Sámuel 1. könyve



Szerző: A könyv szerzője ismeretlen. Tudjuk, hogy Sámuel írt egy könyvet (1Sám 10:25), és könnyen elképzelhető, hogy részben ez a könyv is az ő műve. Sámuel 1. könyvének további szerzői lehettek Nátán és Gád próféták/történetírók is (1Krón 29:29).

Keletkezés ideje: Sámuel 1. és 2. könyve eredetileg egyetlen könyvet alkotott. A Szeptuaginta fordítói osztották két részre, és ez a felosztás azóta is fennmaradt. Sámuel 1. könyvének cselekménye hozzávetőlegesen 100 évet ölel fel Kr. e. kb. 1100-tól Kr. e. kb. 1000-ig. Sámuel 2. könyve az ezt követő mintegy 40 éves időszakról számol be, vagyis vélhetően valamikor Kr. e. 960 után íródott.

A könyv célja: Az 1Sámuel azt örökíti meg a utókor számára, hogy miként vált Izráel népe királyok által kormányzott egységes nemzetté Kánaán földjén a bírák kora után. Sámuel Izráel utolsó bírájaként jelenik meg a könyvben, és ő keni fel Izráel első két királyát, Sault és Dávidot.

Kulcsigék: „Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Sámuel az ÚRhoz. Az ÚR pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a királyuk.” (1Sám 8:6-7)

„Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Ostobaságot követtél el! Nem teljesítetted Istenednek, az ÚRnak a parancsát, amelyet parancsolt neked, pedig most véglegesen megerősítette volna az ÚR Izráelben a királyságodat. Most azonban nem lesz királyságod maradandó. Keresett magának az ÚR szíve szerint való embert, és őt tette az ÚR népe fejedelmévé, mert te nem teljesítetted, amit az ÚR parancsolt." (1Sám 13:13-14)

„Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Mivel te megvetetted az ÚR igéjét, ő meg elvetett téged, és nem leszel király!” (1Sám 15:22-23)

Rövid összefoglalás: Sámuel 1. könyve két szakaszra osztható: az első Sámuel életéről szól (1-12. rész), a második pedig Sauléról (13-31. rész).

Az elbeszélés Sámuel csodálatos születésével indul, aki válaszként érkezett édesanyja buzgó könyörgésére. A gyermek Sámuel a templomban lakott és szolgált. Isten prófétává választotta ki (3:19-21), s még gyermekként mondott első próféciájában ítéletet hirdetett a korrupt papok ellen.

Az izraeliták harcba indulnak örök ellenségük: a filiszteusok ellen. A filiszteusok megszerzik a szövetség ládáját, és az egy időre náluk is marad, ám amikor az Úr ítéletet bocsát rájuk, visszaküldik. Sámuel megtérésre hívja Izráelt (7:3-6), majd a filiszteusok feletti győzelmet ígér nekik.

Izráel királyt kíván, hogy hasonlóvá lehessen a többi nemzethez. Sámuel ellenzi követelésüket, de az Úr elmondja neki, hogy a nép nem Sámuelt, hanem magát Istent nem akarja többé a vezetőjének tekinteni. Sámuel figyelmezteti az izraelitákat a királyválasztás következményeire, majd felken egy Saul nevű férfit Benjámin törzséből, akit Micpában koronáznak meg (10:17-25).

Saul a kezdeti sikerek, pl. az ammoniak legyőzése (11. rész) után ballépések sorát követi el: önhitten mutat be áldozatot (13. rész), Jonatán nevű fia kárára ostoba esküt tesz (14. rész), és nem engedelmeskedik Isten határozott parancsának (15. rész). Isten elveti Sault a lázadása miatt, és mást választ helyette. Áldását is megvonja Saultól, akin ezek után gonosz szellem lesz úrrá, és egészen az őrületbe kergeti (16:14).

