Kérdés
Mi az a médium?
Válasz
A médium megnevezés a modern és az ősi időkben egyaránt egy olyan személyt jelöl, aki képes a szellemekkel kommunikálni. Míg egyesek úgy gondolják, hogy ez a tevékenység elválaszthatatlan a boszorkányságtól, addig más nézetek szerint a szellemi lények mediálása a boszorkányságtól külön is tárgyalható. A médium kifejezés szó szerint "közvetítő"-t jelent a szellemvilág és a mi világunk között. A Biblia egyértelműen kárhozatatja a szellemi mediálás gyakorlatát, mint ahogy a halottakkal való vélt kapcsolatfelvételre tett mindennemű kísérletet. Történjen ez tehát szeánszok keretében vagy bármi más módon, Isten Igéje kifejezetten tiltja az ilyesmit.
A médiumokat időnként "szellemi csatornának" is nevezik, mivel állítólag információt "csatornáznak" a halottak világából az élők felé. Vannak olyan médiumok, akik csak egy, vagy esetleg egy pár konkrét szellemmel (úgynevezett "rokonlelkekkel") képesek kommunikálni, de vannak olyanok is, akik állítólag bármely elhunyt szellemét képesek megidézni. Az így átjövő üzenetek különböző érzékleti modalitásokon keresztül érkeznek, vannak füllel hallható-, szemmel látható-, vagy egyéb testi érzéseken keresztül megnyilvánuló jelenések. A modern médiumok megkülönböztetik magukat az olyan látnokoktól, akik csak egy adott személy vagy hely "energiáit" képesek olvasni, tényleges szellemekkel viszont nem kommunikálnak. (Ugyanakkor a "látnok médiumok" egy némileg zavaros besorolású, köztes kategóriát képeznek.) Egyes médiumok állítása szerint a médium nem kell feltétlenül boszorkány, varázsló, mágus, vagy halottidézést (nekromancia) gyakorló személy legyen, hiszen úgy vélik, hogy vannak, akiknél a szellemvilággal való kapcsolatfelvétel képessége egy veleszületett tulajdonság. Ennek értelmében a Hatodik érzék című film gyermekszereplőjének fiktív karakterét is médiumnak tekinthetjük, hogy egy ismertebb popkulturális referenciával éljünk.
Az Ószövetség több helyen is utal a médiumokra. A 3Mózes 20:27 igeverse a médiumokat és a "halottidézők"-et egyaránt kárhoztatja. Az 5Mózes 18:10-11 igeszakasza pedig nem csupán megismétli a 3Mózes 18:10-11 passzusban elhangzottakat, hanem ebbe a csoportba sorolja a jósokat, mágusokat, boszorkányokat/igézőket, halottidézőket, minden olyan személyt, aki varázslásban gyakorolja magát, továbbá mindenkit, aki világi hatalomért, befolyásért cserébe gyermekáldozatot mutat be démoni szellemeknek.
Sámuel próféta első könyvének 28. fejezete feljegyzi azt, hogy Saul király a (tőle kiment előzetes) tiltás ellenére is egy médiumhoz fordult. Történt ugyanis, hogy Sámuel már elköltözött az Úrhoz, Saul pedig tanácstalan és csalódott volt, Isten ugyanis már nem szólt hozzá a prófétákon és álmokon keresztül, és így nem tudta, mi tévő legyen. Így a király, közvetlenül áthágva Isten törvényét és saját korábbi parancsát (minden varázslót, halottidézőt és ördöngőst ki kellett végezni), azt mondta embereinek, hogy keressenek neki egy médiumot, aki fel tudja venni a kapcsolatot Sámuellel (1Sámuel 28:3). A médium meg is idézte Sámuelt, így pedig Saul kommunikálhatott a már halott prófétával. A teológusok véleménye megoszlik arról, hogy ez a megidézés Sámuel újbóli testbeni megjelenése volt, vagy csupán egy vízió. Az is kérdéses, hogy a médium valóban meg akarta-e idézni Sámuelt, illetve hogy valóban Sámuelt akarta-e megidézni neki, mivel úgy tűnik, hogy maga a boszorkányasszony lepődött meg a legjobban a próféta megjelenésén: "Amikor az asszony meglátta Sámuelt, teli torokból kiáltott fel" (12. igevers). Meglehet, hogy a nő csupán egy csaló volt, aki nem számított arra, hogy valóban sikerül neki egy szellemet megidézni, vagy esetleg, ami talán valószínűbb, arra számíthatott, hogy egy "rokonlélekkel", azaz egy számára már ismert démoni entitással fog majd kommunikálni, nem pedig közvetlenül magával Sámuellel. Legyen bárhogy is, úgy tűnik, Isten azért engedte meg Sámuel megidézését, hogy Saulnak végképp értésére adja, hogy elvetette őt királyként, illetve azért, hogy tudassa vele, hamarosan ő és fia is a Seol lakosa lesz. A próféta Saulhoz kiment ezen üzenete aztán valóban a végsőnek bizonyult (17-19. igevers), a király ugyanis másnap meghalt. A Krónikák első könyvének 10:13-14 igerészéből az is kiderül, hogy az, hogy Saul ehhez a médiumhoz fordult, meghatározó szerepet játszott abban, hogy miért üresedett meg a trón, és hogy Isten miért vágta el Saul vérvonalát (lásd Jonathán halála).
A varázslás és más hasonló praktikák az Újszövetségben szintén minden keresztény számára nagy ívben kerülendő, bűnös tevékenységként kerülnek említésre (Apostolok Cselekedetei 8:9ff és 19:19). Mivel az ilyen jellegű tevékenységek elsődleges célja a szellemekkel való kapcsolatfelvétel, jól tesszük, ha az újszövetségi Ige által megfogalmazott tiltást a médiumok felkeresésére is érvényesítjük.
Meg kell jegyezni, hogy a szellem, akit a médium megidéz, nem egy elhunyt személy szelleme (Sámuel próféta imént említette esete minden bizonnyal egy igen ritka kivétel volt). A Jézus Krisztus által átadott igaz történet a gazdag emberről és Lázárról (lásd Lukács 16:18-3) erős bizonyítékként szól amellett, hogy az ember lelke a fizikai halál után vagy a mennybe, vagy a tüzes tóba kerül. A médiumokkal kommunikáló szellemek tehát valójában olyan hazug szellemek (lásd 1Királyok 22:23), akik tudatosan megtévesztik az embereket, és elhitetik velük, hogy elveszett szeretteikkel kommunikálnak, miközben ők beszélnek velük. Amikor például gyászoló szülők egy médiumot keresnek fel, hogy kapcsolatba léphessenek halott gyermekükkel, észre sem veszik, hogy a hozzájuk szóló szellem valójában egy démon, aki a gyermeküknek adja ki magát. A Biblia határozottan óv az ilyen gyakorlatoktól, beleértve a médiumoktól való útmutatás kérését is.
English
Mi az a médium?
