Kérdés
Beengedjünk a hamis tanítókat az otthonunkba?
Válasz
János apostol terjedelmét tekintve kurtább levele (részben) azért íródott, hogy figyelmeztesse a hívőket a hamis tanítók lehetséges befolyására. János így azonosítja be ezeket az embereket: "akik nem ismerik el Jézus Krisztust, mint aki testben jött el", egyben pedig tévtanítóknak és antikrisztusoknak (azaz Krisztus ellen tusakodóknak, magukat az Ő helyébe állítóknak) nevezi (2János 1:7). A 10. igeversben azt mondja, hogy ha valaki valótlanságot tanít Jézus Krisztusról, azt ...ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek" (KAR). Vajon ez a tilalom azokra is vonatkozik, akik ma kopogtatnak az ajtónkon, és egy nagyban elferdített, félrefordított evangéliumot hirdetnek, mint például a mormonok és Jehova tanúi? Valóban meg kell tehát tagadnunk e szekták tagjai előtt otthonunk ajtajának megnyitását?
Fontos megérteni azt a tanítást, amelyet János apostol védelmezett, mikor Isten Szent Lelke által ihletve a következőket írta: "Jézus Krisztus testben jött el". Ezzel arról tesz bizonyságot, hogy az Úr Jézus teljes mértében Isten és teljes mértékben ember - mégpedig egyidejűleg. Az 1János 4:2 igeversben szintén ezt a témát karolja fel, mikor olvasóit arra oktatja, hogy miképp ismerhetik fel a hamis tanítókat és az őket bábként mozgató bukott angyalokat. Az igaz tanító, vagyis az Istentől küldött próféta első próbája abban áll, hogy Krisztust a testté lett Istennek mondja-e (lásd János 1:14). Egy istenfélő tanító Krisztus teljes istenségét és valódi emberi voltát hirdeti. A Szent Lélek Krisztus valós természetéről tesz bizonyságot, míg a Sátán és démoni serege tagadja az Úr valós lényét. Már János korának gnosztikus filozófusai is tagadták, hogy Krisztus teljességgel emberré vált, ezzel szemben napjainkban inkább az a szembetűnőbb, hogy mennyien tagadják Krisztus istenségét - így például a mormonok és Jehova tanúi is. Őket egyértelműen tévtanítóként és antikrisztusként azonosítja az Írás, vagyis olyan tanítókként, akiket az Antikrisztus szellemisége mozgat.
Ugyanakkor az is fontos, hogy János apostol ezen ihletett levelének kontextusát is behatóbban ismerjük. János "a választott asszonynak és gyermekeinek" ír (2János 1:1). Ez a jószívű asszony a szeretetvendégség szolgálatában foglalatoskodott, vagyis a keresztény atyafiúi szeretet jegyében (6. igevers) vándorprédikátorokat fogadott be otthonába, szállást és ellátást biztosított számukra, majd áldásával bocsátotta őket útjukra. János azért írja ezt az üzenetet, hogy figyelmeztesse őt arra a számos hamis tanítóra, akik szívesen kihasználnák nagylelkűségét. Az asszony túláradó szeretete mellé tehát az igazság szellemét kellett társítani, valahol ugyanis meg kellett húzni a határt. A mi vendégszeretetünk sem terjedhet ki a sarlatánokra, a szélhámosokra, de a tudatosan, vagy épp tudattalanul az ördög szolgálatában állókra, vagyis az ő küldötteire sem. Ezért is hangsúlyozza János, hogy "...ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek" (10. igevers, KAR), majd meg is indokolja, hogy miért ne: "...ha befogadjátok az ilyen embert, akkor valójában részt vesztek abban a gonosz munkában, amelyet végez" (11. igevers, EFO).
Mondhatni, hogy János egyfajta lakmusz-próbával vértezi föl az asszonyt az Úr Jézus minden valaha eljövendő követőjével egyetemben: mindig meg kell vizsgálni tehát, hogy pontosan mit tanít a (vándor)prédikátor Jézus Krisztusról! Ha Krisztus teljes istenségét és teljes emberségét mutatja be, akkor fogadjuk őt szívesen vendégként. Ha azonban a tanító elnagyolja, elhomályosítja, vagy kétes fényben tünteti fel annak tényét, hogy az Úr Jézus teljes mértékben ember és teljes mértékben Isten, akkor jobb, ha semmilyen közösséget nem vállalunk vele. Az ilyen hamis tanítók nem kaphatnak segítséget a hívőktől, és még köszönteni sem szabad őket. A hamis tanok terjesztőinek anyagi segítséget vagy szellemi bátorítást nyújtani annyit tesz, mint részt venni (szellemi) gonoszságukban (11. igevers).
