Kérdés
Az inkluzivizmus tana szemben az exkluzivizmus tanával. De vajon melyik felfogás a helyes, mit tanít erről a Biblia?
Válasz
A Jézusba vetett személyes, szívből jövő hit vajon az egyetlen mennybe vezető út (exkluzivizmus), vagy a testben feltámadott Úr Jézus Krisztus halála azoknak is üdvösséget hozott, akik nem hisznek (inkluzivizmus)? Nem-keresztény embertársaink gyakran feszegetik ezt a kérdést, mikor először szembesülnek a Biblia üdvösségre vonatkozó tanításával. Sok szkeptikus azt a vádat fogalmazza meg az Igével szemben, hogy számukra ésszerűtlen, hogy Isten kizárólag a Jézus Krisztussal való élő kapcsolatot, megtartó szövetséget támasztja az ember bűnei bocsánatának egyetlen feltételéül. Az elmúlt évtizedek során azonban sok keresztény kezdett egy másik nézetet képviselni ezen kérdés tekintetében, mint amit a keresztény hívők többsége hagyományosan tartott. Ez a tendencia jól észlelhetően az "inkluzivizmus" irányába mutat.
Az inkluzivizmus az a felfogás, mely szerint bár igaz az, hogy az ember valójában csak Jézus Krisztus megváltó munkássága alapján részesül Isten kegyelmi ajándékában és ezzel az üdvösségben, de a bűnös mégsem kell kifejezetten higgyen az evangéliumban ahhoz, hogy ténylegesen lelki üdve legyen. Az inkluzivizmus tanítása szerint a kereszténység az egyetlen igaz vallás (beleértve annak hitét, hogy Krisztus az emberiség egyetlen Megváltója), de az üdvösség a Krisztusban való szívből jövő hittől eltérő módon is elérhetővé válik. Az inkluzivista ennek nyomán úgy véli, hogy más vallások hívei, sőt, még az ateisták is üdvözülhetnek azáltal, hogy elismerik Isten létezését és felsőbbségét a teremtett világon keresztül tett ön-kinyilatkoztatásának bizonysága alapján (lásd Róma 1:20), de akár még a nem-keresztény vallásokban található igazságok követése által is.
Az inkluzivisták igyekeznek rámutatni, hogy minden ember, aki üdvözül, végső soron Jézus Krisztus által üdvözül, de a bűnös nem kell ahhoz szívből higgye, hogy Krisztus a Megváltó, hogy a lelki üdvösség ajándékában részesülhessen. Az inkluzivisták az ilyen személyeket időnként "anonim keresztények"-nek is nevezik. Az inkluzivisták nézeteik alátámasztására több bibliai textust is idéznek, az elsődleges érvük azonban inkább filozófiai, sem mint exegetikai természetű (vagyis az a Szentírás tanaiból közvetlenül le nem vezethető). Az inkluzivisták gyakran vetik fel annak a kérdését, hogy mégis mi van mindazokkal, akik sosem hallották az evangéliumot, mi lesz a csecsemőkorukban elhalálozott emberekkel, vagy a szellemi fogyatékosokkal, illetve az olyan csoportokkal (serdülőkort el nem ért gyermekek, számos pszichiátriai és egy pár pszichológiai betegségben szenvedők), akik nem jutottak el a személyiségfejlődés azon szintjére, hogy felelősen tudnának Krisztus mellett vagy ellen dönteni, vagyis arra a szintre, hogy egyáltalán racionálisan élhetnének a szabad akaratukkal (esetleg valamilyen lézió/imént nevezett betegség következtében elveszítették ennek képességét).
Az "exkluzivizmus", más nevén "restriktivizmus", a nem-keresztény embertársaink üdvösségével foglalkozó tradicionális Biblia-alapú keresztény nézet. Ezen felfogás szerint a bűnös ember kizárólag a Jézus Krisztus evangéliumába vetett tudatos, megvallott hit által üdvözülhet. Az exkluzivisták állítása szerint az általános kinyilatkoztatásra adott befogadó reakció - vagyis annak el nem utasítása - egyszerűen nem elegendő ahhoz, hogy bibliai szempontból bárkit is üdvözültnek lehessen tekinteni. Az exkluzivisták maguk is több bibliai szakaszra hivatkoznak nézetük alátámasztására, többek között a János 14:6-, a János 3:16-18-, és a Róma 10:13-15 igeszakaszokra.
