Kérdés
Mit értünk ezoterikus kereszténység alatt?
Válasz
Az ezotéria szó jelentése a következőképp definiálható: "tudás, melynek megértése különleges ismeretet igényel, mely csak kevesek előtt nyitott, és keveseknek hozzáférhető". Ennek tükrében az ezoterikus kereszténység a "kereszténység" egy olyan ága volna, amit csak azok érthetnek meg teljesen (és ezáltal csak azok vehetnének benne részt), akiket megfelelően beavattak valamiféle titkos tudásba. Az ezoterikus kereszténység azt tanítja, hogy a kereszténység valójában egy misztériumvallás, és hogy az emberek csupán egy apró csoportja éri el valaha is a megvilágosodás azon fokát, amely szükséges ahhoz, hogy megfejtse a Biblia titkos tanításait, és teljes mélységében és magasságában megismerje Istent.
Az ezotériának valójában azonban lényegesen több köze van a gnoszticizmushoz, a teozófiához, és a rózsakeresztességhez (tartalmilag kapcsolódó cikkeink megtalálhatók az oldalunkon), mint az igazi, hamisítatlan bibliai kereszténységhez. Az ezoterikus kereszténység abból a hamis feltevésből indul ki, hogy csak az emberek egy kis csoportjának lehet hozzáférése a keresztény hit tényleges belső felépítésnek, belső működésének megismeréséhez. Ez a prekoncepció már csupán abból a szempontból is meglehetősen abszurd, vagy akár felháborítóan nevetséges, mert a Biblia örömhíre - az Úr Jézus missziós parancsának való engedelmesség nyomán - a Föld legtávolabbi pontjain is az üzenetét helyesen értő szívek megszámlálhatatlan sokaságára talált már (lásd Apostolok Cselekedetei 1:8).
Az ezoterikus kereszténység az "üdvösséget" csupán egyfajta ugródeszkának tekinti a nagyobb és mélyebb igazságokba való bemerülés során. A keresztény hívő nem szabad megelégedjen azzal, hogy egyszerűen csak "üdvözült", hanem a "megvilágosodásra" és a "szellemi felszabadulásra" kell törekednie - hirdetik. Az ezoterikus kereszténység az introspekciót a szellemi megismerés egyik lgfőbb eszközeként propagálja, melyen keresztül elérhető az Én, vagy a "self", azaz a legbelsőbb valónk megismerése - már legalábbis tanai szerint. Az ezoterikus kereszténység számára a bűnbánat valójában gondolataink "befelé fordítását", önmagunkra irányítását jelenti, ezzel pedig a világtól való elfordulását. Az ezoterikus kereszténység olyan hamis tanokat is belemos tanításába, mint a reinkarnáció, de az asztrálprojekció (mélyen okkult, jól beazonosítottan démoni eredetű) vallási gyakorlata elől sem zárkózik el. Az ezoterikus kereszténység képviselői élesen elkülönítik maguk az általuk "exoterikus keresztényeknek" nevezett embertársaiktól, vagyis az összes többi kereszténytől. E két megközelítés közötti lényegi különbség abban áll, hogy az ezoterikusok a vallás inherens, sokszor misztikus elemeire fókuszálnak (lásd inner religion, azaz belső vallás), az exoterikusok pedig a vallás külsőleg is megnyilvánuló jegyeire (lásd pl. a liturgia) összpontosítanak - már legalábbis az ezoterikus keresztények szerint.
Az ezoterikus kereszténység jól felismerhetően ökumenikus színezetű, mivel követői célkitűzései között szerepel, hogy végül más vallások ezoterikus csoportjaival egy közösséget alkosson, hogy így létrehozzanak egy, azaz egy egyetemes vallást. Az emberiség egyetemes testvérisége az ezoterikus kereszténység szerint akkor valósul majd meg, mikor az ember már olyan szintre fejlesztette fel tudatát és olyan mértékben hatalma alá vetett a szabad akaratát, hogy minden emberben megszületik "a bennünk élő Krisztus". Az ezoterikus kereszténység azon tanítása, mely szerint mindenkiben ott lakozik az isteni, sőt, mindenki maga is Istenné válhat, egy szembeötlően humanista megközelítés (szemben a teista paradigmával).
