Kérdés
Mi a tantra, a tantrizmus?
Válasz
A tantra, más néven tantrizmus egy gyűjtőnév, avagy egy összefoglaló ernyőfogalom a hinduizmus vallási rendszerén belül. Jógagyakorlatok végrehajtása, mantrák repetitív mormolása, mandalák festése, az (asztráltestek) vizualizációja és projekciója mellett számos más hindu vallási gyakorlat teszi ki azt az átfogóbb egészet, amit tantrának neveznek. A hinduizmus követői számára a tantra pusztán egy arra tett további kísérlet, hogy kapcsolatba lépjenek miriádnyi istenükkel és részesüljenek azok kívánt energiáiban, továbbá hogy elérjék a tudatosság mind magasabb, megvilágosodott állapotát. Ezen praktikák által megvalósítható az isteni energia emberi testen keresztül történő csatornázása - állítják. A tantra rituáléi rendre a test, a lélek, a szellem, az érzelmek, az akarat és a teljes gondolatvilág egy bontatlan egységbe való integrálására irányulnak, ezzel pedig az ember spirituális és fizikai aspektusának együttes megvilágosítására.
David Gordon White hindu teológus ekképp definiálta a tantrát: "A tantra a vallási hiedelmek és gyakorlatok azon, első sorban Ázsiában honos csoportja, mely abból az elvből indul ki, hogy az érzékszerveink által megtapasztalható világegyetem nem más, mint az istenség isteni energiájának konkrét kiáradása, emanációja. Ez az energia hozza létre és tartja fenn a jelenvaló világegyetemetünket is. A tantrikus gyakorlatok célkitűzése az, hogy előre megszabott rituálék bemutatása által fogja fel-, majd teremtő és szabadító formában csatornázza tovább ezt az energiát az emberi mikrokozmoszba" (Tantra in Practice, Princeton University Press, 2000, 9. o. - magyar kiadása nem ismert).
A tantra / a tantrizmus és a bibliai kereszténység tanításai között több alapvető diszkrepanciára, azaz egymással összeegyeztethetetlen tartalomra is rámutathatunk. A tantra többek között a csakrák és a kundalini energia létezéséről tanít (kapcsolódó cikkeinket megtalálod az oldalunkon), a jóga mellett pedig egyéb okkult rituálékat is népszerűsít, melyektől minden újjászületett hívő jól teszi, ha ódzkodik, és semmilyen módon nem vesz azokban részt. Ezek a tanok és praktikák tehát sem a Biblia hittételeivel, sem pedig annak szellemiségével nem egyeztethetőek össze. Az Úr Jézus azt tanította, hogy nem különféle rituálék (önerőből és önindíttatásból való) praktizálása-, vagyis gyarló emberek elégtelen emberi cselekedetei tesznek minket szabaddá, hanem igazság hit általi befogadása (János 8:32) - kizárólag azon igazságé, mely Isten Igéjének a hallásából ered (tanítása középpontjában tehát a kegyelmi ajándék befogadása-, nem pedig a fizikai vagy a metafizikai világ öncélú és manipulatív befolyásolása áll - a fordító megjegyzése). A tantra az isteni energiát egy személytelen erőnek véli, mely mindenféle erkölcsi töltettől mentes (vagyis mindig épp az a jó és helyes, ami az adott istenség / személy szempontjából az), és amely saját kényünk és kedvünk szerint manipulálható - már persze csak az egyes rituálék által kivájt medren belül. A Biblia ezzel szemben világosan azt tanítja, hogy Isten egy személyes Létező, Aki korlátolt és gyarló emberi természetünk által ide s tova hányt önös motivációnk által nem befolyásolható, az Ő kinyilatkoztatott akaratával (Isten Igéje - a Szentírás) egybecsengően viszont nagyon is kérhető (Zsoltárok 59:8).
