Mit mond a Biblia a szellemekről/kísértetekről?




Kérdés: Mit mond a Biblia a szellemekről/kísértetekről?

Válasz:
Vajon léteznek-e egyáltalán szellemek? A válasz attól függ, hogy mit is értünk a „szellem” szó alatt. Amennyiben „szellemi lényeket”, akkor a válasz egyértelműen „igen”, ha azonban az „elhunytak lelkeit”, akkor határozott „nem”-mel kell felelnünk. A Biblia számos helyen világosan az értésünkre adja, hogy igenis léteznek szellemi lények, akik jók és gonoszak egyaránt lehetnek. Azt az elképzelést azonban tagadja Isten Igéje, hogy az elhunyt emberek lelkei a földön maradnának, és „kísértenék” az élőket.

A Zsidó levél 9. részének 27. versében ez áll: „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik”. Az ember lelkére-szellemére tehát az ítélet vár a halál után. Az ítéletet követően a hívők a mennybe jutnak (2Kor 5:6-8; Fil 1:23), a hitetlenek pedig a pokolba (Mt 25:46; Lk 16:22-24). Köztes állapot nem létezik, senki sem marad tehát a földön „szellem” formájában. Ha léteznek is valamiféle szellemek, a Biblia alapján akkor is kizárt, hogy azok az elhunyt emberek testüktől megfosztott szellemei lennének.

A Biblia egyértelműen azt tanítja, hogy igenis vannak olyan szellemi lények, akik kapcsolatba kerülhetnek fizikai világunkkal és megjelenhetnek benne, és angyalokként vagy démonokként azonosítja őket. Az angyalok olyan szellemi lények, akik hűségesen szolgálják Istent; az angyalok igazak, jók és szentek. A démonok ezzel szemben bukott angyalok, akik fellázadtak Isten ellen; a démonok kivétel nélkül gonoszak, csalók és kártékonyak. A 2Korinthus 11:14-15 szerint a démonok a „világosság angyalának” és „az igazság szolgáinak adják ki magukat”. Hatalmuk és képességük kétségkívül arra is kiterjed, hogy „szellem” formájában jelenjenek meg, és elhunyt embereket személyesítsenek meg.

A „kísértés” legközelebbi bibliai példájával a Márk 5:1-20 versekben találkozunk, ahol egy seregnyi démon szállt meg egy férfit, és rákényszerítették, hogy a temetőben kísértsen. Szó sem volt itt elhunyt lelkekről, hanem egy hús-vér, élő ember került a démonok befolyása alá, akik rajta keresztül rettegésben tartották a környéket. Minden démonnak egyetlen célja van: „hogy lopjon, öljön és pusztítson” (Jn 10:10). A démonok mindent megtesznek, ami a hatalmukban áll, annak érdekében, hogy becsapják és félrevezessék az embereket, távol sodorva őket Istentől. Nagy valószínűséggel ez a magyarázat a „szellemek” aktív ténykedésére napjainkban. Nevezzük bár szellemnek, vámpírnak vagy kísértetnek, ha valóságos szellemi tevékenységet tapasztalunk, ott biztosan démonokkal van dolgunk.

De vajon mi történik azokban az esetekben, ahol a „szellemek” „pozitív” módon nyilvánulnak meg? Mi a helyzet a médiumokkal, akik állítólag az elhunytakkal társalognak, és tőlük szereznek be igaz és hasznos információkat? Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a démonok célja a megtévesztés. Ha azt az eredményt érik el, hogy az emberek egy médiumban hisznek Isten helyett, akkor akár valós információkkal is hajlandóak szolgálni. A jó és igaz információ is lehet félrevezető, kártékony és pusztító, ha az információ forrását gonosz indíték vezérli.

Napjainkban nőttön-nő az érdeklődés a paranormális jelenségek iránt. Egyes magánszemélyek és vállalkozások kifejezetten az „ördögűzésre specializálódtak”, és megfelelő térítés ellenében megtisztítják a megrendelő otthonát a szellemektől. Egyre többen fogadják el és tekintik természetesnek a szellemidézést, a szeánszokat és a tarottkártya használatát. Az emberek ösztönösen tudatában vannak a szellemvilág létezésének, ám ahelyett, hogy Istentől és Isten Igéjéből tudakozódnának a szellemvilág igazságai felől, sajnálatos módon sokan hagyják, hogy félrevezessék őket. A démonok egészen biztosan gúnyosan kacagva figyelik, ahogy manapság tömegek bolyongnak tévúton a szellemi dolgok tekintetében.



Vissza a magyar oldalra



Mit mond a Biblia a szellemekről/kísértetekről?