). Jó, ha olvasónknak szemet szúr ebben az igerészben az általánosan vallásosnak tekintett "szabályok és ritulék" ordító hiánya: Jakab valahogy egy szóval sem említ vallási ereklyéket, díszes vagy épp dísztelen épületeket, valami távoli klérus által szentnek kikiáltott napokat, félálomban felmondott liturgikus szövegeket, különleges kézmozdulatokat, ülő-álló-ülő-térdelő, majd gyors hazafutásra kész testhelyzetet. Az igaz vallás a Biblia definíciója szerint tehát a bajban, a szükségben lévő embertársaink megsegítését jelenti, valamint a világ szennyes dolgaiba való alámerüléstól való tartózkodás igyekezetét. Az Úr Jézus egyedül igaz Bíróként gyakran bírálta az üresen kongó, képmutató, nem őszinte hitben gyökerező viselkedést (lásd Máté 5:27-28; 7:21-23; Márk 7:9-13; Lukács 11:42-44).
A Szentírás kifejezetten szembeállítja a vallás egy berögzött gyakorlatsorként vagy koreográfiaként való felfogását az Istenből táplálkozó hit eszméjével. Pál apostol egy ízben nem hívő emberekhez szólva nevezte őket "nagyon vallásos"-nak a sokféle istenségnek szentelt oltáraik kapcsán, ezen szavakkal igyekezve későbbi igehirdetése előtt megnyitni az ajtót (Apostolok Cselekedetei 17:21-23, MBT). A Jakab apostol által mediált, Istentől származó Ige szerint viszont nem a gyümölcsöket áldozatként bemutató, hanem az önuralom gyümölcsét megtermő vallás a vallás, minden más pedig "hiábavaló" (Jakab 1:26, SZIT, MBT).
Párhuzam vonható aközött, ahogy a Szentírás használja a vallás és a vallásos fogalmát, valamint aközött, hogy mit értünk a politika és a politikai szavak alatt. A politika a maga módján fontos, hiszen a "politika" voltaképp az, ami egy adott kultúra erkölcsi és etikai meggyőződéseit törvényekké és megvalósított kormányzati lépésekké konvertálja. Egy személynek ideális esetben nagyon is lehet egy adott "politikai beállítottsága", anélkül, hogy ezen politikai nézeteit szükségszerűen egy adott politikai szekértábortól, annak választott tisztségviselőinek személyétől, vagy az általuk hozott törvényektől tenné függővé. Ez utóbbiak ugyanis valójában - és megint csak ideális esetben - csupán eszközök lehetnek a magasabb cél elérése érdekében (a társadalom anyagi és szellemi jóléte, harmonikus működése), nem pedig az önmagukban való célok. Az a személy, aki vélt identitását és rendeltetését valamiféle pártpolitikai mechanikából vezeti le, nem egy adott politikai beállítottság elkötelezettje, hanem inkább egy kiegyensúlyozatlan, teljes identitáskrízisben szenvedő ember, hiszen az általa magasra emelt prioritások egyszerűen csak hamisak, ugyanis összetéveszti az eszközt a céllal. (A jelenség igen szemléletes példája a hazánkon a 2020-as évektől végigsöprő templomfelújítási téboly, ami azt volt hivatott sugallni, hogy az elveszett hitet, a sárba hullott morális iránytűt belülről is halott kőépületek restaurálása által helyre lehet állítani - a fordító megjegyzése.)
A vallás éppígy elferdülhet, azaz pervertálódhat, ha saját maga körül kezd forogni. A Biblia által hirdetett kereszténység messze túlmutat a "vallás" általános alkotóelemein. Persze a vallás egyes elemeinek is van létjogosultságuk, de csak és kizárólag, addig és amennyiben a teljesebb hit előmozdítására irányulnak. Ez a megállapítás alkotta Krisztus tanításának egyik legfontosabb vonulatát. Ez adott alapot, sőt, morális imperatívuszt a Jézus földi szolgálata korában élő vallási vezetők ostorozására, az ő prioritásaik ugyanis éppolyan helytelenek voltak, mint korunk pártoskodó pártkatonáinak legtöbbje esetében (lásd Lukács 11:52). A rituálék, az imák, az egész felekezetesdi, a hit állítólagosan "megélt" aspektusaival egyetemben nagyon is képesek önmagukban való bálványokká válni, ezzel pedig magát Istent kiszorítani az egyedül az Őt megillető helyről a szívünkben. Ez az a fajta "vallás", ami ellen hitünk főpapja, az élő Ige nem győzte, nem győzi felemelni szavát (lásd Tituszhoz 3:5; Róma 3:20).
A keresztény hívek kissé humorizálva, de annál helyesebben, időnként azt mondják, hogy "a kereszténység nem egy vallás, hanem egy kapcsolat", vagyis az Istennel való kapcsolat. A legtágabb értelemben vett vallás szó természetesen Jézus követését is magában foglalja, az újjászületett hívőnek mégis elsősorban azt kell megértenie, hogy magatartása és általános attitűdje Jézus Krisztus személyéből kell fakadjon, egyben pedig Jézus Krisztus személye felé kell áramoljon. A kereszténység csupán ezen felismerés függvényében válik alapvetően különbözővé a világ minden más "vallásától".
English
Mi a vallás definíciója?
