Kérdés
Mi a smartizmus? Mi az advaita védánta?
Válasz
A smartizmust, avagy a smarta hagyományt, gyakran a hinduizmus egyik fő irányzataként említik. Bár ez a megállapítás önmagában nem helytelen, a nagyobb pontosságra törekedve azt kell mondjuk, hogy a smartizmus egy több hindu ágazatot inkorporáló, főbb hindu irányzatnak tekinthető, hasonlóan ahhoz, ahogyan a protestáns szó is több különböző keresztény felekezetet fed le, azaz nem csupán egy konkrét denominációt jelöl. A hinduizmus egy nagyon változatos, szerteágazó vallás, amely egymásnak ellentmondó nézetek és nézőpontok széles skáláját is magában foglalja. A smartizmuson belüli egyes variációk gyakorlatilag egy az egyben megfeletethetőek más hindu al-irányzatoknak, így például a vaisnavizmusnak, a saktizmusnak, és a sáivizmusnak (tartalmilag kapcsolódó cikkeink megtalálhatók az oldalunkon). A smartizmus a nyolcadik században élt hindu filozófus, Adi Shankara munkásságán keresztül az advaita védánta bölcseletét képviseli, és gyakorol mind máig hatást a világra.
A smartizmus leginkább panteista vagy panenteista szellemű. (Míg a panteizmus fogalma ismert lehet olvasónk előtt, a panenteizmusé már kevésbé. A panteizmus felfogása szerint a teljes világ az istenség kivetülése, nagyon leegyszerűsítve kifejezve tehát az univerzum és az istenség közé egyenlőségjel vonható. A panenteizmus megközelítése szerint azonban az istenség több, mint ami a világban megtapasztalható belőle. Így bár a panenteizmus istene transzcendens, mégsem válik el teljesen a világtól, ugyanis az - ezen nézet szerint - az istenségen belül létezik.) Tanítása szerint a valóság voltaképp egyetlen egységes tudatosság része, amelyet Brahmannak neveznek. Ennek tükrében az én, az egyéniség, és a személyes létezés képzetei legfeljebb csupán hasznos illúziónak tekinthetők. E világnézet filozófikus színezetére jól rávilágít annak a ténye, hogy a smartizmusban inkább az egyes istenségek által megtestesített eszmék, mint a különböző istenségekbe vetett szó szerinti hit áll a középpontban. A különböző istenek és istennők emberi koncepciója a smartizmus perspektívájából nézve csupán egy spirituális eszköz, ami azon igazság felismerésében segíti az embert, hogy végső soron minden egy, azaz egy bonthatatlan egységet képez a Brahmannal.
A smartizmus legjelentősebb hatása a hinduizmus egy sajátos filozófiai megközelítésének kifejlesztésében érhető tetten. Ez az advaita védánta néven ismert. Ezt a szellemi iskolát egy bizonyos Adi Shankara filozófus foglalta egységes szerkezetbe a nyolcadik században. Shankara voltaképp úgy szállt szembe a buddhista eszmékkel, hogy azokat hindu keretek közé illesztve kezdte magyarázni. Sok vallástudós szerint ez a mű hozta létre a napjaink hindujai által általánosan elfogadott közös filozófiai keretrendszer és szellemi alapok szinte mindegyikét. A hinduizmus rendkívül befogadó, inkluzív szellemiségű, az advaita védánta megállapításai pedig elég általános és átfogó jellegűek ahhoz, hogy bizonyos formában a hindu irányzatok szinte mindegyikét meg tudja szólítani.
Az advaita védánta
Az advaita védánta név egy ősi szanszkrit kifejezésre vezethető vissza, mely szó szerint annyit tesz: "nem kettő". E hitrendszer központi állítása abban áll, hogy csak egy, azaz egy "tényleges" létező létezik, ami maga a végső személytelen valóság, a Brahman. Az advaita védánta azt sugallja, hogy az "igazi énünk" maga a Brahman, és hogy a Brahmannal való tényleges "egy-ség" eléréséhez az embernek ezen igazság felismerésére és mind mélyebb megértésére kell törekednie. Ennek persze az atman megreformálásán keresztül kell végbemennie, ami a hinduizmusban nagyjából a lélek bibliai fogalmának feleltethető meg. Az atman a "valós énünk". Ezen előbbi megállapítások fényében láthatóvá válik, hogy az advaita védánta a tudás gyarapításán keresztül történő megvilágosodás általi önmegváltás tanát hirdeti. Azáltal tehát, hogy az ember felülkerekedik veleszületett szellemi tudatlanságán, képes lesz elérni a végső realitással való teljes egységet - állítják.
