Kérdés
Ki volt Gautama Buddha?
Válasz
A Gautama Buddha, vagy egyszerűen csak a "Buddha" néven ismert férfi Sziddhárta Gautama néven született az i. e. 6. század körül. Annak, amit Buddháról tudunk, nagy része legendákból és a szájhagyományon keresztül maradt ránk. Az őt említő írásos művek csak évszázadokkal halála után keletkeztek. A legelterjedtebb beszámolók szerint egy arisztokrata családban született, ami igyekezett megóvni őt a világ megpróbáltatásaitól, szenvedéseitől. Ő azonban családja ilyen irányú törekvései ellenére is meg akarta ismerni (embertársai) nyomorúságát, a világ szenvedéssel teli oldalát is, melynek következtében kiábrándult abból a sorsból, amibe beleszületett, és világi javairól lemondva aszkétává vált. Évekkel később Gautama Buddha végül a mindennemű szélsőségtől való tartózkodást tette filozófiájává. Ennek értelmében egyaránt elítélte az élet habzsolását, de az extrém önmegtagadást is. Tanításai a ma buddhizmus néven ismert vallás alapjául szolgálnak.
Buddháról nehéz hiteles történelmi információkat találni, ami nyilván arra vezethető vissza, hogy az életét és tanításait részletező legkorábbi írásos szövegek csak megközelítőleg 500 évvel a halála után keletkeztek. Egyéb, jóval korábbra datálható írásos források azonban közvetett módon hivatkoznak rá, és - ha érintőlegesen is - de tanítói voltáról is említést tesznek. A vallástudományok avatott fői között a rendelkezésre álló információk szűkössége ellenére egyetértés uralkodik azt illetően, hogy Gautama Buddha egy valósan létező személy volt, valamint hogy az életéről szóló, közkézen- és szájon forgó leírások, ha csupán nagy vonalakban is, de mégis hitelesnek mondhatók. Ugyanakkor az életét illető egyes részletekről, beleértve filozófiája finomabb mozzanatait is, ez már nem jelenthető ki ilyen bizonyossággal. Ennek tükrében nem meglepő tehát, hogy Buddha életének egyes biográfiai részletei inkább a fikció és a fantasztikum területei felé hajlanak, beleértve annak a vallásos hagyományát is, hogy egyes időkben különböző természetfeletti erők birtokában volt (ugyanis, többek között, hiszik róla, hogy közvetlenül születése után hét lépést tett, intenzív meditáció után a levegőben járva egyidejűleg bocsátott ki tüzet és vizet a testéből, megszelídített egy vérengző elefántot, egy fogpiszkálót élő fává változtatott, ebből a világból való eltávozása után egy égi létrán leereszkedve tért ide vissza stb.).
Sziddhárta Gautama gazdag és igen befolyásos család sarja volt. Különböző életrajzok atletikus, kellemes küllemű és jó testfelépítésű, különböző harci nemekben jól képzett nemesembernek írják le. Szülei igyekeztek megóvni őt a fájdalom és a szenvedés megtapasztalásától. A vallástól is távol tartották, ami a világ azon táján és abban időben voltaképp helyi babonák és a hinduizmus különböző irányzatainak érdekes elegyében merült ki. Szülei törekvései célravezetőek voltak, így Buddha már közel harmincéves volt, mielőtt először tapasztalt betegséget, mikor először szembesült igazán a halál realitásával. Ekkor történt, hogy szülei akaratával szembeszegülve a palota falain kívülre merészkedett, ahol idős és beteg embereket, és holttesteket is látott. Ez annyira megrázta, és az élmény annyira más fényt vetett addigi életére, hogy hátat fordítva a családja által biztosított kiemelkedő jólétnek megszökött otthonról, egy extrém ellenreakció keretében aszkéta lett, és lemondva minden vagyonáról koldusként élt.
Szellemi útja ezen első léptein Gautama különböző spirituális diszciplínákat ismert meg, melyek mindegyikét később hamisnak minősítve elvetett. Egy ízben még azt is megkísérelte, hogy táplálék nélkül éljen, elhatározásában pedig olyan kitartó volt, hogy ebbe kis híján bele is halt. Ez a megtapasztalás arról győzte meg, hogy sem a földi javakba való görcsös kapaszkodás, sem pedig azok teljes elvetése nem rejti magában a boldogság kulcsát. Ekkor kezdte el azt az irányelvet követni, hogy az igazság megismerésének egyetlen útja csak a meditáció lehet. Így hát leült egy fa alá, és elhatározta, hogy addig fel nem áll onnan, amíg el nem jut a végső, abszolút igazság megismerésére. Ennek következtében, közel ötven nappal később, Siddhartha Gautama megvilágosodott, vagyis elérte a tökéletes szellemi tudatosság állapotát - legalábbis ezt tanítják róla. Csak ettől kezdve lett övé a "buddha", avagy "A megvilágosodott" cím is.
Élete hátralévő részében Buddha vándortanítóként élt, és igen sok követőre tett szert. Az egyetlen tanítás, ami kétségkívül egyedül hozzá köthető, a meditáció mint a hedonizmus és az önmegtagadás közötti "középút" méltatása. A buddhizmus olyan koncepciókra támaszkodik, mint a Négy Nemes Igazság, a Nyolcrétű Ösvény - legyenek ezek kiötlői akár tanítványai, akár maga Buddha - továbbá olyan jól beazonosíthatóan hindu eredtű hiedelmekre, mint a karma és a reinkarnáció tana. A buddhista tanítások szerint az élet szenvedés, ezt a szenvedést pedig elsősorban a vágyaink okozzák. A buddhizmus képviselői állítják, hogy az újjászületés körforgását csak úgy lehet megtörni, ha minden vágyról lemondunk, a Középút követését tűzzük ki célul, valamint hogy elérjük önmagunk szellemi megüresítésének tökéletes állapotát. Amint az ember szabad lesz minden vágytól és minden negatív előjelű vágytól, azaz minden elutasító jellegű belső tartalomtól, maga is buddhává válik, és nem reinkarnálódik többé.
