Kérdés
A zen buddhista koncepciója valóban összeegyeztethető a keresztény hittel?
Válasz
A zen buddhista koncepciója a spirituális megvilágosodás és önmegismerés céljából végzett meditatív állapot bevezetését jelöli. Bár a zen gyakorlói azt állítják, hogy a zazen ("a lótuszülésben végzett meditáció") összeegyeztethető a keresztény hittel, van néhány kulcsfontosságú különbség, amiért ez az állítás nem állja ki az igazság próbáját.
Először is, a zen az önmegvilágosításra törekszik. A keresztény ima vagy meditáció (értsd elmélyült, kontemplatív gondolkodás) ezzel szemben az Isten általi megvilágosodást tűzi ki célul a hívő életében. A zen buddhizmus azt tanítja, hogy a tudatot minden gondolattól meg kell tisztítani, a keresztény meditáció viszont Isten nagysága és az Ő imádata körül forog. A Zsoltárok 63:7 igeverse jól példázza azt az istenfélő meditációt, amelynek középpontjában Isten áll: "Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem".
Másodszor, a zen meditációs fókuszában az inspiráció és a mélyebb belátás elérését (vélten) előremozdító introspekció, önmagunkba-tekintés áll. Ezzel szemben a Biblia azt tanítja, hogy Isten Igéjére alapozzuk a szellemi orientálódásunk. Isten e szavakkal utasította Józsuét: "El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz" (Józsué 1:8, KAR). A Zsoltárok 1:1 igeverse szerint "boldog ember" az, akinek "...az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal".
Harmadszor, a zen a pillanat megélésre összpontosít, arra hogy teljes valónkkal éljünk meg minden hétköznapi helyzetet. Bár semmi rossz nincs abban, ha valaki tudatában van a környezetének, és jelen van minden őt érintő történésben, a beteljesülés elérése módszereként ez még messze elégtelen. A Zsoltárok 77:12 szerint sokszor épp az Isten a múltunkban elvégzett munkájára kell összpontosítsunk: "Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról". Számos igeszakasz arra is tanít bennünket, hogy tegyük magunkévá az ezen múlandó létsík felé emelkedő örökkévaló perspektívát, és előre tekintsünk a Krisztus jelenlétében való múlhatatlan hazánkra. Pál apostolnak nem véletlenül volt ez a szíve kívánsága: "...vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél" (Filippi 1:23, MBT).
Negyedszer, a zen gyakorlása más, a Biblia tanításaival összeegyeztethetetlen buddhista hitek elfogadását is magában foglalja. Ide tartozik a reinkarnációba vetett hit, ami ellentmond a Zsidókhoz írt levél 9:27 igeverse által közölteknek. A buddhizmusnak a kereszténységétől nagyon eltérő istenképe van. A buddhizmus minden dolog egységét tanítja, a Biblia ezzel szemben azt, hogy Isten egy transzcendens, személyes létező, Aki az Atya, a Fiú és a Szent Lélek Szentháromságában létezik. Továbbá a buddhizmus nagyon eltérően vélekedik bűnről és a megváltás szükségességéről, hiszen nem látja annak szükségét, hogy megmeneküljünk a bűnből, továbbá az eljövendő jövőbeli mennyországban, de a tüzes tó realitásában sem hisz.
Bár számos egyéb különbséget lehetne még sorolni, ezen pregnáns ellentmondások már igen jól vázolják a zen és a keresztény meditáció közötti alapvető ellentéteket. A zazen gyakorlása nagyban eltér a Szentírás által közölt meditációs mintától. Isten Igéjében azt látjuk, hogy a hívő ember ekképp meditál, azaz elmélkedik csendesen: "Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre" (Zsoltárok 119:15, MBT), továbbá "...csodálatos dolgaidon én is elmélkedem" (Zsoltárok 145:5).
English
A zen buddhista koncepciója valóban összeegyeztethető a keresztény hittel?
