Mit jelent szüntelenül imádkozni?




Kérdés: Mit jelent szüntelenül imádkozni?

Válasz:
„Szüntelenül imádkozzatok” – szólít fel bennünket Pál az 1Thesszalonika 5:17-ben, de vajon mit ért ez alatt? Nyilvánvalóan nem arra gondol, hogy reggeltől estig lehajtott fővel és csukott szemmel járjunk, vagy hogy folyamatosan beszéljünk Istenhez. Inkább arra utalhat az apostol, hogy mindenkor tartsuk emlékezetünkben Istent, és rendeljük alá magunkat akaratának. Minden reggel azzal a tudattal kell ébrednünk, hogy Isten velünk van, s teret kér magának tetteinkben és gondolatainkban.

Amikor gondolataink a félelem, az aggodalom, a csüggedés vagy a harag irányába fordulnának, tudatosan és haladéktalanul az imádság felé kell terelnünk azokat, az imádság pedig forduljon hálaadásba. Pál a Filippibeliekhez írt levelében azt a parancsot adja, hogy hagyjunk fel az aggodalmaskodással, s helyette „imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Fil 4:6). A Kolosséban élő híveket így tanította: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.” (Kol 4:2) Az efézusi hívek figyelmét arra hívta fel, hogy az imádság a szellemi harcban bevethető fegyver (Ef 6:18). Bármilyen félelmetes helyzet adódjon, bármilyen aggasztó gondolatunk támadjon, vagy bármilyen nekünk nem tetsző feladatot bízzon is ránk Isten a nap során, mindig az imádság legyen az első reakciónk. Aki nem imádkozik, az Isten kegyelme helyett önmagára hagyatkozik. Szüntelenül imádkozni lényegében annyit tesz, hogy folyamatosan függünk az Atyától és kapcsolatban vagyunk vele.

A keresztény hívő számára olyan kell, hogy legyen az imádság, akár a lélegzetvétel. A lélegzetvételen nem kell sokat gondolkoznunk, hiszen fizikai kényszert érzünk rá, hogy újra meg újra levegőt vegyünk. Így aztán sokkal nehezebb visszatartanunk a lélegzetünket, mint lélegezni. Hasonlóképpen, ha beleszületünk Isten családjába, olyan szellemi légkörbe kerülünk, ahol Isten jelenléte és kegyelme van erőteljes hatással az életünkre, s ahol az a természetes, ha imádsággal reagálunk. Minden hívő keresztény a mennyei légkörben mozog, s ott az imádság levegőjét szívhatja magába.

Sajnos sokan mégis hosszú időn át visszatartják „szellemi lélegzetüket”, s azt hiszik, az is elegendő a túléléshez, ha olykor néhány pillanatot Istennek szentelnek. Pedig a hívő ember valójában csak akkor lehet teljesen egészséges, ha folyamatosan Isten jelenlétében tartózkodik, és az Ő igazságait lélegzi be.

Sokkal könnyebb pusztán élvezni Isten kegyelmét, mintsem rábízni magunkat. Sajnos sok hívő beéri a fizikai áldásokkal, és a szellemiekre már alig vágyik. Amikor a programok, módszerek és anyagi források látványos eredményeket hoznak, könnyen összetéveszthetjük az emberi sikert az Istentől jövő áldással, s ilyenkor kivész belőlünk a szenvedélyes vágyakozás Isten és az Ő segítsége után. A folyamatos, állhatatos vagy szüntelen imádkozás a keresztény élet nélkülözhetetlen része, s az alázat és az Istenre hagyatkozás természetes folyománya.



Vissza a magyar oldalra



Mit jelent szüntelenül imádkozni?