Sámuel Betlehembe megy, hogy egy Dávid nevű ifjút kenjen fel Izráel új királyává (16. rész). Ezt követi a jól ismert eset, amikor Dávid szembeszáll a filiszteus Góliáttal, és nemzeti hős lesz belőle (17. rész). Dávid Saul udvarában szolgál, feleségül veszi Saul lányát, és barátságot köt Saul fiával. Saul féltékeny lesz a sikeres és népszerű Dávidra, és az életére tör. Dávid elmenekül, s ezzel egy kalandokkal, ármánnyal és romantikával teli időszak veszi kezdetét az életében. Természetfeletti segítséggel rendre megmenekül Saul vérszomjas bosszújától, még ha olykor csak egy hajszálon múlik is az élete (19-26. rész). Eközben mindvégig becsületes marad és hű barátjához, Jonatánhoz.

A könyv végére Sámuel halott, Saul pedig elveszett ember. A filiszteusok elleni egyik csata előestéjén Saul választ keres a kérdéseire. Mivel megvetette Istent, a mennyből nem számíthat segítségre, így egy halottlátó asszonyhoz fordul. A szeánsz alatt Sámuel szelleme feltámad a halálból, hogy még egyszer utoljára prófétáljon: közli Saullal, hogy nem éli túl a másnapi csatát. A prófécia beteljesedik. Saul három fia – köztük Jonatán is – elesik a harcban, Saul pedig öngyilkos lesz.

Mit vetít előre a könyv: Anna imájában, melyet az 1Sám 2:1-10 versekben olvasunk, több prófétai utalás is történik Krisztusra. Anna kősziklaként magasztalja Istent (2. vers), az evangéliumokból pedig tudjuk, hogy Jézus az a Kőszikla, akire lelki házunkat felépíthetjük. Pál azt mondja Jézusról, hogy „a megbotlás sziklája” a zsidók számára (Róm 9:33). Krisztus a „lelki kőszikla”, aki lelki itallal táplálta a pusztaságban vándorló izraelitákat, és éppúgy megitat bennünket is „élő vízzel” (1Kor 10:4, Jn 4:10). Anna arról is említést tesz imájában, hogy az Úr megítéli az egész földet (2:10), Máté evangéliuma 25:31-32 verseiben pedig Jézusról, az Emberfiáról olvassuk, hogy eljön majd dicsőségben és ítéletet tart mindenek fölött.

Gyakorlati alkalmazás: Saul tragikus története az elpazarolt lehetőségek iskolapéldája. Olyan ember áll előttünk, akinek minden megadatott: megbecsülés, tekintély, gazdaság, tetszetős külső, stb. Mégis kétségbeesetten, ellenségeitől rettegve és abban a tudatban halt meg, hogy a nemzet, a családja és Isten szemében egyaránt kudarcot vallott.

Saul tévesen azt hitte, hogy engedetlenségének dacára elnyerheti Isten tetszését – hasonlóképpen azokhoz, akik napjainkban abba a tévhitbe ringatják magukat, hogy logikus érvek felsorakoztatásával igazolhatják helytelen viselkedésüket. Talán a fejébe szállt a dicsőség, és fölébe helyezte magát a szabályoknak. Mindenesetre egyre kevesebbre tartotta Isten parancsait, és kezdett egyre többet gondolni önmagáról. Még akkor is magát próbálta igazolni, amikor Sámuel szembesítette a hibáival – ez volt az a pont, amikor Isten elvetette (15:16-28).

Saul egy olyan problémával küzdött, amely egyikünk számára sem ismeretlen: a szív problémájával. Az Isten akaratának való engedelmesség nélkülözhetetlen a sikerhez, így ha büszkén fellázadunk ellene, garantált kudarcra kárhoztatjuk magunkat.

Dávid – Saullal ellentétben – kezdetben nem tűnt igazán ígéretesnek. Először még Sámuel sem számolt vele (16:6-7), ám Isten a szíveket vizsgálja, és Dávidot szíve szerint való embernek találta (13:14). Dávid alázatosságával és becsületességével, az Úr ügyéért való bátor kiállásával és az imádkozás iránti elkötelezettségével követendő példát állított mindnyájunk elé.



Vissza a magyar oldalra



Sámuel 1. könyve