Kérdés
Mi a semita?
Válasz
A semita (más írásmód szerint sémita), vagyis az ún. szombatév az ószövetségi törvények által Izráel számára előírt hétéves ciklus utolsó éve, melyben el kellett engedni az adósságokat, és a bérbe adott/vett föld is vissza kellett szálljon eredeti tulajdonosára. A semita kifejezés az utóbbi időben Jonathan Cahn messianisztikus rabbi, A Semita rejtélye című könyve kapcsán került a közbeszéd fókuszába. Cahn állítása szerint a semita év a bűnbocsánat napján, Ehul 29.-én éri el csúcspontját.
Izrael népe minden hetedik évben el kellett tehát engedje minden zsidó atyafi adósságát, nem volt szabad megművelni a földeket, az így is megtermő gabona, gyümölcs stb. pedig szabad préda volt mindenkinek, így a nép szegényebbjeinek, de még a vadon élő állatoknak is. A semitára vonatkozó utasításokat olyan igeszakaszok említik, mint a 2Mózes 21:2; 23:10-11; 3Mózes 25:1-7; 5Mózes 15:1-6; és 31:10-13.
A semita célja az volt, lehetővé tegye a föld regenerálódását, valamint hogy ki se alakuljon Izráel népében egy tartósan szegény társadalmi réteg, vagyis hogy megtörje az adósság és a szegénység örökös ördögi körét, amelyben napjainkban is generációk raboskodnak a világ minden egyes országában (5Mózes 15:4, 11). A szombatév egyben Isten azon döntését is tükrözte, hogy a teremtés hetedik napja pihenőnap kell legyen (1Mózes 2:1-3). Több egyéb vallási koncepcióval egyetemben, a szombatévnek is különböző értelmezései vannak a judaizmus különböző irányzatain belül.
A történelmi ismereteink szerint a zsidóság szinte teljesen figyelmen kívül hagyta a szombatév kötelező megtartására irányuló, Istentől való rendelést - még az Ószövetség idején is. A semita egyetlen olyan vonatkozása, amelyet úgy tűnik, hogy fenntartanak, az a bizonyos fajta élelmiszerek exportjának tilalmában merül ki, amely a ciklus hetedik évében a ténylegesen az Izrael határain belül termesztett bizonyos növényekre vonatkozik. E törvény újkori elutasításának indokai közé tartozik az az állítás, hogy a mezőgazdaság szabályozására vonatkozó ószövetségi törvények csak Izrael határain belül érvényesek - vagyis azok általános érvénnyel nem bírnak. Miután eztán a semitát mezőgazdásági törvénynek címkézik, melyekről egyesek szerint tudvalevő, hogy nem általános érvényűek, így már az adósságok elengedése sem általános érvényű, vagyis azt sem kell megcselekedni. Ilyen kacifántos kigondolások (lásd Prédikátor 7:29) ugyanakkor közel sem tekinthetők zsidó sajátosságnak: már az első keresztes hadjárat utáni időben is felmerült például annak a problémája, hogy az egyszeri, hadizsákmánnyal megterhelten visszatérő lovag igen nagy vérontás által tehetett csak szert javaira. Az ölést - kifejezetten a nem önvédelemből történőt - Isten törvénye pedig egyérteleműen tiltja. Az akkori vallási elöljárók, akik persze nem éppen voltak tétlenek e vallásháború szításában, rögtön jelezték is lovagunknak a problémát. Sebtiben kiszámolták, hogy ennyi meg ennyi hitetlen fej vételéért, bizony, több, mint ezer évet kellene imádkozni. Köztudott ugyanis, hogy Isten az ima szaporítása miatt részesíti az embert bűnbocsánatban - már legalábbis bizonyos körökben (lásd Máté 6:7; Ézsaiás 1:15). Így, nagy kegyesen, fel is ajánlották lovagunknak a teljesen önzetlen megoldást: csupán egy pár szerzetesrend alapítását kellene finanszírozni a rabolt szajréból, melyek mindegyikébe beültetnek egy pár száz csuhás barátot, akik egy pár év leforgása alatt máris el tudnak több, mint ezer évnyi imádságot mondani annak érdekében (lásd 1Timótheushoz 2:15), hogy lovagunk lelkét kiimádkozzák a pokolból (a fordító megjegyzésével kiegészítve).