Gautama Buddha nyolcvanéves kora körül halt meg. Különböző életrajzi források vagy ételmérgezésnek, vagy bélelzáródásnak tulajdonítják a halálát.
Annak ellenére, hogy egyes, egyébként nyilván nem rossz szándéktól vezérelt emberek azt állítják, hogy Buddha élete és tanításai jól összeegyeztethetők az Úr Jézus földi szolgálatával és tanításaival, ez messzebb nem is lehetne az igazságtól. Mind hátterük, mind erkölcsük, mind pedig szellemiségük drasztikusan eltért egymásétól, ahogyan az életről és az emberi kiteljesedésről alkotott képzeteik is.
Buddha életét csak évszázadokkal a kora után keletkezett szövegekből ismerjük, ráadásul ezen szövegek közül több is ellentmond egymásnak. A Jézus Krisztus életéről szóló, rendelkezésünkre álló írásos dokumentumok a keresztre feszítése után néhány évvel íródtak, kevesebb mint egy évszázaddal később terjedtek el, és teljesen egybehangzó, koherens szövegkorpuszt alkotnak.
Buddha kiváltságos családba született, küzdött, hogy megtalálja az útját, és végül évtizedeket töltött spirituális guruként. Jézus Krisztus szegény migránsnak született (Máté 8:20), és bár Ő maga teljes életében mentes volt minden bűntől (Zsidókhoz 4:15; 1Péter 1:19), a bűnökből való megtérés szükségességéről, Isten túláradó kegyelméről, a világ és az elkövetkező világ dolgairól mindössze körülbelül három évig tanított nyilvánosan.
A buddhizmus tanítása szerint az élet szenvedés, az ember egyetlen reménye pedig abban áll, hogy önnön motivációjától vezérelve önerejéből megüresítse magát, hogy így végre-valahára megszűnjön létezni, illetve hogy újra valami személytelen szellem-óceán részévé válhasson, amiből eredetileg is kivált. Jézus Krisztus azt tanította, hogy minden ember életének célja és rendeltetése van (János 14:3; Máté 5:22), vagyis nem azt, hogy a lét célja a nem-lét elérése, hogy a magasabb tudatosság elérésének végső célja a teljes tudattalanba való alámerülés. Az Úr Jézus azt is világosan deklarálta, hogy az ember életének felsőbb rendeltetése az Isten szűnhetetlen jelenlétében való, az idő-, és ezzel az entrópia romboló erőinek alávetett létsíkon túli örökkévalóságban való lét (Jelenések 21:3-4), valamint az ebben az élő kapcsolatban való mind teljesebb boldogság tudatos megélése (János 10:10).
A buddhizmus nem törekszik tényszerűségre vagy empirikusan igazolható állítások megfogalmazására, nem célja abszolút igazságok feltárására - az ember vagy elfogadja filozófiai megállapításait, vagy nem. Az újjászületett hívek hite valós, megtörtént eseményeken (1Korinthus 15:3)-, a személyként létező Isten számos bizonyságtételén (Zsoltárok 19:11; Róma 1:2)-, az Ő által kinyilvánított, azaz mindenki számára megismerhető lényén és akaratán (Apostolok Cselekedetei 17:11; János 5:39, 46-47)-, valamint világ Általa elhatározott menetének a kinyilatkoztatásán (Lukács 18:31; 24:27) alapul. Mivel nem viszonylagos, relatív értékeket közvetít, és mivel nagyon magasra emeli a szabad akarat jelentőségét - lévén hogy azt hirdeti, hogy az e világi tetteknek (örök) következményei vannak, valamint hogy ezen lét végső célja nem a nagy semmi/ a differenciálatlan nagy minden - ezért lépten-nyomon hirdeti annak szükségességét is, hogy az ember döntést hozzon az Isten megváltó kegyelme mellett, mely Jézus Krisztusban öltött testet (János 3:17-18).
Buddha nagytiszteletű bölcsnek számított népe szemében, mikor érett öregkorában, az élettel betelve eltávozott az élők sorából. Az Úr Jézust ezzel szemben saját népe követelésére (Márk 15:14-15) gonoszként kárhoztatták, és brutálisan kivégezték (Márk 15:24), mikor életének még a felén sem járt.
Különösen fontos az is, hogy Buddha soha nem állította magáról, hogy ő maga Isten volna, halála pedig története végét jelenti. Az Úr Jézus Krisztus viszont azt állította magáról, hogy Ő az Isten (Máté 26:63-65), amit nem csupán a hitetlen emberek meggyőzésére véghez vitt, soha - sem előtte, sem utána - nem látott csodákkal igazolt (János 20:30-31), hanem a legnagyobb csodával, mégpedig a halál végső legyőzésével. A halálból való testbeni feltámadását - a téves közvélekedéssel ellentétben - nem csupán legközelebbi barátai és családtagjai tapasztalhatták meg, hiszen egy ízben több, mint 500 embernek is megjelent a már megdicsőült testében (1Korinthus 15:6; János 21:14; Apostolok Cselekedetei 1:3).
English
Ki volt Gautama Buddha?
