Kérdés
Mi A Sátáni Biblia?
Válasz
A Sátáni Biblia egy 1969-ben Anton LaVey által összeállított esszégyűjtemény, ami a legalapvetőbb sátáni rituálékat és ideológiát taglalja. Ezen szellemiség támogatói A Sátáni Bibliát tekintik a sátánista paradigma alapvetésének, miközben fenntartják, hogy e könyv sem felülvizsgálat, sem pedig értelmezés tárgyát nem képezi (magyarul nem szolgál a sátánizmus meghatározásul). Ezzel szemben egyidejűleg azt is mondják, hogy A Sátáni Bibliában leírtaknak nem megfeleltethető rituálék vagy ideológiák nem egyeztethetőek össze a sátánizmussal. Meg kell jegyezzük, hogy a fentiekhez hasonló nyilvánvaló önellentmondásokon túl, a sátánisták túlnyomó többsége valójában nem is hisz a Sátán nevű lény személy szerinti létezésében. A Sátán az ő szemükben sokkal inkább a zsarnoknak vélt Isten elleni harc jelképe, szimbóluma.
A Sátáni Biblia négy könyvre osztható, amelyek a következők: "A Sátán könyve", "Lucifer könyve", "Belial könyve", és végül a "Leviatán könyve". Általánosan elterjedt nézet, hogy LaVey ezt a felosztást "Abramelin, a mágus szent mágiájának könyvéből" vette át, amelyben a fent nevezett négy démon a pokol fő erőiként kerül megnevezésre. Mindegyik könyv a sátánizmus egy-egy aspektusa körül forog, maga a teljes írás egységes célkitűzésének tekintetében pedig specifikus rendeltetéssel bír.
A Sátáni Biblia a klasszikus szekuláris humanista filozófiára épül, mely szerint minden létező saját maga "istenévé" válhat. Ez azon arrogáns és egocentrikus világkép kialakulásához vezet, melyben az ember egyedül is képes meghatározni az igazságot, függetlenül Isten vagy bármely felsőbb tekintély koncepciójától. Ez persze egyértelműen szöges ellentétben áll azzal a bibliai tanítással, mely kimondja, hogy egy napon számot kell adnunk Isten előtt mindenért, amit ebben az életben tettünk (Jeremiás 17:10). Ez ugyanaz a hazugság, amivel Sátán etette Évát az Édenkertben, állítva, hogy "...olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói" (1Mózes 3:5).
A Sátáni Biblia azt tanítja, hogy a bűn az emberiség alapvető jellemének része, ezért pedig a bűnök többnyire nem is erkölcstelenek vagy szégyenletesek. Ezen érvelés szerint a kereszténység azért választott ki gondosan olyan cselekedeteket, bűnnek nyilvánítva azokat, amelyek az emberiség ösztönös késztetéseinek részét képezik, hogy így biztosítsa az ember Krisztustól és az Ő kegyelmétől való folyamatos függőségét. LaVey amellett érvel, hogy a bibliai értelemben vett bűnt inkább bátorítani kell, mintsem elítélni. A Biblia azt tanítja, hogy a bűn valóban az emberi természet velejárója, ugyanis "csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?" (Jeremiás 17:9) - csak itt már éppen a bűnbe esett emberről beszél! Ugyanakkor a Biblia nyomatékosan tudtunkra adja, hogy a bűn végső következménye a halál és az Istentől való örök elszakadás (Róma 6:23), egyidejűleg viszont e szavakkal bátorít minket: "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni" (1Korinthus 10:13, MBT).
A Sátáni Biblia nyíltan helyesli az azonos neműek kapcsolatát és a szexuálisan erkölcstelen viselkedés egyéb formáit. A Sátáni Biblia 69. oldalán LaVey kijelenti, hogy "a sátánizmus a szexuális önkifejezés bármilyen formáját - amire az ember csak vágyik - egészen addig ösztönzi, amíg az senki másnak nem árt". Ez is kifejezetten ellentétes a Biblia tanításával, mely több, mint világosan kijelenti, hogy a szexuális kapcsolatok helye kizárólag a házasság megtartó keretein belül van, amelyet Isten egy, azaz egy férfi és egy nő közötti, életre szóló kapcsolatnak szánt. A Korinthusbeliekhez írt első levél 6:18-20 igerésze ma is így szólít fel minket: "Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben" (MBT).
A Sátáni Biblia azt tanítja a túlvilág létezéséről, hogy valójában nincs is élet a halál után, és ezért ebben a világban kell teljesen meg- és kiélni az életet. Számos sátáni tanítás pontosan erre a feltevésre épül, ez ugyanis teljesen eliminálja a felelősségre vonást. A Zsidókhoz írt levél 9:27 igeverse azonban arra világít rá, hogy "...elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik" (MBT). Két végső, túlvilági célállomás létezik - a menny és a pokol. Ezen egy életünk során dől el, hogy az ember hol tölti az örökkévalóságot - a halál után ez a döntés már abszolút és végérvényes. Az, hogy ki hová kerül, egyedül attól függ, hogy az illető hit által elfogadta-e Krisztust személyes Megváltójának, és így elfogadta-e az üdvösség ingyenes kegyelmi ajándékát, amelyet Krisztus önnön halála által tett elérhetővé, megfizetve az ember bűneiért járó jogos büntetést.
Összefoglalva, A Sátáni Biblia és a benne foglalt dogmák szöges ellentétben állnak a kereszténység legfontosabb alapelveivel. A sátáni vallás bibliaellenes, hamis tanításokon alapul. Hamis tanításaiból pedig egyetlen dolog következik: örök pusztulás. A tüzes tó keserű valósága vár mindazokra, akik azt tanították, hogy a pokol nem létezik.
English
Mi A Sátáni Biblia?
