Zofóniás könyve



Szerző: A Zofóniás 1:1 Zofóniás prófétát nevezi meg Zofóniás könyvének szerzőjeként. Zofóniás neve azt jelenti: „Isten oltalmaz”.

Keletkezés ideje: Zofóniás könyve vélhetően Kr. e. 735 és 725 között íródott.

A könyv célja: Zofóniás ítéletet hirdető és egyben bátorító üzenete három alapvető tanítást foglal magában: 1) Isten minden nemzet fölött szuverén Úr. 2) A gonoszok elnyerik büntetésüket, az igazak pedig megtartatnak az ítélet napján. 3) Isten megáldja azokat, akik megtérnek hozzá és bíznak benne.

Kulcsigék: Zofóniás 1:18: „Sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket az ÚR haragjának napján, amikor felindulásának tüzében elpusztítja az egész földet. Bizony, hamarosan végezni fog a föld összes lakójával!”

Zofóniás 2:3: „Keressétek az URat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényt! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az ÚR haragjának napján!”

Zofóniás 3:17: „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.”

Rövid összefoglalás: Zofóniás az egész föld fölött kihirdeti az Úr ítéletét, így Júda, a környező népek, Jeruzsálem és a többi nemzet fölött egyaránt. Ezután arról prófétál, hogy az Úr minden népet megáld, de különösen Júda hűséges maradékát.

Zofóniás azért mert ilyen nyíltan szólni, mert tudta, hogy az Úr szavát hirdeti. „Az ÚR igéje szólt” – jelenti ki könyve elején, a legvégén pedig így zárja üzenetét: „mondja az ÚR”. Tisztában volt vele, hogy sem a sok isten, sem a hatalmas asszír sereg nem adhat menekülést. Isten kegyelmes és együtt érző, ám ha semmibe veszik figyelmeztetéseit, eljön az ítélet. Az isteni ítélet napjáról sok helyütt szó esik a Bibliában. A próféták általában „az Úr napja”-ként emlegették, és különböző eseményekről jövendöltek – köztük Jeruzsálem bukásáról –, amelyek minden bizonnyal bekövetkeznek, és amelyek mind az Úr napjára mutatnak előre.

Mit vetít előre a könyv: A 3:14-20. versekben Sionnal kapcsolatban felsorolt áldások többsége eddig még nem teljesedett be, amiből arra következtethetünk, hogy e messiási próféciák Krisztus második eljövetelekor válnak majd valóra. Az Úr elvette rólunk ítéletét Krisztusra tekintettel, aki azért jött, hogy meghaljon népe bűneiért (Zof 3:15; Jn 3:16). Izráel azonban még nem ismerte fel igazi Megváltóját, vagyis ennek még ezután kell megtörténnie (Róm 11:25-27).

Az Izráel békéjéről és biztonságáról és arról az időről szóló jövendölés, amikor a Király köztük lakozik majd, akkor fog valóra válni, amikor Krisztus visszatér, hogy megítélje és helyreállítsa a világot. Ahogyan felment a mennybe a feltámadása után, úgy tér vissza és alapítja meg a földön az új Jeruzsálemet (Jel 21). Akkor valamennyi ígéret valóra válik majd, amelyet Isten Izráelnek adott.

Gyakorlati alkalmazás: Zofóniás, ez a Kr. e. 7. századi próféta mai templomainkban is bátran felállhatna a szószékre, hogy elmondja a gonoszok büntetéséről szóló és a hűségeseknek reményt hirdető üzenetét, csupán néhány nevet és jellemzést kellene kicserélnie. Zofóniás arra emlékeztet bennünket, hogy Istent bántja és zavarja népének erkölcsi és vallási bűne. Isten népe nem kerülheti el a büntetést, ha szándékosan vétkezik. A büntetés fájdalmas lehet, de nem megtorlásképpen, hanem sokkal inkább mentő szándékkal adatik. A gonoszság mindenképpen elnyeri büntetését, s ez a tény megnyugvással tölthet el bennünket olyankor, amikor úgy látjuk, hogy semmi sem vet gátat a gonoszság diadalának. Szabadságot kaptunk arra, hogy ne engedelmeskedjünk Istennek, arra azonban nincs módunk, hogy elkerüljük az engedetlenség következményeit. Ha még oly kevesen maradnak is csak hűek Istenhez, az Úr nem feledkezik meg róluk.



Vissza a magyar oldalra



Zofóniás könyve