Kérdés
Mi a gnoszticizmus definíciója?
Válasz
A gnosztikus szó definícióját körülbelül olyan könnyű pontosan rögzíteni, mint egy frissen kifogott, folyamatosan ficánkoló halat. Az mindenképp elmondható, hogy maga a kifejezés a görög gnózis szóból származik, melynek jelentése "tudás". Az viszont, hogy a gnoszticizmus az évezredek során mit deklarált "tudás"-ra érdemesnek, már rengeteget változott azóta, mióta a gnoszticizmus a korai egyház megalakulása és megszilárdulása során először felütötte a fejét.
A gnosztikus alapvetően a különleges, misztikus tudás megszerzését tekinti a lélek üdvössége elérésnek fő útjának. A gnosztikus hit szerint létezik egy Nagy Isten, aki jó és tökéletes, ugyanakkor személytelen és megismerhetetlen. A világegyetem teremtője szerintük egy kisebb istenség volt, aki csupán az "igaz Isten" olcsó koppintása. Ő hibátlan anyagi világegyetemet akart létrehozni, de elrontotta a munkát. Utópia helyett így egy fájdalommal, nyomorúsággal, szellemi és lelki vaksággal fertőzött világot kaptunk; minden anyagiság romlott és gonosz lett. Amikor azonban ez a kisebb istenség megteremtette az embert, véletlenül átitatta az "igazi" Isten szellemének egy szikrájával, így az ember egy olyan, eredendően jó lélekké vált, aki egy gonosz, anyagi test börtönébe szorult.
Az egyedül Krisztus általi megváltás üzenetével szemben (Apostolok Cselekedetei 4:12) a gnosztikus Jézus az önmegváltás üzenetét hozza. Az ember állítólag csak a belső "szikráját" kell felfedezze magában, hogy megtalálja a szükséges tudást ahhoz, hogy megszabaduljon anyagi testétől, és ezáltal elérje Istent. A szív ezen állítólagos tisztasága pontosan az ellentéte annak, amit a Jeremiás 17:9-ben olvashatunk: "Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?" (KAR).
Napjainkra a gnoszticizmus továbbfejlődött, és a tisztán spirituális térből a világi és tudományos irányba ágazott el. C. G. Jung pszichológus például a gnoszticizmust mint általános gondolkodásmódot, keretet a hagyományos kereszténység hitbéli meggyőződéseinél magasabb rendűként méltatta. A gnoszticizmus egy további típusa teljesen tagadja Isten létezését, miközben az örökkévaló - de még mindig hibás - univerzum létét viszont konstatálja. A gnoszticizmus ezen ateista ágazata az anyagi világot nem teljesen gonosznak, hanem inkább hibásnak és hiányosnak látja. E felfogás szerint idővel az emberiség maga is "istenséggé" válik, így ez voltaképp az ő joga, hogy bölcsessége által javítsa az emberi testet és a körülötte lévő világot.
Bár a keresztény és a gnosztikus paradigma kölcsönösen kizárják egymást, mégis ügyelnünk kell arra, hogy a gnosztikus gondolkodásmód be ne szivárogjon a gondolkodásunkba (lásd 1Péter 5:8). A gnosztikus a jóságra törekszik, de ahelyett, hogy ezt a Krisztus általi megújulásban keresné, egy emberközpontú életcélba kapaszkodik. A gnosztikus gondolkodás az embert "bölccsé teszi [a] saját szemében" (Ézsaiás 5:21), amitől a Példabeszédek 3:7 óva int: "Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat!" (MBT).
A gnosztikus felfogás szerint a mélyebb igazság Istenen kívül is megtalálható. A Példabeszédek 1:7 igeverse azonban ma is így szól hozzánk: "Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják" (KAR). Ahelyett, hogy romlott, hibás "belső énünkben" keresnénk a válaszokat, inkább Isten kinyilatkoztatott Igéjének fényénél kell mindent vizsgálnunk (lásd 1Thesszalonika 5:21). Saját (vélt) igazságunkban nem, hanem egyedül Isten igazságában bízhatunk.
English
Mi a gnoszticizmus definíciója?
