Kérdés
Meg kell-e próbálniuk a keresztényeknek késleltetni vagy siettetni a végidők eljövetelét?
Válasz
Jézus Krisztus visszatérése és földi uralkodása kezdetének napja már azelőtt is nagyon foglalkoztatta (közvetlen) követőit, mielőtt az Úr felemeltetett volna a mennybe (lásd Apostolok Cselekedetei 1:6). Bár a keresztény hívek legtöbbje szívből vágyik Jézus visszajövetelére, azt illetően viszont már egymásétól merőben eltérő elképzeléseik vannak, hogy ők maguk milyen szerepet játszanak a második eljövetelben, (vagy hogy egyáltalán játszanak-e benne bármilyen szerepet). A posztmillennialisták úgy vélik, hogy Jézus addig nem tér vissza, amíg követői nem teszik a kereszténységet uralkodó vallássá, és nem teremtenek egy békés világot. Egyes premillennális diszpenzacionalisták pedig épp azért félnek minden új technológiai eszköz használatától, mert abban az Antikrisztus útjának az egyengetését látják, akik pedig nem ódzkodnak azoktól, azok meglátásuk szerint lényegében az ellenséggel játszanak össze.
Az igazság azonban, hogy mi gyarló emberek, messze nem bírunk ilyesféle hatalommal, azaz se közvetett, se közvetlen módon nem tudjuk az Úr Jézus visszajövetelét sürgetni vagy épp késleltetni. Hívőnként sem tudjuk a világot istenfélővé tenni; az ember szív ugyanis módfelett romlott és gonosz. Az új technológia eszközök és lehetőségek térnyerésének a siettetésével nem tudjuk elérni azt, hogy Isten hamarabb felfedje az Antikrisztust. Ez persze oktalan vállalkozás is volna, hiszen a végidők pontos lefolyása, az azt alkotó események kibontása egyedül az Atya Isten kezében és hatalmában van - mi azt semmilyen módon nem tudjuk befolyásolni. Míg azonban Isten ama nagy napja eljő, addig kitartóan arra kell koncentrálnunk, amivel az Úr Jézus bízott meg minket: szeressük Istent, szeressünk embertársainkat, és adjuk át minél többeknek az evangélium megváltó hírét.
A nap siettetése
A Jelenések könyvének végén Jézus azt mondja: "Bizony, hamar eljövök". János így válaszol: "Ámen. Jöjj, Uram Jézus!" (Jelenések 22:20, RÚF). Jó és helyes várni Jézus eljövetelét és az új földet, amelyen már minden békés, szent és minden megtörtség nélkül való lesz (lásd a magyar "egészség" szavunk eredeti jelentését - a fordító megjegyzése). A végidők eseményeinek egyik sajátos megközelítése, a posztmillennializmus, viszont azt tanítja, hogy a reménykedésnél többet is tehetünk, sőt, hogy az voltaképp a mi felelősségünk, hogy visszahozzuk Jézust azáltal, hogy előkészítjük a világot az Ő uralkodására. A posztmillennializmus azt tanítja, hogy Jézus a "millennium" után tér vissza, ami e nézet képviselői szemében egy meghatároz(hat)atlan időtartam, de semmiképp sem szó szerint értendő 1000 év. Az ő tervük az, hogy az evangéliumot az egész világon el kell terjesszék, hogy ezáltal egy olyan békés és igazságos világot teremtsenek, ami már elég jónak mondható ahhoz, hogy Jézus uralkodhasson felette.
A posztmilliennializmus a felvilágosodás és az ipari forradalom idején népszerű eszkatológiai megközelítésnek számított. A kor filozófiája és tudományos fejlődés együttesen azt hitette el az emberekkel, hogy elérték a technikai kifinomultság-, ezzel pedig a helyes erkölcsiség egy olyan szintjét, ami onnantól fogva csak tovább terjeszkedni és nőni tud, mégpedig egészen addig, míg az emberiség el nem éri a kívánt utópiát. Az evolúciós elmélet csak tovább "erősítette" ezen elképzelés gerincét, hiszen tudományosan "bizonyította", hogy az emberi faj és ezzel az egész társadalom szükségszerűen mindig csak tovább és tovább fejlődik.
Ez a túlzottan optimista nézet, mely az Írástól nem kicsit rugaszkodott el és a Biblia tanítása fényében nem egy halálos sebből vérzik, azonban a huszadik század első felét sem érte meg. Az ember nemes voltába vetett általános (humanista) hit az első világháború borzalmai által erősen megingott, a második világháború pedig a kegyelemdöfést is megadta neki.
