Kérdés
Mi a hindu kasztrendszer?
Válasz
A hinduizmus tanain alapuló társadalmi berendezkedését megvalósító egyetlen ország vagy nép sem szabadult meg soha a nélkülözéstől, az obszcén szegénységtől, mint ahogyan az ordító társadalmi igazságtalanságoktól sem. Bár a hindu kasztrendszert 1950-ben hivatalosan betiltották Indiában, az valójában változatlanul mind a mai napig rabszolgasorba kényszeríti az embereket, nyomorba taszítja, és ott is tartja őket, mindent egybevetve pedig kimondhatatlan tömegű emberi szenvedésért felelős. A hindu kasztrendszer négy merev, hierarchikusan szervezett osztályra bontja a társadalmat. Az ezen osztályokhoz való tartozást kizárólag a születésjog határozza meg, az egyes kasztok tehát átjárhatatlanok, a társadalmi mobilitás idegen szónak számít e paradigmában. Az egyes kasztok tagjainak lehetséges foglalkozási területei kőbe vannak vésve, a más kasztokkal való kapcsolat, ha egyáltalán megengedett is, szigorúan korlátozott. A Manusmriti, amely a hindu jogalkotás legfontosabb, több mint 3000 éves múltra visszatekintő könyve, a kasztrendszert a társadalmi rend alapkövének tekinti. A hinduizmus négy kasztja a következő:
- Brahmanok: tanítók és értelmiségiek.
- Ksatriják: harcosok és uralkodók.
- Vaishják: iparosok és kereskedők.
- Sudrák: munkások és kétkezi dolgozók.
A kasztrendszeren kívül szorul egy további csoport, az ún. dalitok, vagyis a "tisztátalanok" társadalmi csoportja. A dalitoktól, vagyis az "érinthetetlenektől" elvárják, hogy a szegénységet és az állandó lealacsonyítást a sorsukként fogadják el, mintha az az élet megváltoztathatatlan ténye volna. Túlhajszolva, alultápláltan, megfelelő egészségügyi ellátáshoz és alapvető higiénés lehetőségekhez való hozzáférés nélkül, a dalitok sokszor visszataszító, embertelen körülmények között dolgoznak olyan csekély bérért, ami alig-alig elegendő a legalapvetőbb létfenntartáshoz. Ezen, mondhatni, rabszolgamunkások között sok a fiatal nő és a gyermek. Jogaik alig vannak. Legtöbbjüktől még az alapoktatáshoz való hozzáférést is megtagadják. Embertársaink e marginalizált csoportja koszban és mocsokban, napjai legnagyobb részét veszélyes és gyakran halálos körülmények között végzett munkával tölti.
A dalit gyerekek többsége krónikusan alultáplált, a dalit nők bő 97 százaléka analfabéta. Az iskolába járó dalit gyerekeket elszegregálják osztálytársaiktól, és gyakran olyan munkákra kényszerítik őket, mint a vécék takarítása. Egy olyan országban, melyben a szegénység a társadalom széles rétegeit érinti, a hinduizmus ősi szokásai még külön meggátolják a dalitokat abban, hogy kiemelkedhessenek abból a rendkívüli nélkülözésből és nyomorból, ami a mindennapi életük.
Tagadhatatlan, hogy a keresztény vallás nevében a századok során nem kevés alpári, barbár tettet követtek el. A kapzsiság és az értelmetlen vérontás ezen atrocitásait azonban a Szentírás tanításainak lábbal való tiprása által vihetik csak véghez. Isten Igéjének még olyan rafinált kiforgatásával sem lehet Jézus Krisztus szavait a bigottságra, a gyűlöletre és az erőszakra való felhívássá degradálni, ezzel szemben a hinduizmus egyik legszentebb könyve, a Manusmriti, egy kegyetlenül igazságtalan kasztrendszert ad parancsba, legitimál, és tart életben több, mint három évezred óta. Könnyen felmérhető, hogy ez idő alatt tanításait lobogtatva miriádnyi embert taszították rabszolgasorba. Az Úr Jézus képes szabadságot adni a foglyoknak (Lukács 4:18), a négyfejű hindu istennek, Brahmának, ez még csak szándékában sem áll.
Különböző bibliai igeszakaszok egyenesen szembemennek a hindu kasztrendszer tanításával:
"Ő [azaz Jézus] pedig tanítványaira nézett, és így szólt: „Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten" (Lukács 6:20, MBT, betoldva).
"Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál" (Filippi 2:3, MBT).
"Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik" (Apostolok Cselekedetei 10:34-35, MBT).
"Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól" (Jakab 1:27, MBT).
"Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: „Te ülj ide kényelmesen”, a szegényhez pedig így szóltok: „Te állj oda”, vagy „Ülj le ide a zsámolyomhoz”, nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká?" (Jakab 2:1-4, MBT).
"Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti" (Példabeszédek 14:31, MBT).
English
Mi a hindu kasztrendszer?