Az advaita védánta az emberiség általa tévesnek minősített percepciója kijavítása körül forog, mely szerint az egyes létezők, ezzel pedig az emberek is, egymástól elkülöníthető létezők, vagyis hogy az egyik "én", különválasztható a másik-, és ezzel mindegyik "éntől". A bölcsesség ilyen forma hiányát illúziónak, más nevén mayának tekintik. A smartista tanok szerint voltaképp ez a végső oka az erkölcstelen viselkedésnek és így minden szenvedésnek is. A szenvedés megszüntetéséhez az ember teljes mértékben fel kell ismerje, hogy maga is része az egyetlen, tiszta, változhatatlan valóságnak, a Brahmannak. A megvilágosodás ezen folyamatában az smartista hívek az erkölcsileg helyes cselekedetek végrehajtását, a meditációt, és a hindu szent iratok tanulmányozását tartja szükségesnek és egyedül célravezetőnek.
A megismerésre és általában a helyes ismeretszerzésre való ezen fókusz nem valami véletlen következménye, hiszen az advaita védánta erősen támaszkodik a mahájána buddhizmus tanaira (kapcsolódó cikkünk megtalálható az oldalunkon). Általánosságban elmondható, hogy a buddhizmus erős hatást gyakorolt Adi Shankara nézeteire. Ez a megállapítás még annak fényében is igaz, hogy Shankara elsődleges szándéka közel sem az volt, hogy megcáfolja azon buddhista tanításokat, melyek igencsak szembemennek a hinduizmus tanaival. Nyilván nem szükséges külön rámutatni arra, hogy az advaita védánta és a mahájána buddhizmus nézetei nem feleltethetőek teljes mértékben meg egymásnak. Ennek egy szemléletes példája, hogy a buddhizmus elveti azt az elképzelést, mely szerint a végső valóság személyes természetű, míg az advaita védánta tanítása szerint Brahman alakjában viszont nagyon is az. Ironikus módon a mahájána és az advaita is gyakran kerül támadások kereszttüzébe, mikor buddhisták és hinduk, hinduk és buddhisták, azzal a kritikával illetik az önnön felfogásukkal szembemenő megközelítéseket, hogy azok voltaképp csak egy álruhába bújtatott másik vallás elemei. Magyarul a mahajánát hinduista-, míg az advaitát buddhista koncepciói miatt támadják.
Mint hitrendszer a smartizmus és az advaita védánta is gyakorlatilag erkölcs-semleges. Mivel minden dolog egyetlen, egységes valóság része, praktikusan nincs olyan, hogy bármi is minőségileg "más" volna, mint valami "más", azaz semmi nem esik ezen az egységen kívül. Ez azt jelenti, hogy a jó és rossz, a helyes és helytelen minőségi distinkciói teljesen értelmüket vesztik. Egyfelől csak a független én hamis illúziói-, másfelől pedig csak az egyén végső egy-séggel egyesült valóságának igaz megértése létezik. Ugyanakkor a smartizmus és az advaita védánta olyan klasszikus hindu eszméket is képvisel, mint a reinkarnáció és a karma tana, melyek helyességét a Biblia egyértelműen cáfolja. Azok, akik már az advaita védánta koncepcióiból is képesek értelmet felfejteni, minden valószínűség szerint Jézus Krisztus evangéliumában is találnának értelmet, úgyhogy már csak ezért is érdemes volna azzal foglalkozniuk és összehasonlítaniuk azt az előzőekben foglaltakkal.
English
Mi a smartizmus? Mi az advaita védánta?
