Kérdés
A mormonizmus fogalmai szerint mit értünk a mennyei, a földi, és az ún. telesztiális királyság alatt?
Válasz
A mennyei, a földi, és a telesztiális, azaz távoli királyság koncepciója a mormonizmus eszkatológiájának, vagyis a végidőkkel foglalkozó tanításának részét képezi. Ezeket a fogalmakat személyesen Joseph Smith, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (LDS) alapítója vezette be. A mormon teológia szerint a mennyei, a földi, és a telesztiális királyságok valójában a dicsőség különböző szintjeit reprezentálják a túlvilágon. Az egyes emberek annak alapján kerülnek az egyikbe, a másikba, vagy a harmadikba, hogy a jelenvaló világon mennyire voltak hűségesek az LDS tanításaihoz (lásd Tan és szövetségek 76:50-119).
A mennyei királyság a három királyság közül a legmagasabb, egyben a legnagyobb dicsőséggel bíró, amely kifejezetten azok számára van fenntartva, akik elfogadták az evangélium teljességét (már amint azt az LDS közvetíti), maradéktalanul eleget tettek az LDS-rendeléseinek, és igaz emberek voltak. Ez az a hely, ahol a hívők az Atya Isten és Jézus Krisztus jelenlétében lakhatnak, ahol lesznek "örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak" (Róma 8:17, MBT).
A földi királyság a dicsőség középső szintje, amely azok számára van fenntartva, akik tisztességes életet éltek, de nem fogadták el teljesen az LDS evangéliumát, vagy nem maradtak hűek annak tanításaihoz. Ezt a királyságot úgy írják le, mint a Jézus Krisztus - de nem az Atya Isten teljessége - jelenlétében való túláradó dicsőség helyét. A földi királyságba azok kerülnek, akik vakok maradtak a mormon tanok igazságára, de nem voltak gonosztevők.
A telesztiális királyság a dicsőség legalacsonyabb szintje, amely azoknak van fenntartva, akik bűnös életet éltek, elutasították az evangéliumot, és nem tértek meg. Az LDS-tan szerint a telesztiális királyságban élők bár részesülnek a Szent Lélek szolgálatában, de nem élvezhetik az Atyaisten vagy Jézus Krisztus jelenlétét. Ebbe a királyságba csak azután léphetnek be, hogy megváltották őket a "szellem börtönéből", vagyis a pokolból - állítják. A telesztiális királyságról azonban még mindezek mellett is azt tartják, hogy dicsőség tekintetében felülmúl mindent, ami a földön megtapasztalható.
A vesztőnek nevezett hely azonban másoknak van fenntartva, konkrétan azoknak, akiket semmiféle dicsőségre nem tartanak méltónak. A kárhozatra ítéltek "a harag edényei, arra kárhoztatva, hogy az örökkévalóságban az ördöggel és angyalaival együtt szenvedjék el Isten haragját" - olvasható a vonatkozó mormon irodalomban (Tan és szövetségek 76:33).
Ezzel szemben a Biblia azt tanítja, hogy az emberi létnek pontosan kettő lehetséges végső állomása létezik: vagy az Istennel való örök élet, vagy pedig az örök halál a tűz tavában. Mivel a mennyei, a földi, és a telesztiális királyság gondolata nem található meg a Bibliában, ezért azt - annyi más mormon hamis tanítással egyetemben - el kell vetni.
A mennyei örök életről szóló kulcsfontosságú bibliai igeszakasz a János 14:2-3 igerésze, melynek tanúsága szerint az Úr Jézus a következőket mondta: "Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is" (MBT). Jézus Krisztus szavai azonban semmiféle különböző (szellemi) királyságokra-, még kevésbé az általuk állítólagosan reprezentált három különböző dicsőségi fokozatra sem látszanak utalni.
A mormonok gyakran idézik a Korinthusbeliekhez írt első levél 15:40-41 igerészét, hogy a mennyei, a telesztiális, és a földi királyság gondolatát általa támasszák alá. Így hangzik az Ige: "És vannak mennyei testek és földi testek, de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. Más a nap dicsősége, és más a hold dicsősége, és más a csillagok dicsősége, mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve" (KAR2011). A szembeállítás itt azonban a földi és a mennyei állapot között van. A feltámadás előtt földi állapotban vagyunk, a feltámadás után pedig mennyei állapotban leszünk - ez itt a kijelentés. Eljön majd az a nap is, mikor az ideiglenes földi birodalom átadja helyét az örökkévaló mennyei birodalomnak, de szó sincs három örökkévaló királyságról.
A Jelenések könyvének 22. fejezetében az öröklétet egy olyan mennyei városként - az Új Jeruzsálemként - ábrázolják, ami igen dicső látványt nyújt. Isten megigazított, azaz Általa igazzá tett megváltottjai a kapukon egyszer belépve örökké a városfalakon belül maradnak (lásd Jelenések 22:14). A gonoszok ezzel szemben a város kapuin kívül (lásd 15. igevers). Bent vagy kint - összesen ez a két hely létezik, ahol az örökkévalóságot tölthetjük. Reméljük, hogy némileg ezen cikkünkkel is hozzájárulhattunk ahhoz, hogy olvasónk a helyes döntést hozza meg.
English
A mormonizmus fogalmai szerint mit értünk a mennyei, a földi, és az ún. telesztiális királyság alatt?
