Kérdés
Mi az ún. Szent Név-mozgalom?
Válasz
A zsidó gyökerek-mozgalomhoz köthető Szent Név-mozgalom az 1930-as években alakult ki az ún. Isten Egyházából (eredeti nevén Church of God - hetednapi adventista vonal). (A zsidó gyökerek-mozgalomhoz kapcsolódó cikkünket megtalálod az oldalunkon). Ez a csoportosulás feltehetően a Példabeszédek könyve 30:4 igeversének tanulmányozása mentén alakulhatott ki. Ezt az igét így olvassuk: "Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?". Bár ebben az igerészben a Teremtő Atyáról és az Úr Jézusról szóló ószövetségi próféciák egyik örök-fényű példáját találjuk, a Szent Név-mozgalom ugyanezen igehelyet tanulmányozva azon megállapításra jutott, hogy Isten neve csak "Jahve" lehet, továbbá hogy Jézus Krisztus csak a "Yahshua"-ként szólítható meg. A Szent Név-mozgalom szerint minden más név használata istenkáromlás.
Amellett, hogy ezen mozgalom tagjai nagy hangsúlyt fektetnek Isten és Jézus megszólításánál az eredeti héber nevek használatára, azt is tanítják, hogy Yahshua követőinek be kell tartaniuk az ószövetségi törvényeket, különösen a hetedik napra, azaz a szombatra vonatkozót, mint ahogy a kóser étkezésre- és a kifejezetten zsidóknak adott ünnepekre vonatkozó parancsolatokat is.
Az eredeti Szent Név-mozgalomból több alcsoport alakult, köztük az Assemblies of Yahweh, az Assembly of Yahweh, a House of Yahweh (kapcsolódó cikkünket megtalálod az oldalunkon), és a Yahweh’s Restoration Ministry.
A Szent Név-mozgalom sok tekintetben téved és tévelyeg. E hiba főbb hajtása egészen a zsidő gyökerek-mozgalomig vezethető vissza. A Szent Név-mozgalom tagjai nem értik (és/vagy nem akarják megérteni), hogy a Megváltó nem azért jött, hogy az Ószövetséget kiterjessze a teljes világra, hanem hogy betöltse annak minden rendelését - amire persze ember sosem volt képes, de vélhetően nekik majd sikerül - és megalapítsa az Újszövetséget. A Messiás tökéletes, bűn nélküli élete-, halála-, és testbeni feltámadása által betöltötte a teljes törvényt, kegyelmét pedig a minden arra vágyóra kiterjesztve épp azáltal váltott ki minket bűneink jogos ítélete alól, hogy a nekünk járó halálbüntetést magára vállalta (Róma 10:4; Galata 3:23-25; Efézus 2:15). A régi szövetség csupán egy előrevetülő árnyék volt, a törvény meg egy kordában tartó tanítómester mindaddig, amíg maga a kegyelem teljessége az Úr Jézus vére által kiöntetett (Zsidókhoz írt levél 8. fejezet). Az új szövetség, amelyet Megváltónk/Messiásunk hozott létre, nem egy meghatározott időszakra szóló, töredék valaminek a továbbvitele vagy folytatása, hanem egy merőben új dolog. Isten célja mindig is ennek a létrehozása volt.
