Kérdés
Mi a különbség a kereszténység és az iszlám között?
Válasz
Bár az iszlám és a kereszténység között vannak hasonlóságok (így például mindkettő monoteista vallás), a többségben lévő különbségek egyértelműek, jelentősek, és összeegyeztethetetlenek. Ebben a cikkben négy kulcsfontosságú területet tekintünk át: a két vallás alapítóját, az egymásénak ellentmondó istenképet, a szent írásokat, valamint az üdvösség elérésének útját. Látni fogjuk, hogy az iszlám mind a négy területen különbözik a kereszténységtől, és fordítva.
Az iszlám és a kereszténység: a vallásalapító
Az iszlámot egy Mohamed nevű arab kereskedő alapította Kr. u. 622 körül. Mohamed azt állította, hogy Isten egyik angyalától kapott kinyilatkoztatást, és bár kezdetben attól tartott, hogy ez a kinyilatkoztatás valójában a Sátántól jött, később már annyira biztos lett Istentől való ihletettségében, hogy nem kevesebbet állított magáról, mint hogy ő Isten utolsó és (ennélfogva) legnagyobb prófétája. Mohamednek tizenöt felesége volt (a férfitársainak ugyanakkor azt szabta meg, hogy mindössze négy feleségük lehet, a nőknek meg azt, hogy mindezt természetesen tűrniük kell), és a feleségek testi fenyítését is jóváhagyta (4:34. szúra). Mohamed arról volt ismert, hogy az új vallását kard által terjesztette. Ennek megfelelően parancsba is adta a következőt: "...öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket!..." (Szúra 9:5), a hitetlenek helyes likvidálási módjaként pedig a torok átmetszését jelölte meg (Szúra 47:4). Mohamed razziákat tartott az átvonuló karavánok ellen, majd kifosztatta azokat, de több alkalommal megszegte esküit, elrendelte az őt gúnyolók meggyilkolását, kiirtotta az utolsó zsidó törzset Medinában, vagyis megölette az összes férfit, a nőket és a gyerekeket pedig rabszolgasorba taszította. Érdekes módon időnként még ő is elismerte, hogy neki is szüksége van Isten megbocsátására (40:55 szúra).
Mohamed erkölcsi romlottságával szöges ellentétben Jézus Krisztus minden tekintetben feddhetetlennek bizonyult (lásd 2Korinthus 5:21). Jézus, szűz férfi lévén, minden paráznaságtól tisztán tartotta magát, védelmezte és tisztelte a nőket (János 8:1-11), az ő törvénye pedig mindmáig abban áll, hogy szeressük egymást (lásd János 13:34). Ezzel összhangban Jézus soha nem gyilkolt meg senkit, soha nem vert meg egy nőt sem, soha nem vetett rabszolgasorba gyerekeket, soha nem szegte meg az adott szavát, és soha nem fosztott ki senkit. A kereszten függve, mikor gúnyolói és bántalmazói vették körbe, Ő még akkor is azok lelki üdvéért fohászkodott, mondván: "Atyám, bocsáss meg nekik" (Lukács 23:34).
Az iszlám és a kereszténység: az Istenről alkotott nézetek
Az iszlám tanítása szerint Allah, vagyis isten minden létező szuverén Teremtője és Uralkodója. A muszlimok - isten akarata érvényesítésének szükségessége mellett - isten abszolút egységét hangsúlyozzák, ami minden megosztottságtól mentes. Az ő szemükben isten akarata voltaképp fontosabb, mint hogy valójában ki ő - a szeretetéről és kegyelmről nem is beszélve. Az ő felfogásuk szerint isten még akár úgy is dönthet úgy, hogy nem lesz irgalmas, meg hogy nem szerető. Allah esetleges irgalma és szeretete tehát nem az ő természetéből, legmélyebb lényéből fakad, hanem önkényes döntéseiből. Isten szereteténél, mint ahogy az ő megismerésénél is fontosabb az, hogy engedelmeskedjünk az ő akaratának - vallják. Nem véletlen tehát, hogy maga az iszlám szó is (Allah akaratának való) "behódolás"-t, "önmegadás"-t, "alávetés"-t jelent. Az iszlám felfogása szerint isten nem tekinthető "apának", hiszen neki nincs is fia. Emellett Allah kifejezetten nem szereti a bűnösöket (Szúra 3:140).
A kereszténység szintén azt tanítja, hogy Isten a szuverén Teremtője és Uralkodója mindennek, ami csak van - a két nézet közötti hasonlóságok sora azonban itt kezdődik és itt is zárul. A keresztények egy, azaz egy Istenben hisznek, Aki három örökkévaló, egyenrangú személy (Atya, Fiú és Szent Lélek) tökéletes egységében létezik. A bibliai kereszténység szerint Isten azért szeret, mert az ő természete maga a szeretet (1János 4:8) - nem pedig csupán azért, mert történetesen úgy dönt, hogy ma éppen szerető istenként mutatja magát. Az irgalmasság, a könyörület és a kegyelem Isten lénye, így az, hogy Isten irgalmas nem egy-egy adott szituatív döntés eredménye, hanem jellemének megnyilvánulása. Isten meg szeretné ismertetni magát teremtményeivel, tehát nem kifürkészhetetlen, és élő szeretet-kapcsolatra törekszik velünk (Márk 12:30). Persze Istennek fontos engedelmeskedni, de a szereteten alapuló kapcsolat nélküli engedelmesség csupán valami külső, a szemeknek szóló tett, és nem a szív valós tartása, ezzel pedig értéktelen (1Korinthus 13:3). A kereszténység szerint az Atya Istennek örökkévaló kapcsolata van a Fiú Istennel. Isten pedig olyannyira szereti a bűnösöket, hogy önszántából adta életét értü(n)k (Róma 5:8).
