Kérdés
Mit értünk termékenységi kultusz alatt?
Válasz
A termékenységi kultusz a természetimádat egyik fajtája, mely a növények, az állatok, és az emberek termékenységét próbálja pozitívan befolyásolni. A termékenységi kultuszok általában egy bizonyos istenségre összpontosítanak, követői pedig úgy vélik, hogy az adott isten vagy istennő kiengesztelésével az emberi és a természetes környezet termékenységét növelhetik.
A termékenységi kultuszok igen elterjedtek voltak az ősi pogány vallásokban, melyekben bizonyos rítusokat végeztek bizonyos időpontokban a termékenység biztosítása-, egyidejűleg pedig a szárazság és a terméketlenség elkerülése érdekében. A gyakori rituálék közé tartozott az állat- és néha az emberáldozat bemutatása, valamint a szentélyekben való prostitúció (lásd rituális szexuális aktusok). A termékenységi kultusz nyomai világ minden táján megtalálhatók, többek között Egyiptomban, Amerikában, Európában, Indiában, Kínában, és a Közel-Keleten is.
Az Ószövetség beszámol arról, hogy számos könyve keletkezése idején a környező kánaánita vallásokban is voltak termékenységi kultuszok, amelyek középpontjában általában a Baál és Asherah nevű istenségek álltak. Amikor Jósiás király reformokat vezetett be Júdában, a templomot előbb meg kellett tisztítania számos, a termékenységi kultuszokhoz kapcsolódó bálványtól, gyakorlattól (2Királyok 23:4-7). Jeremiás próféta idejében a júdeaiak egy rebellis csoportja ragaszkodott az "Ég Királynő"-jének imádatához. Figyeljük meg, szertartásaikat hogyan kapcsolták a termékenység eszményéhez: "Hanem csak azt cselekeszszük, a mit mi a mi szánkkal fogadtunk, hogy füstölő áldozatot viszünk az ég királynéjának, és néki italáldozattal áldozunk, miképen cselekedtünk mi és a mi atyáink és a mi királyaink és a mi fejedelmeink . . . . mert akkor beteltünk kenyérrel, és jó dolgunk volt, és semmi rosszat nem láttunk. De a mióta nem áldozunk többé az ég királynéjának füstöléssel, és nem viszünk néki italáldozatot: mindenben szűkölködünk, és fegyver és éhség miatt emésztetünk" (Jeremiás 44:17-18). Az Ég Királynőjének ez a típusú imádata a termékenységi kultusz egy igen jellegzetes és jellemző megnyilvánulása volt.
Az újszövetségi idők görög és római istenei között olyan termékenységistennők szerepeltek, mint Aphrodité (Vénusz), Artemisz (Diana), és Demeter (Ceres). A legtöbb termékenységi kultusz az évszakok változása, a természet és a haszonnövények termőképessége körül forgott. A Diana-tisztelet központja Efezusban volt, ahová Pál apostol végül sikeresen elvitte az evangéliumot. Az ezüstművesek, akik Diana bálványait készítették, azonban erősen ellenezték Pál ilyen irányú tevékenységét (Apostolok Cselekedetei 19:23-24). Az ezüstművesek féltek megélhetési forrásuk elapadásától, így lázadást szítottak Pál ellen, mivel a nép között sokan kezdtek Jézusban hinni, ezzel pedig elfordultak Dianától (lásd Apostolok Cselekedetei 19:25-41).
Isten joggal ítéli el a termékenységi kultuszokat és szertartásokat, amint azt a Bibliában látjuk. A mózesi törvény jó része a kánaáni pogány vallások utálatos vallási gyakorlatainak tiltásával foglalkozott (lásd gyermekáldozatok bemutatása). Isten konkrétan megparancsolta az izraelitáknak, hogy ne állítsanak oltárokat Baálnak, és ne ültessenek fákat Asherának (5Mózes 16:21). A Szentírás ismételten kárhoztatta a gyermekek Molochnak való feláldozásának szörnyű gyakorlatát, amelyet részben termékenységi rítusként végeztek (3Mózes 18:21). Isten továbbá elítélte a szentélyprostitúciót is, és megtiltotta minden izraelitának, hogy maga részt vegyen ilyenben (5Mózes 23:17). E parancsok ellenére az izraeliták gyakran nem engedelmeskedtek Istennek, és részt vettek ezekben a termékenységi kultuszokban. Egy alkalommal az izraeliták "csatlakoztak Baál-Pórhoz" (4Mózes 25:5, EFO), azaz Baálnak áldoztak, és kirívó szellemi erkölcstelenséget követtek el. Ítéletül Isten csapást küldött, melyben mintegy 24 000 ember veszett el (4Mózes 25:9).
Bár a legtöbb termékenységi kultusz idővel kiveszett, egyesek elemei még mindig megtalálhatók az egyes vallásokon belüli kisebb szektákban, például a tibeti buddhizmusban és a hinduizmusban. A termékenységi rituálékat ezek mellett néhány wicca és neopogány csoportban ma is gyakorolják. Gyakorlatilag az mondható, hogy minden olyan tanítás, ami megszemélyesíti a földet és a természetet, vagy amely valamilyen "anyaistennőt" emleget, ősi termékenységi kultuszokra nyúlik vissza.
Isten az egyetlen, aki termékenységet adhat. Az élet és a halál egyaránt az Ő kezében van (5Mózes 32:39). A termékenységi kultuszok a termékenység biztosítására irányuló próbálkozásai hiábavalóak voltak, és ma is azok, hiszen az Úr irányít mindent. Ő teremtette az évszakokat (Dániel 2:21), az esőt (Máté 5:45), és a termények növekedése is tőle van (3Mózes 26:3-4). Egyedül Isten képes a méhet megnyitni vagy bezárni, legyen szó akár emberek születéséről, akár állatok szaporodásáról (lásd 1Mózes 29:31; 30:22; 2Mózes 34:19; 1Sámuel 1:5). A hamis istenek imádata egyedül szellemi rabszolgaságot szül, Baál, Ashera, valamint a görög és római istenek pedig semmilyen tekintetben nem (voltak) igazi istenek.
English
Mit értünk termékenységi kultusz alatt?
