Jézus már az Ószövetségben is megtalálható?



Pitanje: Jézus már az Ószövetségben is megtalálható?

Odgovor:
Ha nem is Jézus néven-, és nem újszövetségi alakjában, de az Úr Jézus Krisztus mégis számos alkalommal megjelenik az ószövetségi Szentírásban, tagadhatatlanul és kétségtelenül jelen van benne. Biztonsággal állíthatjuk, hogy az egész Biblia legfőbb témája Jézus Krisztus személye.

Jézus saját maga erősíti meg annak a tényét, hogy Ő már az Ószövetségben is megtalálható. János evangéliumának 5:46 igerészében a messiási mivoltát megkérdőjelező vallási vezetőknek ezt a feleletet adta: "Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő" (János 5:46). Ezzel arra világított rá, hogy már az ószövetségi Ige is Őróla tett bizonyságot. Jézus magyarázata szerint Isten — emberekben és emberek által elvégzett — minden munkája az idők kezdete óta az Ő személyére mutat. A megígért Messiás feltámadása napján is jól érthetően magyarázta, hogy Ő már az ószövetségi iratokban is jelen volt, mint ahogyan mindmáig jelen van. Ezen a napon ugyanis, mintegy idegen ember testi képében, elkísérte két tanítványát az emmausi úton, "és elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak" (Lukács 24:27). A keresztre feszítése előtt, Ézsaiás próféta könyvének 53:12 igerészére mutatva, pedig a következőket tárta tanítványai elé: "Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek" (Lukács 22:37).

Egyes számítások szerint 300 ószövetségi próféciánál is több vonatkozik Jézus Krisztus személyére. Ezeket az Isten Szent Lelke által ihletett jövendöléseket az Úr Jézus földi szolgálata idején egytől-egyig be is töltötte. Közöttük szerepel az Isten felkentjének különleges születéséről szóló jövendölés (Ézsaiás 7:14), a Messiás e világon betöltött küldetése (Ézsaiás 61:1), de még halálának pontos leírása is (22. Zsoltár). Jézus igencsak megrázta, és egyben fel is rázta az uralkodó vallási rendszer képviselőit, mikor a názáreti zsinagógában felállva, így kommentálta Ézsaiás próféta könyvének 61. fejezetét: "...Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra" (Lukács 4:18-21).

Az ószövetségi időkben Jézus ún. krisztofániák során is megjelent. A krisztofánia kifejezés az Úr Jézus Krisztus megszületése előtti testi megjelenéseit jelöli. A Szentírás számos ilyen isteni látogatás leírásakor rokonértelmű kifejezésekként használja az Úr és az Úr angyala megnevezéseket. Az egyik ilyen krisztofánia alkalmával Isten emberi alakban jelent meg Ábrahámnak. Erről az 1.Mózes 18:1-33 igerészben olvasunk. Az ilyen és ehhez hasonló isteni látogatások, melyekben az Úr kézzel tapintható emberi test hasonlatosságában jelent meg, a teljes Ószövetségben megtalálhatók (1.Mózes 16:7–14; 22:11–18; Bírák 5:23; 2.Királyok 19:35; Dániel 3:25).

Jézus azonban sokkal mélyebb összefüggésekben is jelen van az ószövetségi élő Igében. Ezen kapcsolatokat az ún. bibliai minták tárják fel előttünk. A bibliai minta kifejezés egy olyan ószövetségbeli szereplőt, történést, vagy dolgot jelöl, ami egy újszövetségbeli személynek, események, vagy dolognak mintegy előrevetülő árnyékát képezi. Mózes próféta például az eljövendő Jézus Krisztus egy tipikus mintája. Jézuséhoz hasonlóan Mózes születése is egy tömeges gyermekgyilkosság közepette ment végbe, Ő is szembeszállt kora gonosz uralkodóival, és ő is csodás események kíséretében vezette ki népét a bűn-, illetve egy bűnös ország rabságából.

Számos ószövetségi esemény jelképes tartalma időben előrevetíti-, mondhatni "előre visszhangozza" azon csodákat, amit Isten Jézus Krisztuson keresztül vitt véghez. Isten egy esetben például arra utasította Ábrahámot, hogy egy adott hegy tetején áldozza fel egyszülött fiát. Ekkor fia, Izsák, az áldozati bárány hollétére vonatkozó kérdésére válaszolva Ábrahám száját a következő profetikus szavak hagyták el: "...Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam..." (1.Mózes 22:8). Ez a kijelentés persze akkor és ott is értelmet kapott, hiszen Isten úgy rendezte, hogy egy kos beleakadjon a bűnt szimbolizáló tövisbozótba, és az legyen az áldozat. Ez a jelképes esemény azonban csak több ezer évvel később nyerte el valós jelentését, amikor egy másik Atya — feltehetőleg ugyanazon a hegyen — valóban feláldozta egyszülött Fiát a mi javunkra (Máté 27:33). Az Izsák áldozatát övező események tehát mind-mind Jézus Krisztus áldozatának típus-mintájául szolgálnak.

