Kérdés
Miért olyan furcsa, nehezen érthető az apokaliptikus irodalom?
Válasz
Az apokaliptikus irodalom a prófécia egy sajátos formája, amely nagyrészt szimbólumokon és élénk képeken keresztül vetíti előre az elhatározott katasztrófát és pusztulást. Az apokaliptikus irodalom nem ritkán furcsa, nehezen érthető leírásokat tartalmaz és bizarr képeket fest föl: Dániel próféta könyvének 7. fejezetének szörnyű, vasfogú fenevada-, a Jelenések 9. fejezetének asszony-hajú, emberarcú sáskái-, az Ezékiel 1. fejezetének négyarcú teremtményei mind az apokaliptikus irodalom zsánerébe sorolandóak.
Az apokaliptikus irodalom a világvégéről szóló leírásokból áll, és jellemzően grandiózus, kataklizmikus eseményeket ábrázol. Az Ószövetség olyan könyvei, mint az Ezékiel-, a Dániel-, és a Zakariás könyve mind gazdagon vonultatja fel az apokaliptikus irodalom elemeit. Ugyanez az Újszövetség bizonyos passzusaira is igaz, így például a Thesszalonikabeliekhez írt második levél 2. fejezetére, a Márk evangéliumának 13.-, továbbá Máté evangéliumának 24. fejezetére. A Jelenések könyve teljes egésze apokaliptikus irodalom, az apokalipszis görög szó, melynek jelentése "kinyilatkoztatás" szintén ide vezethető vissza.
Az apokaliptikus irodalom nehezen érthető volta részben arra vezethető vissza, hogy egyszerűen nehéz olyan eseményeket szavakba önteni, amik egyfelől teljességgel lehengerlőek, másfelől pedig a szemlélő jó eséllyel soha nem látott hozzájuk hasonlót, és így nem is feltétlenül értett teljességében. Az apokaliptikus irodalom azért is nehezen érthető, mert témája nagyon összetett és fajsúlyos. A "világvége" szükségszerűen a megszokottól merőben eltérő, abnormális történések közepette zajlik. Ez a megállapítás különösen igaz azon apokaliptikus művekre, melyek egy végső elszámolásról, egy végső igazságszolgáltatásról szólnak. Mivel az isteni hatalom ezen esetekben beavatkozik a dolgok természetes folyásába, hogy ezt az elszámolást kieszközölje, a földi történések igencsak természetellenes mintázatot vesznek fel.
Az apokaliptikus irodalom furcsaságának másik oka a szimbólumok erőteljes használatában keresendő. A szimbólumok mind a bibliai, mind a nem-bibliai apokaliptikus irodalomban fontos eszközei az adott üzenet közvetítésének. Ezzel magyarázható, hogy ezek a művek sok eseményt nem szó szerint írnak le, hanem metaforák által szemléltetnek. A Jelenések könyvének hű beszámolója szerint János apostolnak egy napba öltözött, szülési fájdalmakkal küszködő asszonyt mutatnak, akinek megszületendő gyermekére egy sárkány vár, hogy az első adandó alkalommal elnyelje azt (Jelenések 12:1-4). A látomás egy másik részében János előtt egy, a tengerből feljövő fenevad képe rajzolódik ki, amelynek hét feje és tíz szarva van (Jelenések 13:1). A műfaj ismerői ezeket persze nem szó szerinti személyeknek és lényeknek, hanem szimbolikus jellemzéseknek tekintik. A metafizikai világból eredő leírások rendre olyan támpontokként szolgálnak, amelyek valamilyen jövőbeli evilági személyre, dologra, vagy eseményre mutatnak rá.
Az apokaliptikus irodalom furcsa nyelvezetének egy további lehetséges oka a még be nem következett, jövőbeli események leírásának nehézségében rejlik. Ha például Jánosnak valóban tankokat, repülőgépeket, nukleáris fegyvereket vagy hasonlókat mutattak, akkor azokat vajon hogyan írhatná le, és legfőképp a 20. század előtt született olvasótábora mit kezdene ezekkel a leírásokkal? Hogyan írna vajon körül mondjuk egy levegő-föld rakétát, kizárólag a saját szókincsét használva? Több, mint valószínű, hogy János apostol, olyan dolgokat, ismert tárgyakat foganatosítana a szemléltetésre, melyek már az ő korában és még bőven utána is jól ismertek, és ezáltal jól érthetőek lettek volna, így - az előző példánál maradva - a tüzes nyíl képe jól visszaadja egy rakéta kinézetét és rendeltetését, mint ahogy a harckocsikat még az első világháborúban is húzó lovak, illetve a szájukból kijövő tűz jól érzékeltetheti egy tank ágyúcsövének torkolatát.
Több mint valószínű, hogy bármilyen látomásai is voltak az apokaliptikus kinyilatkoztatás közvetítőinek, azok a szó szoros értelmében vett látomások voltak, amelyeket aztán hűen lejegyeztek. Persze ezen látomásokat - jobb eszközök híján - metaforikus képek formájában adták át. Isten úgy határozott, hogy inkább szimbólumokat mutat az íróknak, mint szó szerinti embereket vagy dolgokat. János apostol minden bizonnyal tényleg egy napba öltözött nőt látott, és valóban egy többfejű sárkányt, mivel Isten pontosan ezeket a szimbólumokat akarta a Jelenések könyve által átadni mindenkori követőinek.
A bibliai apokaliptikus irodalom általánosságban hasonlít a más, maga nemében hasonló művekhez, de azért néhány fontos különbségre is rámutathatunk. Az ilyen típusú írások többségének nincsen vállalt szerzője, de sokszor azt is homály fedi, hogy pontosan kik annak megszólítottjai. Ezekkel a szintén irodalmi eszközzel épp, hogy nagyobb súlyt akartak kölcsönözni az adott műnek: máris rejtélyesebbnek, fenygetőbbnek, és mindent egybevetve izgalmasabbnak hathat az üzenet, ha azt állítólag egy nagy, de anonim próféta írta, kiváltképp ha az sem világos, hogy a felkavaró üzenet a mű jelen olvasójának is szól-e. A Jelenések könyve esetében a lejegyző (János apostol), és rajta keresztül a szerző (az Atya és az Úr Jézus Krisztus) is egyértelműen beazonosítja magát (Jelenések 1:1-2), az üzenet pedig emberek egy konkrét csoportjának (a mindenkori megváltottaknak) van címezve (Jelenések 1:9-10). Továbbá nem egy visszadátumozott fércről van szó, mint azzal állítólagos próféciáik esetében olyan sokszor találkozunk (lásd pl. a Szent Malakiás próféciájáról szóló cikkünket oldalunkon), hanem több évezreddel az abban említett események bekövetkezte előtt íródott (Jelenések 22:8-10). Az apokaliptikus irodalom tartalma kétségkívül nehezen érthető és időnként furcsa, ez viszont a téma nehéz voltára és a műfaj sajátosságaira vezethető vissza.
English
Miért olyan furcsa, nehezen érthető az apokaliptikus irodalom?