Az utóbbi évtizedek egy érdekes jelensége, hogy a posztmillennializmus és társai, így az ún. teonómia-, a dominionizmus-, és a keresztény rekonstrukcionizmus tanai újra felütötték fejük. Egy az Igét helyesen hasogató hívek körében tévtanításaik precedens nélküli tömegéről ismert, Magyarországon is igen befolyásos gyülekezet egyes hajtásai szerint, a keresztényeknek kell a domináns erővé válniuk a politikában, az oktatásban és a kultúrában. Mások, akik szintén e hamis tan propagálói és egyben áldozatai, azonban úgy vélik, hogy ennek a folyamatnak nem felülről, hanem alulról kell végbemennie, vagyis radar alatt kell evangelizálgatni, hogy új keresztényeket lehessen nyerni, majd keresztény családokat, iskolákat, közösségeket, városokat és államokat kell létrehozni. Ha pedig ez megvalósul, akkor végre olyan keresztény nemzet leszünk, amilyenre Jézusnak ugye olyan égető szüksége van ahhoz, hogy visszatérhessen. (A fordító megjegyzésével kiegészítve.)
A keresztények természetesen kivehetik részük helyi közösségeik és nemzetük alakításából, a Biblia viszont még csak nem is utal arra, hogy nekünk kellene rendbe hozni a világot, ahhoz hogy Jézus Krisztus második eljövetele végbemehessen. Ennek az ellenkezőjéről azonban nagyon is tanít, nevezetesen hogy Jézus a globális elnyomás, soha nem látott méretű zsidó és keresztényüldözés, természeti katasztrófák és a teljes világra kiterjedő szellemi ámítás hét évének végén fog mindenki által látható módon megérkezni. Az Ő visszajövetele az, ami véget vet a világ borzalmainak, és Ő kezdi meg az 1000 éves uralmát a Földön, nem pedig mi helyette (Jelenések 19:11-20:6).
Az ember, legyen még olyan jó indíttatású keresztény hívő is, nem tudja a világot elég jóvá tenni Jézus számára.
A vég késleltetése
A másik oldalon azok állnak, akik teljesen biztosan tudni vélik, hogy Jézus nem fog megjelenni, amíg a világ a legrosszabb állapotába nem kerül, és úgy gondolják, hogy az ő feladatuk, hogy késleltessék ezt az állapotot. A közelmúlt történelme is azt sugallja, hogy bizonyára közel a vég. Az elmúlt száz évben a kubai rakétaválság, a Szovjetunió összeomlása, az Y2K-t, és a COVID-19 kapcsán is mindig arra hivatkoztak, hogy a vég szemmel láthatóan közeledik. Ezzel párhuzamosan az Antikrisztus jelöltjeinek listája is évről évre bővül. A keresztények már kétezer éve minden nap elképzelhetőnek tartják Jézus Krisztus azonnali visszatérését - mindazok viszont, akik konkrét dátumokat tűztek/tűznek ki, mind tévedtek.
A végidők próféciái iránti érdeklődés aktuális hulláma a diszpenzacionalisták körében az 1970-es években vette kezdetét, mégpedig Hal Lindsey és Carole C. Carlson The Late Great Planet Earth című könyvével (magyar kiadása nem ismert). Ez a könyv sokak előtt nyitotta meg a Jelenések könyve 6-16. fejezetében szereplő nagy nyomorúság korszakáról szóló beszámoló szó szerinti értelmezését, és vonatkoztatta azt a pár évtizeddel ezelőtti világtörténelmi eseményekre. Nem sokkal később jelent meg az Egy tolvaj az éjszakában (1973) című film, annak folytatásaival egyetemben, melyek számos ember életét, és életének elvesztését mutatták be a nagy nyomorúság korszakában. A közelmúltban az Otthagyottak című sorozat vette fel, és vitte tovább ezt a szálat.
A jövőre vetített bibliai események korunk világpolitikai eseményeinek kontextusába helyezése sok embert késztetett arra, hogy elgondolkodjon azon, hogy a technológiai fejlődés és a társadalmi/politikai változások hogyan illeszkednek az eljövendő Antikrisztus fellépésének előkészületeibe. Ennek nyomán jogos kérdések merültek már fel az RFID-chipekkel, a kriptovalutával, a Világbankkal, az ENSZ-szel és az Európai Unióval kapcsolatban is. Vajon ezekben valóban a fenevad bélyegének, az Antikrisztus által teljesen kontrollált pénzmozgásnak, az egy-világ-kormánynak és az egy-világ-valutának az előkészítését láthatjuk? Erre, ha nagyon óvatos körültekintéssel szeretnénk felelni, akkor is azt kell mondjuk, hogy közel sem kizárható.