Az, hogy a Szent Név-mozgalom Isten és Jézus "helyes" nevére helyezi a fókuszt, kicsit sem biblikus, ellenben erős hasonlóságokat mutat más, egyértelműen szektaként beazonosított csoportok tanításával. (A hasonlóságok ezzel nem merülnek ki: az adventisták még bőven a múlt század közepén is arról értekeztek, hogy az Úr Jézus Krisztus nem azonos Istennel, hanem csupán egy teremtett lény. Ez egy olyan tévtan, amit a kezdetben erős millerita befolyás alatt álló Russel, azaz a Jehova tanúi alapítója, valamint követői a mai napig nyíltan hirdetnek. Az adventistáknál csak ezt követően született kongresszusi döntés arról, hogy ezt a tant talán nem kellene kitenni a kirakatba, és kb. ezóta figyelhető meg az a nyakatekert nyelvforgatás náluk, mely szerint Jézus azért persze Isten, de valamiképp egy teremtett lénnyel, Mihály arkangyallal is azonos, mert annak a hangján szól. Ez, és az ilyen megállapítások a szektákra annyira tipikus Szentírás-elferdítésen/elfordításon billegnek - a fordító megjegyzése). Az Ó- és Újszövetség emberi (le)írói, akik a Szent Lélek ihletése alatt végezték feladatuk, egy pillanatig sem riadtak vissza attól, hogy Istent Elohimként (héber) és Theoszként (görög) említsék, vagy hogy a Fiúra Iesousként (görög) hivatkozzanak. Ha bibliai szempontból tehát helyénvaló nyelv-specifikus névvel illetni Istent, és Jézus nevének például a görög változatát is használni, akkor miért volna helytelen a Mennyei Atyát magyarul "Istennek" hívni, a Messiásra pedig "Jézus"-ként hivatkozni? Miért lenne helytelen az, hogy egy kínai, indiai, brazil, eritreai, vagy orosz hívő a saját nyelvén nevezi meg Istent, és a saját írását használva írja le a nevét? Avagy Isten csak a zsidóké meg a görögöké, és csak értük adta volna életét önkéntesen a kereszten (lásd Apostolok Cselekedetei 10:35, 1János 2:2)? Az ilyen tanok Isten természetének teljes félreismerésén alapulnak - hiszen Isten egy olyan vaskalapos valaki, Akit ha nem a zsidó nevén szólítok meg - persze csak az Általa preferált zsidó dialektus használata mellett - akkor meg sem hall(gat), ugye?! Mindenki, aki felhívja Isten nevét üdvözül (lásd Róma 10:12), de aki nem a helyes nevet használja, ráadásul rossz kiejtéssel, hát, annak sajnos befellegzett! Ebben annyira szembetűnően, egyidejűleg annyira fájdalmasan tettenérhető az, mikor a közel végtelenül kicsinyes ember a saját képére formálja a végére mehetetlen bölcsességű Istent, és nem maga formálódik Jézus Krisztus képére... Az ilyen vakítások ugyanakkor egyenesen a szómágiára, vagyis egy mélyen okkult praktikára vezethetők vissza. Ez utóbbi egy másik, igen széles tömegeket vonzó téves, tévés irányzat egyes, szellemileg iszonytató kinövéseiben is dívik (lásd Word of Faith, azaz Hit Szava-mozgalom), de a fősodratú, vidám gyülekezeteikben is megtalálható - mind a mai napig (lásd kapcsolódó cikkeinket az oldalon - "nevezd meg és máris a tied", avagy "name it, claim it" - a fordító megjegyzésével kiegészítve).
A Szent Név-mozgalom hívei ezenfelül még azt illetően sem értenek teljesen egyet, hogy hogyan is hangoznak valójában ezek a szóban forgó szent nevek. Míg a "Jahve" és a "Yahshua" a két legelterjedtebb használati forma, egyesek a "Yahvah", "Yahwah", a "Yohwah", vagy a "Yahowah" neveket tartják helyesnek Isten esetében, Jézusra pedig a "Yeshua" vagy "Yahoshua" neveket használják. Ha tehát csak egy, azaz egy helyes neve van Istennek és Jézusnak, akkor jobb, ha azokat jól választjuk meg, mert ha nem így teszünk, akkor örök rettegésben kell élnünk, hogy minden alkalommal, mikor Istenre Istenként hivatkozunk, vétkesek leszünk az istenkáromlás bűnében! Szívszorító, de az ilyen istenkép már önmagában is egy isteni ítéletnek tűnik - bár ne úgy volna (lásd Lukács 19:22)! A Szent Név-mozgalom hívei látszólag azonban még azt illetően sem tudnak dűlőre jutni egymással, hogy miben áll a mozgalmuk lényege, vagyis melyik az A szent név, amit mindenkinek használni kellene.
A Szent Név-mozgalom egy teljesen bibliaellenes prekoncepcióból indult, és azóta is bibliaellenes tanokat épít erre az előfeltevésre. Üdvösségünk nem attól függ, hogy helyesen ejtjük-e Isten nevét héberül. Az Istennel való kapcsolatunk nem azon alapul, hogy engedelmeskedünk az Ószövetség előrírásainak, melyeket Messiásunk - nem mellesleg - tökéletesen betöltött. Az Istennel való kapcsolatunk azon az üdvösségen alapul, amelyet Fián, a Megváltón keresztül biztosított számunkra. Ebbe az élő kapcsolatba egyedül kegyelemből, egyedül hit által, egyedül Krisztusban léphetünk be.
English
Mi az ún. Szent Név-mozgalom?
