Valóban erő van Jézus Krisztus nevében?



Pitanje: Valóban erő van Jézus Krisztus nevében?

Odgovor:
A Jézus nevéhez kapcsolódó hatalom nyilván nem magából a névből, hanem Jézus Krisztus személyéből ered. Mikor hitünket "Isten Fiának" nevébe vetjük, akkor valójában a feltámadott Krisztus kereszten bevégzett munkájában bízunk (1.János 5:13). A Jézus név önmagában semmi varázserőt nem hordoz, mint ahogy nem is a nevet alkotó betűk elrendezése kölcsönzi annak különlegességét. Ha Jézus nem a testté lett Isten volna, Aki földi szolgálata idején (is) bűntől teljesen mentes életet vezetett, Aki meghalt minden valaha született és születendő ember bűneiért, Akit a halál kötelei nem tudták megtartani és harmadnapra testben feltámadott, akkor ez a név önmagában említésre méltó sem volna. Minden olyan erő és felhatalmazás, amit a hívők Jézus Krisztus nevében és által kapnak, kizárólag abból (az Istentől ajándékba kapott) hitből ered, ami Jézus Krisztus valós személyét-, és a bűnösökért tett áldozatát hozza közel hozzánk.

A Jézus név önmagában semmiféle mágikus erővel sem bír – minden erő és hatalom magában Jézus Krisztusban van elrejtve. Pusztán tehát azért, mert valaki fennhangon kimondja "Jézus" nevét, még nem várhat valami különleges erőt, eredményt, mint ahogyan azt sem, hogy csupán ezért Isten kegyesebben tekint majd rá. Jézus Krisztus neve nem csak igen becses, de mély jelentést is hordoz. Erre Máté evangéliumának 1:20-21 igerésze is világosan utal, ahol az angyal így szól Józsefhez, Jézus jövőbeli nevelőapjához: "...József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak , mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből."

Isten megmentő, megváltó, megigazító, védelmező, és gyógyító ereje mind Jézus Krisztus személyéből fakad. Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy a teljhatalmú, mindentudó, mindenben- és egyben messze a mindenek felett lévő Teremtő Isten miképp nyilvánította ki hatalmát! A világegyetemet (is) létrehozó Isten annyira megalázta és megüresítette magát, hogy egy magatehetetlen csecsemőként bízta magát gyarló teremtményei gondviselésére (Lukács 2:11-12). Az Úr Jézust (testi értelemben) senki sem ölte meg, szeplőtlen áldozatként saját maga tette le az életét minden egyes bűnösért (értsd minden ember), majd arra is hatalma volt, hogy újra felvegye azt (János 10:18). Mivel Ő hordozta minden bűnünket, csak ezért lehetséges, hogy minden ember, aki hittel felhívja az Úr nevét, megmenekül, hiszen bűnei bocsánatot nyernek (lásd az irgalom szó jelentését), de még az örök élet ki nem érdemelt ajándékát is megkapja (lásd a kegyelem szó jelentését) (Rómabeliekhez 10:13). Megváltónk maga a Feltámadás és az Élet, a Jézus névnek tehát pontosan isteni mivolta adja megfoghatatlan erejét.

Jézus Krisztus arra tanít minket, hogy az Ő nevében imádkozzunk az Atyához (János 16:23-24), semmit sem kételkedve, hanem erősen hívén, hogy Isten teljesíti kéréseinket (János 14:13-14). Hasonlóan azonban, mint ahogyan egy földi apa sem venne hatéves gyermekének autót, Ő is csak azon kéréseinket teljesíti, melyek szent akaratával összhangban vannak, vagyis amelyek a legjobb érdekeinket szolgálják. Mikor Jézus Krisztus nevét imában felhívjuk, akkor valójában az Ő felhatalmazásában járunk el (Lukács 10:19). Mivel ekkor Isten egyszülött Fia nevébe vetett hittel járulunk az Atya elé, Isten hajlandó megajándékozni minket figyelmével, még ha azt egyébként soha nem is érdemeljük ki. A Jézus Krisztus nevében elhangzó ima azonban csak akkor hatékony, ha az az Ő személyét olyannyira jellemző szeretetteljes alázattal megy ki szívünkből, továbbá ha az az Ő akaratával harmonizál. A Jézus Krisztus nevében elmondott ima Isten hathatós közbeavatkozásába vetett hitünket mutatja. Az imánk azonban csak akkor talál meghallgatásra, ha Jézus nevét nem valami varázsszóként használjuk, hanem fohászunk az Ő változhatatlan jelleme szóbeli kivetüléseként ölt testet a mi életünkben is.