Az iszlám és a kereszténység: a szent írások
Az iszlám azt vallja, hogy a Tórát (az Ószövetség első öt könyvét), a zsoltárokat, és az evangéliumot is Isten adta - mégis tesz azonban egy kikötést: a zsidók és a keresztények szándékosan elferdítették Isten szavát, ezért a Biblia kijelentéseiben már nem lehet teljes mértékben megbízni. A muszlimok úgy tartják, hogy isten végső kijelentése, a Korán, huszonhárom év leforgása alatt, természetfeletti módon adatott Mohamednek. A Korán, mely szemükben tökéletes és szent, 114 fejezetre, úgynevezett szúrákra van felosztva. A Koránon kívül a muszlimok a Hadíszt is nagyra tartják, mely Mohamed mondásai, vélekedései és tettei gyűjteménye, amint azt a hozzá közel állók lejegyezték.
A bibliai kereszténység azt vallja, hogy a Biblia Ó- és Újszövetsége Isten ihletett szava, ezzel pedig a hit és a vallásgyakorlat egyetlen hiteles útmutatója. A Biblia óva int attól, hogy bárki is hozzátegyen valamit Isten Igéjéhez, vagy abból bármit is elvegyen (Jelenések 22:18-19). A keresztények ennek értelmében elutasítják a Koránt, mint az Isten szavához való hozzáadás egy kísérletét, továbbá mint egy olyan írást, mely mind tartalmilag, mind pedig szellemiségében szisztematikusan ellentmond a Bibliának.
Az iszlám és a kereszténység: az üdvözülés útja
Az iszlám az emberi cselekedeteken alapuló üdvösséget tanítja, és ezzel ugyanazt hirdeti mint más, ember alkotta vallások. A jó muszlim az iszlám öt pillérének nevezett tettekben kell gyakorolja magát: meg kell vallja a sahádát, vagyis azt, hogy "nincs más Isten, csak Allah, és hogy Mohamed az ő prófétája"; naponta ötször Mekka felé imádkozva kell térdre boruljon; az év egy adott hónapjában, a Ramadán idején, böjtölnie kell a nappali órákban; pénzt kell adományozzon a szegényeknek; és életében legalább egyszer el kell zarándokoljon Mekkába. Az iszlám tanítása szerint az ítélet napján az ember jó és rossz tetteit mérlegre teszik - az ítélet pedig attól függően lesz kedvező, hogy a jó tettek vannak-e túlsúlyban (Szúra 7:8-9; 21:47). Az üdvösség elérése szempontjából tehát egyedül az ember tettei a mérvadóak. A Korán kifejezetten megtiltja más bűnei terhének a viselését (Szúra 17:15; 35:18), és határozottan tagadja Jézus (avagy Isa) kereszthalálát (Szúra 3:55; 4:157-158). Ha tehát az ember üdvösségre szeretne jutni, akkor egyedül magára számíthat, hiszen önmagát kell megváltania.
A bibliai kereszténység ezzel szemben egyedül az Isten kegyelmére alapozza az üdvösséget. Az ember kizárólag Isten kegyelme (azaz ki nem érdemelt jósága és áldása) által üdvözülhet, mégpedig a Jézus Krisztus halálába és feltámadásába vetett hit által (Efézus 2:8-9; Róma 10:9-10). Az ítélet mércéje az abszolút tökéletesség - egy mérce, amit egyedül Krisztus igazságossága tudott betölteni. Ezt a szintet ember soha nem fogja elérni (Róma 3:23), Isten viszont - ennek pontos tudatában - küldte el értünk egyszülött Fiát, Aki áldozatával önkéntesen vállalta helyettünk bűneink minden terhének hordozását: "És titeket, kik holtak valátok a bűnökben . . . . megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára" (Kolossé 2:13-14). Ember magát megmenteni nem tudja - nem csupán azért, mert gyarló ember létére a tökéletes Isten mércéjét kellene betöltse, hanem azért sem, mert az eszköz, ami által kimenthetné magát (vagyis önmaga) szintén romlás alá van vetve (lásd az eredendő bűn koncepcióját). Így az Úr Jézus Krisztushoz kell forduljunk, Aki az emberiség bűntelen Megváltója, Aki egyedül a hitünk szerzője és befejezője (Zsidókhoz 12:2).
Mivel az iszlám és a bibliai kereszténység, már az olyan legalapvetőbb tantételek tekintetében is, mint hogy ki az Isten, ki Jézus Krisztus, mi tekintendő szent írásnak, valamint hogy az üdvösség hogyan érhető el, eltérnek egymástól, ezért egymással összeegyeztethetetlen. Mindkét vallás nem lehet egyidejűleg igaz. Mi hisszük, hogy a Biblia által bemutatott Jézus Krisztus Isten bűn nélküli, egyszülött Fia maga az emberiség Megváltója. "...A kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett" (János 1:17).
English
Mi a különbség a kereszténység és az iszlám között?
