Sámuel 2. könyve



Szerző: Sámuel 2. könyve nem nevezi meg a szerzőjét. Sámuel próféta nem lehet, hiszen Sámuel 1. könyvében meghal. A lehetséges szerzők között Nátánt és Gádot említhetjük (lásd 1Krón 29:29).

Keletkezés ideje: Sámuel 1. és 2. könyve eredetileg egyetlen könyvet alkotott. A Szeptuaginta fordítói osztották két részre, és ez a felosztás azóta is fennmaradt. Sámuel 1. könyvének cselekménye körülbelül 100 évet ölel fel Kr. e. kb. 1100-tól Kr. e. kb. 1000-ig. Sámuel 1. könyve az ezt követő mintegy 40 éves időszakról számol be, vagyis vélhetően valamikor Kr. e. 960 után íródott.

A könyv célja: Sámuel 2. könyve Dávid király uralkodását örökíti meg. A könyv történelmi kontextusba helyezi a Dáviddal kötött szövetséget.

Kulcsigék:

„Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz” (2Sám 7:16).

„A király pedig betakarta az arcát, és hangosan jajgatott a király: Fiam, Absolon, fiam, fiam, Absolon!” (2Sám 19:5)

„Így mondta: Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.” (2Sám 22:2-4)

Rövid összefoglalás: Sámuel 2. könyve két fő részre osztható: míg az első részben Dávid győzelmeiről (1-10. rész), a másodikban Dávid nehézségeiről olvasunk (11-20. rész). A könyv utolsó szakasza (a 21-24. rész) nem kronológiai sorrendben összeállított függelék, amely további információkat tartalmaz Dávid uralkodásáról.

A cselekmény azzal indul, hogy Dávidhoz megérkezik Saul és fiai halálhíre, és Dávid gyászt hirdet. Nem sokkal ezután Dávidot királlyá koronázzák Júdában, miközben Izráelben Saul egyik életben maradt fia, Isbóset lesz a király (2. rész). Polgárháború tör ki, de Isbósetet meggyilkolják, és az izraeliták arra kérik Dávidot, hogy felettük is uralkodjék (4-5. rész).

Dávid Hebronból Jeruzsálembe helyezi át az ország fővárosát, majd később a szövetség ládáját is oda viszi (5-6. rész). Dávid templomot akar építeni Jeruzsálemben, de Isten nem engedi, hogy véghezvigye tervét, ellenben a következőket ígéri Dávidnak: 1) Dávidot a fia követi majd a trónon; 2) ő építi majd fel a templomot; 3) Dávid utódai örökké uralkodni fognak; valamint 4) Isten soha nem vonja meg a kegyelmét Dávid házától (2Sám 7:4-16).

Dávid számos környező ellenséges néppel szemben győzelemre vezeti Izráelt. Jonatán családja iránt könyörületet tanúsít, amikor magához veszi Jonatán béna fiát, Mefibósetet (8-10. rész).

Ám ezután Dávid elbukik. Megkíván egy Betsabé nevű szép asszonyt, paráználkodik vele, majd a halálba küldi a férjét (11. rész). Amikor Nátán próféta szembesíti Dávidot a vétkével, Dávid bűnvallást tesz, Isten pedig kegyelmesen megbocsát neki. Ezzel együtt azt is közli Dáviddal, hogy gondjai lesznek a családján belül.

Ez be is következik, amikor Dávid elsőszülött fia, Amnon megerőszakolja a féltestvérét, Támárt, majd Támár édesbátyja, Absolon bosszúból megöli Amnont. Absolon ezután inkább elmenekül Jeruzsálemből, mintsem hogy szembenézzen apja haragjával. Később Absolon zendülést szít Dávid ellen, és Dávid néhány korábbi embere is csatlakozik hozzá (15-16. rész). Dávid kénytelen elhagyni Jeruzsálemet, és egy rövid ideig Absolon bitorolja a trónját. A puccsot végül leverik, és a trónbitorlót – Dávid kérése ellenére – meggyilkolják. Dávid gyászolja a fiát.

Dávid uralkodásának hátralévő éveit általános nyugtalanság jellemezi. Az izráeliek azzal fenyegetőznek, hogy elszakadnak Júdától, és Dávidnak egy újabb felkelést kell elfojtania (20. rész).

A könyv függelékében az országban három éven át pusztító éhínségről (21. rész), Dávid énekéről (22. rész), Dávid legbátrabb harcosainak hőstetteiről (23. rész), s végül a bűnös indítékból elrendelt Dávidi népszámlálásról és az azt követő pusztító járványról olvasunk (24. rész).

Mit vetít előre a könyv: Az Úr Jézus Krisztusra leginkább két szakasz utal Sámuel 2. könyvében. Az első a Dáviddal kötött szövetségről szóló szakasz a 7. rész 16. versében, ahol így olvassuk: „Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz”, amit Gábriel angyal ismétel meg a Lukács 1:32-33-ban, amikor megjelenik Máriának, hogy közölje vele Jézus születésének hírét: „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” Krisztus a Dáviddal kötött szövetség beteljesítője; Isten Fia Dávid vérvonalából született, és Ő az, akinek a királysága örökké megáll.

Másodszor Dávid énekében jelenik meg Jézus, amelyet élete végén énekelt kősziklájáról, erős bástyájáról, szabadítójáról, menedékéről és megváltójáról (2Sám 22:2-51). Krisztus a Kősziklánk (1Kor 10:4; 1Pt 2:7-9), Izrael Szabadítója (Rm 11:25-27), az erős bástya, akihez „odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe” (Zsid 6:18), és Ő a mi egyetlen Megváltónk (Lk 2:11; 2Tim 1:10).

Gyakorlati alkalmazás: Minden ember esendő. Még Dávid sem tudott ellenállni a kísértésnek, holott teljes szívéből Istent akarta követni, amiért Isten gazdagon megáldotta. Betsabéval elkövetett vétke figyelmeztetés mindnyájunk számára, hogy vigyázzunk a szívünkre, a szemünkre és az elménkre. A lelki érettség feletti büszkeség és az a tévhit, hogy a magunk erejéből is képesek vagyunk ellenállni a kísértésnek, az első lépés a bukáshoz vezető úton (1Kor 10:12).

Isten a legszörnyűbb bűnöket is kegyelmesen megbocsátja, ha őszintén megtérünk belőlük. Ám ha a bűn ejtette sebet be is kötözi és meg is gyógyítja, a sebhelyet olykor életünk végéig magunkon kell viselnünk. A bűnnek vannak bizonyos természetszerű következményei, így Dávidnak az isteni megbocsátás ellenére is le kellett aratnia, amit vetett. A más ember feleségével való törvénytelen kapcsolatból született fiát elveszítette (2Sám 12:14-24), és amiatt is sokat szenvedett, hogy megromlott a bensőséges kapcsolata mennyei Atyjával (Zsolt 32 és 51). Mennyivel jobb eleve elkerülni a bűnt, mint elkövetni, majd kérni Isten bocsánatát!



Vissza a magyar oldalra



Sámuel 2. könyve