Jézus Krisztus egy másik eseményre is rámutatott Izráel történetében, amely szintén csak az Ő keresztre feszítésének előrevetülő árnyékaként kap egyáltalán értelmet. Történt ugyanis a pusztai bolyongás idején, hogy a folyamatosan elégedetlenkedő, Mózest sokszor meglincselni akaró nép, újra a hálátlanság útjára lépve morgolódott. Mivel ez már a sokadik alkalom volt, Isten megelégelte a dolgot, és tüzes kígyókat engedett közéjük, melyek sok embert megmartak. Halálos szükségükben az emberek persze megint Mózes segítségéhez folyamodtak és arra kérték, hogy járjon közbe értük az imént még olyan nagy hangon kritizált Istennél. Mózes teljesíti kérésüket, mire Istentől azt az utasítást kapja, hogy készítsen egy bronz kígyót és erősítse azt egy oszlopra. Ha az ember csak felületes módon is foglalkozik az ószövetségi textussal, akkor is szembetűnik neki ez a hallatlan esemény, melynek során maga Isten parancsolja, hogy készítsenek egy bálványt! Ez a történés azonban éppen azért nem illeszkedik az Ószövetség narratívájába, és azért olyan értelmezhetetlen, mert Isten Szent Lelke ezzel (a tudatosan szerkesztett dramaturgiai eszközzel) kívánja jelezni, hogy a szóban forgó esemény messze-messze túlmutat önmagán. Minden izraelita tehát, aki csupán ránézett erre az oszlopon feszülő bronz kígyóra, gyógyulást nyert (4.Mózes 21:4-19). A kígyó a teljes Szentíráson keresztül következetesen a bűn jelképe. Jézus Krisztus tehát bűnné lett értünk, "hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne" (2.Korinthusbeliekhez 5:21) — mint ahogyan ez az újszövetségi Írás fényében világossá válik. Isten Igéjének minden bizonnyal az egyik legszebb tulajdonsága, hogy a Szent Lélek által kifejti önmagát, azaz nem kell gyarló emberi értelmünkre, és teljesnek tűnő félismereteinkre támaszkodnunk, hogy jól értsük azt: Isten Igéje messze nem csak a teológusoké, hanem minden Őt szívből kereső ember elmúlhatatlan kincse. Jézus Krisztus maga igazolja be a fenti fejtegetés helyességét: "És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen" (János 3:14-15).

Bármennyire meglepő is, Jézus Krisztus már a gyülekezés sátorának felépítésében is megjelenik az ószövetségi iratokban. A külső udvar, és maga az oltár is azt jelzi, hogy szükség van Jézus áldozatára, hogy bűneink halálos zsoldját helyettünk zsebre téve Ő hárítsa el tőlünk Isten mindenben jogos ítéletet. A mosdómedence azt szimbolizálja, hogy Jézus Krisztus az élet vize (János 4:14), és hogy csak az Ő vérében tudjuk tisztára mosni bűntől szennyes ruháinkat. A sátoron belül Ő maga a hétágú gyertyatartó, vagyis Ő a világ Világossága (János 9:5), mint ahogyan Ő az élet kenyere is (János 6:35), ami sosem hiányozhat a sátorban lévő asztalról. Jézus közbenjáró imáival úgy tölti meg a mennyei szentséget (Rómabeliekhez 8:34; Zsidókhoz 7:25), mint ahogyan az illatos fűszerek füstje a Szentek Szentjét, azaz a sátor legbenső részét. A Zsidókhoz írt levél 10:20 igerésze szerint a Szentek Szentjét elhatároló nehézszövésű lepel pedig nem más, mint Jézus Krisztus testének jelképe.

Isten egyszülött Fiával tehát nem csak az Újszövetségben találkozunk: a Lélek által vezérelve fel fogjuk ismerni, hogy Ő az ószövetségi iratok minden második oldalán is ott van. Jézus Krisztus Isten megígért felkentje, a világot megváltó Messiás. Szeplőtlen fogantatását és bethlehemi születését (Ézsaiás 7:14; Lukács 1:35; Mikeás 5:2)-, szülei egyiptomi migrációját (Hóseás 11:1; Máté 2:14–15)-, a gyógyulást és reményt adó földi szolgálatát (1.Mózes 3:15; 1.János 3:8)-, de magát a feltámadását is (Zsoltárok 16:9–11; Apostolok Cselekedetei 2:31) az Ó-, és az Újszövetség hasábjain egyaránt megtaláljuk. Minden további nélkül ki lehet tehát jelenteni, hogy Jézus Krisztus maga a Biblia kiváltó oka, sőt mi több, Ő maga a testté lett Ige. A Lélektől ihletett teljes Írás világítótoronyként veti fényét Isten az emberiség felé nyújtott békejobbjára, mely egyedül képes megtartani, reményt, feloldozást és — a Jézus Krisztusban kapott kegyelmen keresztül — örök életet adni a vészek tengerén hánykolódó kis bőr-bárkánknak.

English


Vratite se na hrvatsku naslovnu stranicu
Jézus már az Ószövetségben is megtalálható?

Saznajte kako ...

provesti vječnost s Bogom



primiti oprost od Boga