A hinduizmusban nincsenek olyan egységes törvények vagy (vallási) hagyományok, melyeket minden hindu követne, mint ahogy legfőbb tanítómester, és minden hívő által elfogadott hitelességű irányadó szent iratok sincsenek (lásd abszolút igazságok hiánya: a legtöbb vallási tétel csupán szituatív, relativisztikus jellegű- a fordító megjegyzése). Ennek értelmében a hindu hívő "magaválasztotta istentiszteletet" folytat, vagyis emberi igényeinek és aspirációinak megfelelően dönti el, hogy ma épp melyik istenségnek áldoz önös céljai elérése érdekében. A hinduizmus panteista, monoteista, és ateista vonásokat (lásd a fent említett személytelen teremtő erőt) egyaránt felvonultat, ugyanakkor devóciója fókuszában akár még az ember mint szellemi entitás energiáinak a jobb csatornázása is állhat, ezzel pedig már nem is teista, hanem humanista jelleget ölt. Éppen ezért van az, hogy tantra avagy a tantrizmus átfogó definiálására tett legtöbb kísérlet paradoxikus, helyesebben oximoronikus hittételek habjaiban süllyed alá. Nem így a bibliai kereszténységben: az újjászületett híveknek pontosan egy szent könyvük van - a Biblia -, amely az abszolút igazság hordozója egyben pedig a legfőbb vallási tekintély (ugyanis az Ige maga Jézus Krisztus). Egy, azaz egy Isten van, és az Ő személyéhez pontosan egy út vezet - a Jézus Krisztus megváltó kegyelmébe vetett hit (János 14:6).
Aki lelke örök üdvösségének bizalmát - saját törekvései, vélt ön-optimalizációja, számos jótette helyett - az Úr Jézus teljességgel elvégzett megváltó munkásságába-, ezzel pedig az Ő személyébe veti, abban lakozást vesz Isten Szent Lelke, Aki azon pillanattól fogva tanítja, vezeti és megszenteli a hívőt (János 15:26; Zsidókhoz 10:14). Ugyanakkor maga a Szent Lélek sem csupán valami erő, hanem egy személy, Aki személyes, élő kapcsolatra törekszik a hívekkel (János 14:26), emellett pedig minden, még meg nem tért embert személy szerint hívogat erre a nexusra. A tantra ezzel szemben a minden emberben inherensen meglévő állítólagos isteni szikrát akarja különböző rituálék, áldozatok, szexuális praktikák és más különféle módszerek révén felszítani, hogy az adott személy így már kapcsolódhasson egy-egy vélt istenség segítő erejéhez vagy valami személytelen energiaforráshoz (és persze meg is csapolja azt), ezzel párhuzamosan pedig kilátásba se helyezi a lélek üdvösségének elérését. A tantrizmus személytelen isteni erőihez való kapcsolódás teljes terhe a gyarló, természeténél fogva bukott ember vállait nyomja. Ha tehát az ember kapcsolódni akar az istenihez, akkor azért neki kell megdolgoznia. Ez a folyamat biztos sikerrel soha nem kecsegtet, viszont biztos vallásos felfuvalkodást kódol magában (a fordító megjegyzése).
A tantra közel sem kínál biztos, abszolút garanciát a sikerre. Bár a tantristák arra törekszenek, hogy kapcsolatot teremtsenek az istenivel, mégsem képesek biztosítani, hogy ez a kapcsolat valóban létre is jön, mint ahogy azt sem, hogy ez a kapcsolat fennmarad. A tantra vélt isteni energiái leginkább olyan személytelen, kaotikus erőkhöz hasonlíthatók, melyek többnyire puszta természeti jelenségek mögött húzódnak meg. És még ha pl. az árapály-jelenség prediktálható is, a tantra - a tengerhez hasonlóan - nem ad mindig táplálékot a benne remélőknek, viszont nagyon is képes elvenni a benne bízók életét. Jézus Krisztus hatalma az örökkévalóságon innen és túl is abszolút természetű és változhatatlan. Afelett pedig, hogy Ő életét adja az egész emberiségért, azt is személyesen garantálja, hogy örök időkig táplálja és túláradó élettel elégíti meg azokat, akik saját erejükben 'mit sem bízva, teljes szívből Őreá támaszkodnak, azaz Őbenne hisznek (Róma 10:13).
English
Mi a tantra, a tantrizmus?
