Kérdés
Valóban minden út Istenhez vezet?
Válasz
Ha épp Bethel, vagyis az Alaszka nyugati partjainál elterülő távoli kis város az ember úti célja, akkor a Kuskokwim folyón, azaz Alaszka második legnagyobb élővizén kell átkelnie. Ezt vagy hajón vagy pedig repülőn utazva teheti csak meg. Az errefelé utazók és a turisták számára gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy Bethelbe - legalábbis egy kivételével - nem vezet út. Ez azonban nem akadályozza meg az elszánt turistákat abban, hogy minden év januárban a helyiekkel egybegyűlve szurkoljanak a Kuskokwim 300 elnevezésű kutyás szánhúzó versenyen a kedvenc indulóiknak. Ez egy tizenkilenc órás, háromszáz mérföldes, azaz középtávú verseny, melynek nevezői Bethelből egészen Aniakba hajtanak, majd vissza. Ez, a kutyaszánok által használt, járhatónak nem éppen nevezhető havas "út" egyben az egyetlen Bethelbe vezető szárazföldi útvonal.
Azt nyilván semmi szín alatt sem lehet állítani, hogy minden út Bethelbe vezet, hiszen az egyetlen oda vezető út Aniaknál kezdődik, az az út meg csupán azért nevezhető útnak, mert a szánok a vastag hótakarón keresztbe-kasul futó nyomai valami útszerűt vájnak az egyébként érintetlen természetbe. Egy hasonlóan, (bűntől) még teljesen érintetlen világban, ama régi kígyó, vagyis a Sátán ezt sziszegte az asszony fülébe: "...Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (1Mózes 3:1b), vagyis tényleg csak az az egy igazság létezik, amit Isten kijelent? Mi van, ha nem? Mi van, ha nem csupán egy, hanem több-, sőt, valójában minden út Istenhez vezet? Ezt a közel végtelenül ismételt hazugságot azóta sokan igazságként fogadták el és fogadják el mind a mai napig. Az igazság ezzel szemben viszont az, hogy közel sem minden út Istenhez vezet.
Jézus Krisztus a következőt állította magáról: "...Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam" (János 14:6, MBT). Az Úr Jézus tehát nem azt mondta, hogy "Én egy út vagyok". De nem is azt olvassuk, hogy Krisztus ezt hirdette volna: "Én vagyok az egyik út a számos út közül". Jézus állítása exkluzív, azaz kizárólagos természetű - ennélfogva pedig választás elé állít minden embert: vagy szaván fogjuk Őt, és elhisszük neki ezt, vagy pedig valami önnön büszkeségétől felfuvalkodott kevély ember szavaiként utasítjuk el kijelentését. Köztes út nincs.
C. S. Lewis, keresztény író trilemmája igen jól érzékelteti ezt a problémát: "Itt próbálom meg elejét venni annak, hogy bárki is azt az mélyen ostoba dolgot állítsa, amit sok ember mond Róla, azaz Jézus Krisztusról: ’Kész vagyok elfogadni Jézust egy nagy erkölcsi tanítóként, arra vonatkozó állítását, hogy Ő maga Isten, viszont már nem.’ Ezt az álláspontot mindenképp kerülnünk kell. Olyasvalaki, aki csupán egy ember volt, és olyanokat mondott, mint Jézus, nem volna nagy, erkölcsi tanítómester. Egy ilyen ember vagy egy eszelős volna – csupán valami tökfilkó, vagy pedig egyenesen maga a pokol ördöge. Állást kell foglalnunk tehát. Ez a Jézusként ismertté vált ember vagy tényleg Isten Fia volt és mindmáig az is, vagy pedig egy őrült, esetleg annál is rosszabb. Az emberek persze bolondnak nézhetik, leköpdöshetik, megölhetik, ördöngősként gyűlölhetik; vagy lába elé borulhatunk, és Urunknak, Istenünknek nevezhetjük. Olyan leereszkedő zagyvasággal előhozakodni, hogy ő valami nagy erkölcsi tanító volt, viszont nem lehet. Ezt a lehetőséget valójában ő maga sem hagyta nyitva számunkra, és soha nem is állt szándékában ezt sugallni." (Keresztény vagyok, 2017, Harmat Kiadó).
Konfuciusz, a Dalai Láma, Mohamed, Mary Baker Eddy (a Keresztény Tudomány vallásának alapítója), Joseph Smith (a mormonizmus megalapozója), Charles Taze Russell (a Jehova Tanúi elődszervezetének erős adventista befolyás alatt álló alapító tagja), az ilyen-olyan utcai ébredések meg szellem-kiömlések propagálói, és a világ figyelméért versengő légiónyi más hang egyike sem az Úr Jézus Krisztus autoritásával lép fel. Mindegyikük más-más utat hirdet Istenhez, de a (hamis) tanításaik által kikövezett utak nem Istenhez, hanem épp Isten kárhoztató ítéletének végső veszedelméhez vezetnek. Egyedül Jézus képes mennyei tekintéllyel szólni a mennybe vezető útról, hiszen "„Ő a Mennyből, Istentől jött, ezért mindenkinél hatalmasabb. Aki a földről származik, az a földhöz tartozik, és földi dolgokról beszél. Ő azonban a Mennyből, Istentől jött, és mindenkinél hatalmasabb! Ő arról beszél, amit saját maga látott és hallott..." (János 3:31-32, EFO).