Még azok számára is, akik hajlanak arra, hogy a semitát kötelező érvényűnek tekintsék, a Talmud tudorai és tutorai kifejlesztettek egy pruzbul néven ismertté vált mechanizmust, ami által nagyon hatékonyan semmibe lehet venni a szombatév kölcsönök elengedésére vonatkozó bibliai előírásait, azaz Isten törvényét. Ez az eljárás a "barát vagy testvér" adósságainak elengedésére vonatkozó szentírási parancsolat elvén alapszik (5Mózes 15:2), amelyet a Talmud egyes tanítói igyekeznek úgy értelmezni, hogy azok valójában csak a magánadósságok elengedését fedik le. A pruzbul azonban az adósság kezelését egy nyilvános vallási bíróság, a beit dinre ruházza át, így az adósság papíron már nem barátok, testvérek vagy szomszédok között áll fenn. Ezen értelmezés szerint az egykor magánjellegű adósság teljes mértékben behajtható, és semmit sem kell elengedni belőle (lásd Márk 7:8-9). Mielőtt olvasónk elszörnyülködne ezen a vallásos képmutatáson gondoljon csak bele, hogy mit is jelent a jogi kiskapu kifejezés, és hány meg hány ún. ügyvéd él ilyenek kiaknázásából (a fordító megjegyzése).
Hasonlóképpen azok, akik a szombatév alatt is fenn szeretnék tartani gazdaságukat, a semita egy olyan rabbinikus értelmezéshez fordultak, amely gyakorlatilag semmissé teszi a törvényt. Azáltal ugyanis, hogy egy zsidó ember nem zsidó embereket bérel fel földje megművelésére, a földtulajdonos nyugodt szívvel állíthatja, hogy ő bizony betartja a semitát, mivel nem (maga) műveli meg a földet - mások teszik ezt meg helyette, ő pedig nem is dolgozik.
A Semita rejtélye című könyvében (magyar kiadás: Immanuel Szószóró, 2015) Jonathan Cahn szerző azt állítja, hogy azokat a nemzeteket, amelyek nem követik a semita elveit, Isten meg fogja ítélni. Ezt a figyelmeztetést konkrétan Amerikára alkalmazza, bemutatva, hogy Ehul 29., vagyis a bűnbocsánat napja a zsidó naptárban hogyan esett egybe a tőzsde drasztikus zuhanásával, a hitelválságokkal, olajkrízisekkel, gazdasági recesszióval, de magával a nagy gazdasági világválsággal is Amerikában. Cahn számításai szerint 2015. szeptember 13-án egy semita évet fejeztünk be. Ezután egy jubileumi év következett, Cahn szóhasználatában egy "szupersemita év" - ha ugyanis 7 sorozatnyi hét év lezárul, akkor ez következik. Cahn könyve szerint a jubileumi év még több isteni ítéletet hozhat a lázadó országokra, így például Amerikára is. Cahn szerint a vég előjeleit csak tetézi a négy vérhold és két napfogyatkozás, amelyeket nemrégiben láthattunk.
A Semita rejtélye című könyvében Cahn a World Trade Center teljes történetét egy-egy semita évvel hozza összefüggésbe: A WTC megépítését 1945-ben tervezték el. Az alapkőletétel 1966-ban történt. Az ikertornyokat 1973-ban nyitották meg. Terroristák 1993-ban robbantották fel az északi tornyot. Mindkét torony pedig 2001-ben semmisült meg. Az új torony, a One World Trade Center, vagy más nevén Freedom Tower, 2014-ben nyílt meg. Cahn világosan rámutat, hogy ezek az évek mind semita évek voltak.
Cahn azonban eléggé körültekintő volt ahhoz, hogy nehogy máris dogmát gyártson az Egyesült Államokra vonatkozó isteni ítéletet érintő jóslatai érvényét illetően. Nem próbálta megjósolni, hogy mi fog történni a következő semita évben - már ha egyáltalán történik majd valami. Az az alapfeltevése, mely szerint Amerika - Izraelhez hasonlóan - szövetségi kapcsolatban áll Istennel, finoman szólva megkérdőjelezhető, a Szentírás alapján nem beigazolható. (Tartalamilag kapcsolódó cikkünket, mely részletesebben körbejárja az iménti állítást, olvasónk "A hírnök című könyv tényleg hitelesen jósolja meg Amerika jövőjét?" címmel találja meg az oldalunkon). A hét szerencsétlen év visszatérő mintázatáról szóló tanítása ugyanakkor véletlen egybeesésnek is tekinthető. Amerika nemzetéhez intézett azon felhívása, hogy tartson bűnbánatot, és Krisztusban keresse üdvösségét, viszont határozottan biblikus.
English
Mi a semita?