Az első századbeli Izráelben a Jézus egy igen elterjedt névnek számított, mint ahogy latin nyelvterületen mind a mai napig az. Ami tehát megkülönbözteti a Názáreti Jézus nevét a többi, közönséges, Jézus névtől, az pontosan isteni személye, továbbá az a tett, amit értünk és mi javunkra vitt véghez (Kolossébeliekhez 2:9). Jézus Krisztus "...az ő [azaz Isten] dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása... (Zsidókhoz 1:3 — betoldva). Ha tehát valaki az Úrnak való odaszánt szív nélkül-, az Istennel való élő kapcsolat és hit hiányában mondja ki Jézus Krisztus nevét, akkor a Jézus név nem több egy közönséges szónál.

Jól tesszük, ha vigyázunk, és nem mondjuk ki meggondolatlanul Jézus Krisztus nevét. Az Apostolok Cselekedetei ihletett könyve egy igen megkapó történet tár elénk, mely szerint hét efézusbeli zsidó ember, konkrétan Skéva zsidó főpap fiai, Jézus Krisztus nevében akartak kiűzni egy démont, azaz egy ördögöt (bukott angyali lélek). Ők azonban nem hittek Jézus Krisztusban. Ebből a tényből már tettük motivációját is nagy biztonsággal le lehet vezetni: nem Isten nevének akartak dicsőséget szerezni, hanem saját maguk akartak az emberek szemében tetszelegni. Mivel tehát szívük nem Istené volt, így a mennyei dicsőséges testét elhagyó, és ezért más testekben (kő, fa, állat, vagy ember teste; lásd az animizmus hiedelme, a bálványimádás, és a megszállás szellemi hátterét) lakást kereső démon nem is engedelmeskedett nekik (Jakab 4:7). Ezt a hét ördögűzőt, akik a Jézus nevét, mint valami önkényesen választott ráolvasást használták, hogy egy olcsó bűvésztrükköt mutathassanak be, ezekkel a szavakkal csúfolta és gúnyolta a démon: "...A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok?" A gonosz lélek eztán olyan erőt fejtett ki a megszállt emberen keresztül, hogy a hét varázsló tanonc megsebesítve és meztelenül, szaladva mentette irháját (Apostolok Cselekedetei 19:13-16). Ezek "a lézengő zsidó ördögűzők", akikben magukban is "gonosz lelkek valának", a Jézus Krisztus dicső nevében lévő hatalmat nyerészkedve saját maguk gyarapítására akarták használni. A mi Istenünket azonban nem lehet átverni, vagy kihasználni, aki pedig egy pillanatig is ezt gondolja, az csak magából csinál bolondot (Jób 12:16).

Jézus Krisztus neve, ami magát a hatalommal teljes Teremtő Istent jelöli, az egyetlen olyan név az ég alatt, ami képes az embereket bűneikből megváltani. Ha tehát hiszünk az Úr Jézus megváltó hatalmában, és szívből Isten akaratát akarjuk véghez vinni életünkben (lásd az Úr imáját: "legyen meg a Te akaratod"), akkor Isten az Ő erejével vértez fel minket, hogy az Ő nevében imádkozhassunk, szolgálhassunk és munkálkodhassunk. Jézus Krisztus — az Atya Isten felhatalmazásában hűen eljárva — képes volt a bűnösöket megmenteni. Az tehát az Atya akarata, hogy egyszülött szerelmes Fia nevét felhívva részesüljünk lelki üdvösségünk ajándékában (Apostolok Cselekedetei 4:12). A keresztény hívők Isten mennyei családjának örökbe fogadott fiaiként és lányaiként a Jézus Krisztus nevébe vetett hit által részesülnek Isten megváltó kegyelmében. Hívjuk tehát fel Őt a legválságosabb és legjobb napjainkon egyaránt (Zsoltárok 50:15; Hóseás 14:3), hogy mi is részesülhessünk az Ő erejében, és hogy egyre inkább felnőjünk annak a megértéséhez, hogy bizony "erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen" (Példabeszédek 18:10).

English


Vratite se na hrvatsku naslovnu stranicu
Valóban erő van Jézus Krisztus nevében?

Saznajte kako ...

provesti vječnost s Bogom



primiti oprost od Boga