Nikodémus, vagyis a jeruzsálemi vallási főemberek egyike csak az éj leple alatt merte meglátogatni Jézust (János 3:1-2). Jézus csodáiról hallva ez a köztiszteletben álló farizeus nagyon vágyott egy személyes beszélgetésre az Úrral. Az emberi dicsőségadáshoz szokott Nikodémus egy édeskedő, viszont nem kevésbé igaz kijelentéssel fordult Jézushoz: "...Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele" (2. igevers).
Ahelyett, hogy az Úr Jézus embertől fogadott volna el dicsőséget, minden habozás nélkül egyenesen a lényegre tért, mikor kijelentette, hogy senki, aki újjá nem születik, nem juthat be Isten országába (János 3:3). Csak egy út vezet Istenhez. A természetfeletti, felülről való újjászületésen kívül a lelki üdvösség el nem érhető.
De vajon ehhez a szellemi újjászületéshez vezető út tényleg megtalálható-e Mohamed vagy Krisna, vagy bármiféle magaválasztott istentisztelet "felsőbb hatalmának" a tanításaiban is? Figyeljük meg Jézus a későbbi beszélgetés során kibontott kijelentését: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3:16). Jézus szembetűnően nem azt mondta, hogy "úgy szerette Isten a világot, hogy Zeuszt, Odint, Konfuciuszt, Mohamedet, Ellen G. White-ot, Pál Ferencet, Danny Bluet, Pat Robertsont meg Németh Sándort adta, hogy aki bármelyikükben és/vagy egyidejűleg mindannyiukban hisz, annak örök élete legyen". Isten üdvtervében kizárólag Ő, vagyis Isten "egyszülött Fia" szerepel. Istenhez tehát csak egy út vezet.
Jézus azért jött, hogy a teljes világ üdvözüljön általa. Rajta kívül nincs üdvösség, csak ítélet: "Aki hisz Őbenne, az nem ítéltetik meg; aki nem hisz, az már megítéltetett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez az ítélet az, hogy a világosság eljött a világba, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak voltak cselekedeteik" (János 3:18-19, MBT). Az Úr Jézus szavai alapján teljes biztonsággal állítható, hogy aki nem hisz Őbenne, az már ítélet alatt van.
A Jézus kizárólagosságát hirdető tanítás sokak számára sértő, hiszen ha és amennyiben csupán egy, azaz egy igaz út létezik, akkor az azt jelenti, hogy minden más út hamis - pontosan ez az, amit az értékrelativizmus rákfenéjében haldokló világ képtelen, de főleg nem hajlandó befogadni. Azok a hívők, akik a bolygó ezen a fertályán elutasítják az inklúzió és a tolerancia világi változatát, rendre pellengérre vannak állítva. Ugyanakkor más országokban a keresztényeket megkínozzák és megölik hitükért. Jézus az üldöztetés minden típusát előre jól látta, minden szellemi és testi kínt, amit a hozzá hűségesek szenvednek majd: "Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért..." (Máté 10:21-22, MBT).
Istenhez nem sok út vezet, hanem kizárólag egy. Isten "parancsolja minden embernek mindenütt, hogy térjen meg" (Apostolok Cselekedetei 17:30) és bízzon Jézus Krisztusban, mert "...és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk" (Apostolok Cselekedetei 4:12, MBT). Nincs más út Istenhez, ezért "hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?..." (Zsidókhoz írt levél 2:3, KAR2011).
A Szentírás világosan kijelenti, hogy aki az üdvösség más útját tanítja, az egy hamis tanító, akit a kárhozat veszélye fenyeget (Galata 1:6-9). Akik azt hirdetik, hogy "minden út Istenhez vezet", azok az evangélium megrontói és tagadói annak a hitnek "a mely egyszer a szenteknek adatott" (Júdás 1:3, KAR).
A magas lakóházak lakói hálásak, hogy van tűzlépcsőjük, ugyanis ha az épületet hirtelen elborítanák a lángok, és a liftek nem működnének, akkor valószínűleg nem azon lamentálnának, hogy hát ugye csak egy a menekülőútvonal létezik. Minden bizonnyal épp ellenkezőleg, vagyis nagyon örülnének neki, hogy legalább egy, azaz egy biztonságos kiút a rendelkezésükre áll. Annak ténye, hogy Jézus Krisztus az egyetlen "menekülőútvonalunk", amely kivezeti az embert a tüzes tó lángjainak halálos öleléséből, nem megrökönyödésre, hanem sokkal inkább dicsőítésre kell okot adjon.
English
Valóban minden út Istenhez vezet?