Hogyan reagáljunk tehát helyesen, ha és mikor szektatagok vagy hamis tanítók kopogtatnak az ajtónkon? Az semmiképp sem baj, ha megosztjuk velük a Biblia igazságát, illetve ha bizonyságot teszünk nekik arról, hogy Jézus Urunk személyesen értünk mit tett. Arra vagyunk hivatottak, hogy nekik is szeretetben szóljuk az igazságot (Efézus 4:15), arra viszont ügyelnünk kell, hogy semmi olyan gesztust ne tegyünk feléjük, illetve semmi olyat ne mondjunk nekik, ami annak a látszatát kelthetné, hogy helyeseljük az üzenetüket. Soha ne hívjuk meg őket hosszabb időre az otthonunkba, ne adományozzunk pénzt az ügyükre, és ne engedjük, hogy "Bibliatanulmányozásba" fogjanak velünk.
Íme néhány dolog, amit érdemes megszívlelni: először is, egyes szekták tagjai egyenesen ki vannak képezve arra, hogy a saját igazságukra vezessék rá az embert, azok pedig, akik a tudatos félrevezetés szándékával lépnek föl, rendre mesteri megtévesztők. Akik az ajtónkon kopogtathatnak, azok általában jól képzettek olyan technikákban, amelyekkel összezavarhatják azokat, akik csak korlátozott Biblia-ismerettel rendelkeznek. A jószándékú és együttérző lelkeket (mint a János apostol második levelében szereplő asszonyt is) viszonylag könnyen rá lehet venni, hogy párbeszédet folytassanak szektatagokkal, így tehát esetükben is valós esélye van annak, hogy végül majd rászedik őket. Másodszor, a keresztények Krisztushoz tartoznak, míg a szektatagok - legyenek annak tudatában, vagy sem - az antikrisztusi szellemiség hordozói (2János 1:7). Ez attól függetlenül igaz, hogy milyen kedvesnek, őszintének és bájosnak tűnnek - sokan közülük ugyanis tényleg hiszik, hogy náluk van az igazság, így aztán maguk is megtévesztve másokat is tévelygésbe visznek. Harmadszor, a hívőknek kerülniük kell, hogy azt a benyomást keltsék akár a szektatagokban, akár bárki másban, hogy az adott szekta állításai, tanai vagy álláspontja valid volna. Negyedszer, Jézus azt mondja, hogy "óvakodjunk a hamis prófétáktól" (Máté 7:15, MBT), Pál apostol pedig azt írja, hogy "kerüljük őket" (Róma 16:17, EFO), hiszen Isten Igéje "átkozottnak" nyilvánít minden olyan tant, ami eltér az igaz evangélium kinyilatkoztatásától (Galata 1:8). Már csupán ezért sem szabad szoros kapcsolatot kiépítenünk vagy ápolnunk azokkal, akik egy hamis evangéliumot terjesztenek. Ötödször, János apostol a második, Istentől ihletett levelében azt is az asszony szívére köti, hogy ne is "köszöntse" a hamis tanítókat (vagy ahogy az egyes Biblia-fordításokban áll, ne is "mondja rájuk Isten áldását"). Az itt szereplő görög kifejezés szó szerint azt jelenti, "vidáman vagy örömmel üdvözölni valakit". Ez azt jelenti tehát, hogy nem szabad megáldani a hamis tanítókat, de még jót sem kívánni nekik.
Minden időben készen kell állnunk mindenkinek számot adni az Isten Szent Lelke által bennünk lakozó örök reménységről (lásd 1Péter 3:15), ezt viszont mindig a Szent Lélek ereje által, az Ő vezetését követve kell tegyük. Amikor szektatagok vagy hamis tanítók kopogtatnak az ajtónkon, az egy arra használható lehetőség is lehet, hogy megosszuk velük az Úr Jézusról szóló igazságot, ugyanakkor, amennyiben a Lélek úgy vezet minket, a másik út is nyitva áll előttünk, vagyis hogy "hagyjuk el őket; vak vezetők" (Máté 15:14). Legyen bárhogyan is, minden esetben az Úr bölcsességére kell támaszkodnunk (Jakab 1:5), és mindig ügyelnünk kell arra, hogy ne vessük gyöngyeinket a disznók elé (Máté 7:6).
English
Beengedjünk a hamis tanítókat az otthonunkba?