Az ezoterikus kereszténység egyes tanai alátámasztásához az evangéliumok általa rostált (értsd kontextusából sokszor kiragadott) igeverseit foganatosítja, ugyanakkor apokrif írásokból és különböző apokaliptikus szövegekből is mélyen merít. Az ezoterikus kereszténység Jézus Krisztus a Máté evangéliumának 13:11-, valamint a János evangéliumának 16:12 igeverseiben feljegyzett szavait használja annak igazolására, hogy az isteni bölcsesség egyesek előtt elrejtetett, mások előtt pedig kinyilatkoztattatott. Kétségtelen, hogy Jézus meghagyta "szívük sötétségében" azokat, akik szánt szándékkal utasították el Őt - pontosan ez volt a példázatokban való tanítás egyik célja (lásd Máté 13:10-13). Isten Igéje azonban alapvetően az Isten kegyeleméből adatott hit megragadására szólít fel, nem pedig valami rejtett tudás, misztikus megvilágosodás, vagy az önmegvalósítás önerőből, önnön dicsőségre való elérésére.
A Szentírás valóban úgy hivatkozik az immár zsidókból és nem-zsidókból felépülő újszövetségi egyházra (minden ember alkotta felekezet felett álló, természetfeletti egyház), mint egy "misztérium"-ra, pontosabban egy olyan misztériumra, melyet Isten az apostolok igehirdetése által már teljesen kinyilatkoztatott, feltárt. Az Igében szereplő "misztérium" kifejezés azonban nem egy ezoterikus információtöredék, mely egy pár módfelett megvilágosodott keresztény kivételével mindenki előtt homályban marad. Sokkal inkább azért ez a kifejezés szerepel benne, mert olyasvalami kerül felfedésre, ami a múltban még rejtve volt, de most mindenkinek értésére adatott. Pál apostol így írt erről a Szent Lélek által: "Ezt a „Testet”, vagyis az Eklézsiát szolgálom Isten megbízása alapján, amelyet a ti érdeketekben adott nekem. Isten rám bízta, hogy üzenetét teljesen megismertessem veletek. Ez az üzenet pedig az a titok, amely öröktől fogva mind ez ideig el volt rejtve, most azonban Isten megmutatta az övéinek. Ugyanis azt akarta, hogy népe világosan megértse, milyen nagy és dicsőséges ez a titkos igazság, amely az Izráelen kívüli nemzetekre is vonatkozik. Ez a titok pedig az, hogy Krisztus bennetek lakozik! Ő a mi dicsőséges reménységünk!" (Kolossé 1:25-27, EFO; lásd még Efézus 3:3-11). Az, hogy a Krisztus testéhez egyedül hit által hozzákapcsolt nem-zsidók a zsidókkal egyetemben Krisztus örököstársai lesznek, valóban csodálatos, sőt, elálmélkodtató kinyilatkoztatás volt Jézus Krisztus közvetlen tanítványai, vagyis apostolai-, de kora zsidósága és nem-zsidó atyafiai számára is!
De mégis mit mondhatunk: vannak olyan tanítások a Bibliában, melyek a nem üdvözült embertársainknak lehetetlenség megérteni? Igen, hiszen meg van írva: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni" (1Korinthus 2:14, MBT). "Bennünk pedig" - folytatja Pál - "Krisztus értelme van" (16. igevers). Az ember fentről való, azaz nem testi eredetű bölcsessége a benne lakozást vett Szent Lélek jelenlététől függ. Igen, valóban növekednünk kell Krisztusban (1Korinthus 2:1-2) és növekednünk kell az ismeretben is (2Péter 3:18), de nem azon okokból, amiért ezt az ezoterikus kereszténység követői fontosnak tartják, azaz hogy valamilyen különleges "prémium tagsági" státuszra tegyünk szert. Az Úr Jézus meghívása minden valaha élt és még születendő emberre ki lett, ki van terjesztve - az semmiképp csupán néhány kiválasztottra korlátozódik: "...aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el" (János 6:37, MBT). A szövétnekünk, azaz a fényforrás életünk útján egyedül Isten Igéje (Zsoltárok 119:105), nem pedig a mi vélt emberi bölcsességünk.
English
Mit értünk ezoterikus kereszténység alatt?
