Kérdés
Mit mond a Biblia a vallásról?
Válasz
Egyes értelmező szótárak szerint a vallás "egy vagy több istenbe vetett hit, az ő magasztalásuk, vagy bármely ilyen jellegű hit- és imádati rendszer". Isten Igéje több igehelyen is említi a vallás szót. Életének farizeusként elvesztegetett korszakát felidézve, Pál apostol egy ízben beszámol arról, hogy ő a zsidó vallás "legszigorúbb felekezete" szerint élt (lásd Apostolok Cselekedetei 26:5, KAR). Az Apostolok Cselekedetei 25:19 igeversének hű bizonysága szerint Festus, római prokurátor, a zsidók hitét szintén "vallás"-nak címkézte.
Isten ezzel szemben így határozza meg az igaz vallást: "Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől" (Jakab 1:27, SZIT). Más szóval, Isten tiszteletét nem rítusok és szertartások követése és betartása teszi ki, hanem az arra rászorulóknak nyújtott valós, és nem csak szerető szavakban megnyilvánuló segítség, valamint a világ bűneitől elválasztott, tiszta élet.
A vallás egyik fajtája "...az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik" (Kolossé 2:8, MBT). Az effajta vallás hamis isteneken és az általuk sugallt világi filozófián alapul. A történelem éonjai során a különböző vallások bálványokat tiszteltek, vagyis a teremtett dolgokat/személyeket dicsőítették a Teremtő helyett. Isten Igéje így szemlélteti ennek a teljesen félrecsúszott, hamis szellemi hátterét: a famegmunkálásban avatott szakember fog egy élettelen fadarabot, majd "...gyalulja, vési, kalapálja, férfi formájúra alakítja, emberi vonásokkal ékesíti, bálványszobrot készít belőle a házi szentélybe" (Ézsaiás 44:13, EFO), csupán hogy önnön keze munkája, áttételesen pedig saját önnön nagysága előtt "leboruljon . . . imádja és könyörögjön neki" (17. igevers). A bálványimádó ember, egyben pedig mindenki, aki hamis vallást követ, egy nagy végső csalódásra van ítélve: "...megcsalt szíve vezeti félre azt . . . . nem mentheti meg lelkét" (20. igevers).
A vallás ezen típusa emberi hagyományokra, szertartásokra, és a szabályok betartására támaszkodik annak érdekében, hogy Isten kegyeit ezeken keresztül nyerje el. A Bibliában említett írástudók és farizeusok a vallás e kifejeződésének testileg élő, szellemileg halott példái. Az Úr Jézus jó okkal jellemezte őket így: "...hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek" (Lukács 20:46-47). Az ő vallásuk csupán külsőleges dolog volt, emberi hagyományaik piedesztálra emelése. Ahelyett, hogy támogatták volna az özvegyeket és az árvákat, vagyis a legkisebbek legkisebbjeit, ahogyan azt Isten adja elénk követendő példaként Jakab apostol levelének 1:27 igeversében, a farizeusok inkább nyomorgatták őket. Hasonlóak voltak ők a szép, fehérre meszelt sírokhoz, melyek csak látszólag voltak szennymentesek és tiszták, magukban viszont romlást, halált rejtettek (Máté 23:27).
Sok minden, amit vallásnak tekintünk - a vasárnapi templom, az ima felmondása, a gyertyagyújtás stb. - emberi hagyományok, amelyek a kegyesség látszatát keltik, de végső soron kevés közük van azokban résztvevő lelkéhez. Sőt, a 2Timótheushoz 3:1-5 igevers arra figyelmeztet minket, hogy egyeseknél megvan "a kegyességnek látszata" anélkül, hogy vallásos tevékenységük érdemi változást hozna az életükben. A külsőleges szertartások ellenére szeretetlenek, hálátlanok, féktelenek maradnak, és bűnbánatot sem tanúsítanak. A Szentírás arra utasít, hogy "...Maradj távol az ilyen emberektől..." (EFO). Az Úr Jézus Máté evangéliumának 7:21-22 igerészében kétségtelenül vallásos embereket ír le, az utolsó hozzájuk intézett szavai azonban minimum kijózanítóan kellene hassanak: "...Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!" (23. igevers).
Ahogy azt Jakab apostol Istentől ihletett levelének 1:27 igeversében is olvassuk, az igazi vallásosság Isten előtt az alapján válik ismertté, hogy mit teszünk és kivé válunk Őt követve. Ez a vallás egy élő kapcsolaton alapuló vallás: Jézus azt mondta, hogy "ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (János 14:15). Engedelmességünk a szeretet bizonyítéka. Szeretjük Istent, mert ő szeretett minket először (1János 4:19), ez a szeretet pedig cselekvésre késztet bennünket - ez a törvény beteljesítése (Róma 13:10). Ezt az élő kapcsolaton alapuló vallást nem az határozza meg, hogy mi mit teszünk Istenért, épp ellenkezőleg! Azon alapul, hogy Ő mit tett értünk. Nem a mi "jó" tetteink által kikövezett teljesítményünkben bízunk, hanem Isten személyében - az Úr Jézus Krisztusban.
A vallás szót sokféle összefüggésben használják, a hamis vallás és az igaz vallás viszont köszönőviszonyban sincsenek egymással. Hasonlóképpen óriási különbség van aközött, hogy valaki az emberek szemében vallásosnak tűnik, valamint a Krisztussal való mélyebb kapcsolaton alapuló vallás között.
English
Mit mond a Biblia a vallásról?
