Kérdés
Mi a tóraizmus?
Válasz
Az ún. tóraizmus kifejezésének és koncepciójának kiötlője egy bizonyos R. L. Solberg, a Williamson College professzora volt, akinek az volt ezzel a célja, hogy az ún. Hebrew Roots-mozgalom (kapcsolódó cikkünk megtalálható az oldalunkon), illetve a Tóra-követő kereszténység tanainak egy gyűjtőmedencéjét hozza létre. A tóraisták lényegében azt tanítják, hogy a keresztények be kell tartsák a Tórában, vagyis a Mózes öt könyvében foglalt szabályokat és előírásokat, amint azokat a Szentírás parancsolat formájában közli velünk.
A tóraizmus tanítása szerint tehát az Ószövetség polgári, szertartási, és erkölcsi törvényeinek, valamint az általa elrendelt ünnepek megtartásával vissza kell térnünk a mózesi szövetség szerinti élethez. A tóraizmus egyik meghatározó eleme az a tanítás, mely szerint a keresztényeknek meg kell tartaniuk a sabbathot, és az étkezési törvényeket is követniük kell. Aki nem tartja be ezen törvényeket, vagy aki húsvétot és karácsonyt ünnepel, az bűnben él - hirdetik. Mindemellett a tóraisták vallják, hogy Jézus a Messiás, de Istenként való imádatát tiltják, egyben pedig a Szentháromság-tant is tagadják, vagyis a Szent Lélek személyét csupán valami isteni erő kiáramlásának, Isten jelenléte egy megnyilvánulásának vélik.
Annak tükrében tehát, hogy bár Jézust elfogadják Messiásként, párhuzamosan viszont tagadják a Szentháromságot, a tóraizmus sem a judaizmushoz, sem pedig a kereszténységhez nem sorolható: valahol e kettő közötti határmezsgyén imbolyog. Ragaszkodik a törvény hagyományához, ugyanakkor tiszteletet akar tanúsítani Jézus iránt, azt viszont már elveti, ami meglátása szerint csupán egyfajta pogány filozófia az egyházba való beáramlása (vagyis konkrétan azt a világos bibliai tant, hogy az Úr Jézus Krisztus maga Isten).
A keresztények a megfeszített Krisztust hirdetik (1Korinthus 2:2). Hisszük, hogy Jézus maga világította meg az Ószövetséget - a Tórát, a prófétai Írást stb. mégpedig éppen azon a fényen keresztül, ami Ő maga. Jézus az Ószövetség valós fókuszaként-, egyben pedig az ószövetségi Írást felnyitó szellemi kulcsként hivatkozott magára (Lukács 24:27). Nem véletlen, hogy sok időt töltött azzal, hogy a tanítványok ószövetségi látószögét ezen tények felismerésének fényében korrigálja.
Hisszük, hogy az Ószövetség teljes mértékben és maradéktalanul Isten abszolút Igéje, mi azonban már az új törvény alatt, az új, egyetemes papság felállítása után (lásd Zsidókhoz írt levél 7:12), és az Új Szövetség ismeretében olvassuk azt visszatekintve:
Először is, mi már Krisztus törvénye alatt állunk, így a mózesi törvény tételei ránk nézve már nincsenek érvényben. Még Pál apostol, az egykori farizeus is ezt közvetíti felénk, amint azt a Galatabeliekhez írt levél 6:15 igeverse megörökíti: "Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés". A körülmetélés a mózesi törvény része volt (3Mózes 12:3). Ezen kijelentése által Pál apostol azonban már egyértelműen nem a mózesi törvény hatálya alá tartozónak (1Korinthus 9:9)-, hanem "Krisztus törvénye" alatt lévőnek (1Korinthus 9:21) tekintette magát. Lásd még Kolossé 2:16-17 és Róma 14:5.
Másodszor, a Tóra ún. lévita, ároni leszármazáson alapuló papsága megszűnt, így "...a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is" (Zsidókhoz 7:12). Jézus Krisztus test szerint Júda nemzetségéből származott, szellemileg viszont Melkizédek papi rendjéhez tartozik (mely már a törvény megadása előtt is fennállt), amint azt feltámadásával is bizonyította Isten. Az Úr Jézus "nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett" főpapunk (Zsidókhoz 7:16). Ő immár egy "...jobb szövetségnek lett kezesévé..." (22. igevers). Személyében ilyen "...főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél (MBT, 26. igevers).
Jézus a Máté evangéliumának 5:17 igeversében feljegyzett szavai, melyek szerint azért jött el e világra, hogy betöltse a törvényt, ellentmondanak a tóraizmus megállapításainak. Minket már nem kötnek a Tóra előírásai. A törvény parancsolatainak megtartása által ember sohasem igazulhat meg Isten előtt: "...az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan, minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, a mely által közeledünk az Istenhez" (Zsidókhoz 7:18-19).
Harmadszor, a Mózes által közvetített szövetség betöltötte rendeltetését, ami az volt, hogy Krisztushoz vezessen minket: "Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg" (Galata 3:24, MBT). A törvénynek még mindig súlya és jelentősége van, hiszen rávilágít bűneinkre és minden tökéletlen gyarlóságunkra (Róma 2:14), így lelkünkben mintegy ingamozgást kiváltva mindig a szűnhetetlen és változhatatlan főpapunk (Zsoltárok 110:4) karjaiba lendít bennünket, Aki maga az Új Szövetség letéteményese. Jézus "...a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett" (Zsidókhoz 8:6, MBT).
A Szentírás számos arra vonatkozó figyelmeztetést tartalmaz, hogy ne vesztegessük időnket a törvények megtartására való kényszeres testi törekvéssel, és hogy még véletlenül se higgyük azt, hogy tetteink által - mint egy Istennel való cserebiznisz keretében - megigazulhatunk. Ezen figyelmeztetések mindegyike voltaképp a tóraizmus tanainak direkt cáfolata. "Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával" (Galata 5:1).
Krisztus követőiként az a felelősségünk, hogy a teljes törvényt ezen egy törvény által teljesítsük be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat" (Galata 5:14).
English
Mi a tóraizmus?
