Kérdés
Mi a sandemanizmus?
Válasz
A sandemanizmus a kereszténység egy olyan szektája volt, mely hamis tanairól volt ismeretes. A sandemanizmus tanainak eredete egészen 1730-ig, egy bizonyos John Glas skót presbiteriánus lelkészig vezethető vissza. Ezért van az, hogy e tévtanító követőit eredetileg glasitáknak nevezték. Glas volt az egyik első olyan prédikátor Skóciában, aki a voluntarizmust, vagyis az egyház és az állam teljes szétválasztását sürgette, mely tan homlokegyenest szembement az akkori közfelfogással. Később egy bizonyos Robert Sandeman, Glas veje lett a szekta vezetője, melynek tagjait így már Angliában és Amerikában is sandemanistáknak nevezték.
Glas és Sandeman Kálvin János csodálói voltak, így a sandemanisták voltaképp kálvinistának vallották magukat, még ha a kálvinisták soha nem is fogadták el a sandemanizmus aberrált hittételeit. Glast 1730-ban végleg kizárták a skót egyházból. Glas és Sandeman követőinek törekvése abban állt, hogy visszatérjenek az ő felfogásuk szerinti "tiszta" újszövetségi valláshoz. Ez magában foglalta a rituális lábmosást, a szeretetvendégséget, a heti áldozást, a szent csókot, de az egyháztagok pénzhasználatának ellenőrzését is. Azt tanították, hogy Krisztus országa teljesen szellemi- és egyáltalán nem evilági természetű, ennélfogva a nemzeti egyházak koncepciója, lásd pl. skót egyház, teljesen bibliaellenes.
A sandemanizmus és az óhitű Biblia-értelmezés közötti fő különbség a hitről kialakított felfogásban érhető leginkább tetten. A sandemanisták hit alatt a Biblia által közölt tények puszta intellektuális szintű elfogadását értették. A Sandeman által "egyszerű hitként" vagy "puszta hitként" definiált hit az üdvösség elérése szempontjából sem érzelmi bevonódást, sem pedig az Isten mellett szabad akaratból meghozott döntést nem igényelt. Ez az ún. "olcsó hit" egy szélsőséges változata volt. A sandemanisták nem foglalkoztak a Szent Lélek az emberben kifejtett tevékenysége nyomán fellépő lelki átformálódással, ennélfogva pedig nem is törekedtek arra, hiszen szerintük ez egy túlságosan szubjektív dolog volt, melyből általános mércét nyilván nem lehet csinálni. Ezért is alakulhatott úgy, hogy a sandemanistákat az antinomianizmus vádjával illették (tartalmilag kapcsolódó cikkünk megtalálható az oldalunkon). Sandeman sírfelirata a következőképp hangzik: "Jézus Krisztus puszta halála az ember egyetlen gondolata vagy tette nélkül elegendő ahhoz, hogy a legfőbb bűnöst is szeplőtelenül állítsa Isten elé" (www.britannica.com/biography/Robert-Sandeman, hozzáférés 2022.8.2.).
Ahogy a sandemanizmus Angliában és Amerikában egyre nagyobb teret nyert, a tanaik terjedése elleni törekvések is egyre felerősödtek. A sandemanista tanok kritikusai szerint az irányzat rideg ortodoxiát, tekintélyelvű egyházat eredményezett, mely túlságosan a helyi gyülekezetre összpontosított az egyetemes egyházzal szemben. Mivel az sandemanisták egyre inkább eltévelyedtek a hit westminsteri definíciójától, egyesek azt mondták, hogy ördögök tanait hirdetik, mivel igencsak abszurdnak tűnt azt állítani, hogy Isten bárkit képes igazzá tenni egy olyan hit által, ami a szeretetet nem szül (lásd Jakab 2:19). A sandemanizmusból hiányzott a hit fontos bizalmi aspektusa, az Isten Igéjére való tényleges ráhagyatkozás az abban közöltek csupán intellektuális, racionális szinten való elfogadása helyett.
Még ilyen erős ellenáramlatok szelében is meglehetősen hosszú időbe telt, amíg a sandemanizmus teljesen kiveszett. Az utolsó amerikai sandemanista gyülekezet 1890-ben, míg a londoni gyülekezeti házuk csak 1984-ben zárt be. A Glas és Sandeman által alapított gyülekezet utolsó elöljárója 1999-ben halt meg Edinburgh-ban.
English
Mi a sandemanizmus?