Olvasóink gyakran teszik fel a kérdést, hogy "A keresztényeknek valóban tartózkodniuk kell-e bizonyos technológiák használatától vagy és bizonyos szervezetekkel való kapcsolattartástól, hogy így késleltessék az Antikrisztus eljövetelét?". Erre nagy biztonsággal válaszolhatjuk azt, hogy nem. A Biblia egyszer sem utasítja a híveket arra, hogy bármi olyat tegyenek, amivel késleltetnék a végidők eseményeinek kibontakozását. Az elragadtatás időpontját egyedül Isten határozza meg (Máté 24:36-44). A Biblia valóban említ egy szellemi "féket", Aki visszatartja a Sátán munkáját, és ezzel valóban késlelteti az Antikrisztus érkezését, de ez a gát nem a technológiai vagy politikai innovációkat, nóvumokat tartja vissza; Ő valószínűleg maga a Szent Lélek, Aki az egyházon keresztül az evangélium terjesztésén fáradozik. Azt mondhatjuk tehát, hogy elveszett lelkek evangelizálása, nem pedig pl. az RFID-chipek körüli pánikkeltés által oltalmazhatjuk meg az embereket az utolsó időkben!
Ez persze nem jelenti azt, hogy a keresztényeknek gondolkodás nélkül kriptovalutákba kellene fektetni minden vagyonuk, vagy mondjuk támogatniuk kéne a Világbank fiskális politikáját. Arra vagyunk hivatottak, hogy a legkisebb és legnagyobb horderejű ügyes-bajos dolgaink felett való döntéshozatal terén is a szellemek megkülönböztetésének képességéért imádkozzunk, valamint hogy minden körülmények között tartózkodjunk attól, hogy közvetlenül részt vegyünk abban, ami igazságtalan és bibliaellenes, mindabban ami a világ hívsága és bolondságaként tudható le. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartsuk, hogy csupán az, hogy egy adott dolog / esemény úgy tűnik, mintha egy további lépés volna a végidők próféciájának beteljesedése felé, még nem jelenti azt, hogy a keresztényeknek harcolniuk kell ellene. Van elég feladatunk anélkül is, mint hogy olyan dolgokon aggódnánk, melyek alakítását Isten egyedül a saját hatalmába helyezte.
Legyünk éberek
Jézus Krisztus legalább két olyan példabeszédet is ránk hagyott, melyek közvetlenül az Ő visszatéréséről szólnak. Ezek egyike a tálentumokról való tanítása, a másik pedig a tíz gíráról szóló példabeszéd. Mindkettő arról számol be, amint egy hosszú útra felkerekedő gazda három-három szolgájára más és más mértékű javakat bíz. A szolgáktól persze elvárja, hogy bölcsen fektessék be ezeket a forrásokat, és hogy hasznot termeljenek visszatérése idejére. Amikor aztán beköszönt visszajövetele napja, megjutalmazza azokat, akik hűséges sáfárként fektették be a rájuk bízottakat.
Szembetűnő, hogy egyik történetben sem szerepel, hogy a szolgák valamilyen módon siettethetik vagy késleltethetik gazdájuk visszatérését, így erre vonatkozó ígéretet vagy felszólítást sem kapnak. Persze ez több, mint logikus, hiszen szuverén úrral, pontosabban szuverén Úrral szemben állván erre se hatalmuk, se felhatalmazásuk nincs! A feladatuk abban merül ki, hogy bölcsen használják fel a rájuk bízott javakat, hogy a gazda vagyona általuk is gyarapodhasson. Isten ugyanis pontosan ennek a felelősségét bízta ránk, vagyis hogy osszuk meg az evangéliumot mindenkivel, és mindenkit az Ő tanítványává tegyünk. Az Úr Jézus még csak érintőlegesen sem utalt arra, hogy mi bármilyen ráhatással lehetnénk arra, hogy Ő mikor tér vissza. Jó tehát, ha bölcsen használjuk a technológiát, mint ahogyan azt az olvasónk ebben a pillanatban is teszi, és ha megvizsgáljuk, hogy a Biblia szellemiségével nem ellentétes politikai vagy pénzügyi rendszerek hogyan fordíthatók Isten királysága taglétszámának növelésére. Nem helytelen az, ha az újjászületett keresztény hívő hatással van szűkebb vagy tágabb környezetére, hiszen a gyertyafény is sürgeti a sötétség eltávozását, és a só is késlelteti a hús rothadását. Ez a hatásunk azonban az evangélium terjesztésének a szolgálatában merül ki, nem pedig az Úr Jézus visszatérésének siettetésében vagy késleltetésében.
English
Meg kell-e próbálniuk a keresztényeknek késleltetni vagy siettetni a végidők eljövetelét?
