Kérdés
Mit értünk a titkos elragadtatás fogalma alatt?
Válasz
A titkos elragadtatást, amit általában csak az egyház elragadtatásának neveznek, azon a Biblia tanításán alapuló képzet, mely szerint Krisztus már azelőtt visszajön, hogy magához vegye az Őbenne szívből hívőket a világból, mielőtt még - az előzetesen elragadott hívekkel az oldalán - visszatérne a második eljövetelkor. A titkos elragadtatás csupán abban az értelemben "titkos", hogy az abban érintett hívőkön kívül senki sem fogja látni Jézus felhők közti megjelenését. Ezzel szemben Krisztus második eljövetelét, mely a nagy nyomorúság hétéves időszakának zárultával következik be, "minden szem meglátja" majd (Jelenések 1:7). Keresztény körök között jelentős nézetbeli különbségek vannak a titkos elragadtatás időpontját illetően. Egyesek a nagy nyomorúság kezdete előtti elragadtatásban hisznek. Mások úgy látják megírva, hogy a nagy nyomorúság kellős közepén kerül erre sor, míg másoknak azt tanítják, hogy az csak a harag teljes kitöltetése után, vagyis a nagy nyomorúság végén fog bekövetkezni.
A titkos elragadtatás kifejezést egyes körökben még akár pejoratív értelemben is használhatják azok, akik elvetik annak az elképzelését, hogy az egyház elragadtatása egy a Krisztus második eljövetelétől különálló esemény. Azok, akik szerint az elragadtatás és a második eljövetel egy és ugyanaz az esemény (a fenti három megközelítésből kiolvasható, hogy melyik ez a csoport - a fordító megjegyzése), gyakran gúnyosan használják a titkos elragadtatás kifejezést, azokat pedig, akik hisznek a második eljöveteltől jól elkülöníthető elragadtatásban, "elragadtatósoknak" csúfolják (ez a jelenség inkább angolszász területen figyelhető meg, az átlagos magyar templomjárók messze túlnyomó többsége sajnos magáról az elragadtatás tanáról sem hallott még a szószékről, értelemszerűen pedig annak a különböző megközelítéseiről sem - a fordító megjegyzése).
A Jézus egyetlen eljövetelében hívők, akik tehát tagadják az elragadtatást, végső soron a Szentírás kijelentését, a Biblia autenticitását tagadják, így az Isten Igéjét megingathatatlan szellemi fundamentumnak tekintő újjászületett hívek jobban teszik, ha nem a hitük elleni személyes támadásnak veszik az ilyen fellépést, hiszen nem őket ítélgetik ilyenkor szeretetlenül, és nem is az ő személyüket vetik el. Az elragadtatást tagadók jobb híján rendre azzal az érvvel hozakodnak elő, hogy az elragadtatás szó nem is szerepel a Bibliában. És bár meglehet, hogy egyes idegennyelvű fordításokban maga az elragadtatás szó explicite valóban nem szerepel, az egyház elragadtatásának koncepciója világosan kiolvasható belőlük.
Az 1Thesszalonika 4:16-17 igeszakaszban (a Krisztus gyülekezete, azaz a természetfeletti egyház elragadtatásáról szóló fő igeszakasz) az áll, hogy az Úr le fog szállni a mennyből, és ekkor csak a Krisztusban meghaltak támadnak fel; aztán mi, akik élünk és megmaradunk, "elragadtatunk". Az elragadtatás szó a rapio ("elragadni vagy felkapni") igéből származik, amely kifejezés egy ragozott formája a latin Vulgatában nagyon is megtalálható (több magyar fordítás is ezt veszi alapul - a fordító megjegyzése). Az az érvelés tehát, hogy maga az esemény nem fog bekövetkezni, csak mert az esemény leírására használt emberi kifejezésünk konkrétan nem található meg a Szentírásban, nevetséges és egyben álságos is. Maga a második eljövetel kifejezés, vagy a Szentháromság szó sem található meg a Bibliában, ettől még persze mindekettő szellemi realitás.
Vélekedjünk azonban bárhogyan is az elragadtatás bekövetkeztéről (vagy épp elmaradásáról) és annak lehetséges időpontjáról, két tényt minden keresztény szem előtt kell tartson. Először is, a keresztény hívek közötti véleménykülönbség sem a szeretetlen fellépést, sem pedig az ellenségeskedést nem legitimizálja a más nézeteket vallókkal szemben. Jézus Krisztus azt parancsolja nekünk, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő is szeret(ett) minket. Azt is mondta, hogy épp az egymás iránti szeretetünkből fogják az emberek megtudni, hogy mi az Ő tanítványai vagyunk (János 13:34-35). Az olyan kifejezéseken és kérdéseken való gyümölcstelen veszekedés, mint az elragadtatás fogalma és annak időpontja, nyilván nem a Krisztus szeretetét sugározza a világ felé.
Másodszor, a végidőkről szóló tanítások (gyűjtőnév: eszkatológia) egyik fő pillére nem a titkos elragadtatás, hanem az, hogy Jézus Krisztus az utolsó napokban minden kétséget kizáróan visszatér a földi világba (Apostolok Cselekedetei 1:11; Jelenések 19:11-16). Ennek az eseménynek a pontos lefolyása és időpontja semmit sem változtat azon a tényen, hogy mindazok, akik valóban Őhozzá tartoznak, az örök élet kegyelmében részesülnek, akik pedig nem, kárhoztatni fognak (János 3:18). Az újjászületett üdvözülőket a Krisztusba mint a bűnből kimentő egyedüli Megváltóba vetett hit különbözteti meg az újjá nem született vallásos masszától. Az elragadtatást érintő nézetekről való vélekedések hasonlóak ahhoz, ahogyan pl. a gravitációra tekintünk: pusztán azért, mert más-más kifejezéseket aggatunk az adott jelenségre, vagy csupán mert holnaptól azzal kezdjük ámítani magunk, hogy a gravitáció márpedig nem is létezik, attól még nagyon is hat ránk - az újjászületett hívekre persze csak az elragadtatás napjáig, az újjá nem született embertársaink pedig lényegesen nagyobb problémával állnak szembe, mint az elragadtatás bibliai tanának helyes vagy helytelen értelmezése.
English
Mit értünk a titkos elragadtatás fogalma alatt?