Ezen igerészek szöveghű értelmezése azt mutatja, hogy az Istentől ihletett Szentírás egyértelműen az exkluzivizmust tanítja (vagyis hogy az embernek szükséges Krisztusba vetnie a hitét ahhoz, hogy üdvözüljön). Fontos rámutatni, hogy létezhetnek kivételek ezen elv alól (mint például a csecsemők vagy nagyon fiatal korukban meghalt gyermekek, akiknek az értelme még nem fejlődött ki eléggé ahhoz, hogy különbséget tudjanak tenni jó és rossz között, és ezáltal racionálisan dönthessenek a jó, vagyis a Krisztusba vetett bizalom mellett). Sámuel próféta második könyvének 12:23-as igeverse arra enged következtetni, hogy Dávid király újszülött gyermeke halála után a mennybe ment. Ézsaiás próféta könyvének 7:15-16 igerésze pedig egyértelműen az erkölcsi felelősségre vonhatóság korára utal: "...vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani; Mert mielőtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz."
Ezen kivételek azonban semmiképp sem ingatják a bibliai exkluzivitás álláspontját, hanem sokkal inkább Isten végtelen irgalmasságát mutatják, hiszen általuk jól látható, hogy Isten olyanok számára is biztosítja az üdvösséget, akiknek abban egyébként nem lehetne részük. A GotQuestions szolgálat álláspontja az, hogy a Krisztusba vetett megvallott, szívből jövő hit szükséges a lelki üdvösség eléréséhez. Igaz ez minden bűnös, azaz minden valaha létezett és születendő ember esetében, már amennyiben az adott személy elérte már az erkölcsi döntéshozatal szellemi szintjét, és ezáltal képes arra, hogy bízzon Krisztusban, és higgyen az evangéliumban. A keresztény exkluzivisták szemében az inkluzivizmus nézetének alátámasztására használt bibliai szövegek közel sem olyan meggyőzőek - ellenben a bibliai exkluzivitás elvét támogató citátumokkal, melyek igencsak egyértelműek. Nehéz elképzelni, hogy az Istentől ihletett írók hogyan fogalmazhattak volna világosabban annak tekintetében, hogy a Krisztusba vetett konkrét hit szükséges az üdvösséghez (már persze csak azok esetében, akik egészséges serdülő/felnőtt ember lévén erre képesek). Mindemellett azt különösen fontos kiemelni, hogy a bibliai exkluzivitás hívei sem hiszik azt, hogy az a személy, akinek nem hirdettetett az evangélium, automatikusan a kárhozatra megy. Már hogyan is lehetne bárki olyanon számon kérni az Úr Jézusba vetett hitet, aki soha nem is hallott Őróla! Az ilyen személy azért lesz elítélve - már amennyiben el lesz ítélve - mert nem reagált a teremtett világban mindenhol jelenlévő általános kinyilatkoztatás üzenetére, és mert vétkezett az Isten által a szívébe írt erkölcsi törvények ellen, vagyis lelkiismerete figyelmeztető hangját tudatosan elfojtva tette a rosszat.
Végtére leszögezhetjük, hogy teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Isten senkit sem fog igazságtalanul megítélni. Az Isten megváltó örömüzenetét, az evangéliumot nem hallott embereket minden bizonnyal csak az általuk szánt szándékkal elkövetett bűnök alapján fogja ítélni. A Biblia tanításán alapuló szellemi exkluzivitás koncepciója minden bizonnyal több, mint elegendő motivációként kellene szolgáljon minden egyháznak arra, hogy a Földön élő minden embert igyekezzen elérni az evangéliummal, hiszen annak befogadásán vagy elutasításán a szó legszorosabb értelmében emberek örök sorsa múlik. Mivel Isten nem tájékoztatott bennünket semmilyen B-tervről, amit majd azok esetében fog érvényesíteni, akik ebben az életben nem hallják az evangéliumot, így abból kell kiinduljunk és úgy kell itt a Földön buzgólkodnunk, mintha ilyen most sem és a jövőben sem volna.
English
Az inkluzivizmus tana szemben az exkluzivizmus tanával. De vajon melyik felfogás a helyes, mit tanít erről a Biblia?
