Mit mond a Biblia a pletykálkodásról?




Kérdés: Mit mond a Biblia a pletykálkodásról?

Válasz:
A „pletykálkodás”-nak fordított ószövetségi héber kifejezés arra utal, amikor valaki „elárulja mások titkait, vagy rágalmakat talál ki vagy terjeszt.” A pletykás ember bizalmas információkat tud meg másokról, és azokat olyanoknak is a tudomására hozza, akiknek semmi közük hozzá. A pletykát a motiváció különbözteti meg az információközléstől. A „pletykafészek” azáltal próbál nagyobb elismertségre szert tenni, hogy másokat rossz színben tüntet fel, miközben ő maga titkos információk birtokosának a szerepében tetszeleg.

Pál a Római levélben az ember bűnösségéről és törvényszegéséről, valamint arról beszél, hogy Isten miként töltötte ki a haragját azokra, akik megvetették a törvényeit. Mivel elfordultak Isten tanácsától és útmutatásától, Isten átadta őket a bűnös természetüknek. A felsorolt bűnök között a „súsárlást”, vagyis a pletykát és a rágalmazást is ott találjuk (Róm 1:29b-32). Ebből a szakaszból kiderül, milyen súlyos vétek a pletykálkodás, és hogy akik így cselekszenek, Isten haragja alatt élnek.

A másik pletykálkodásra hajlamos csoportot az özvegyek alkották (és alkotják ma is). Pál óva inti az özvegyeket attól, hogy pletykálkodásra és tétlenségre adják a fejüket. Ezek az asszonyok „fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene” (1Tim 5:12-13). Mivel a nők gyakran sok időt töltenek egymás otthonában, és sokszor dolgoznak együtt más nőkkel, olyan helyzeteknek lehetnek szem- és fültanúi, amelyeket nagyon ki lehet fordítani, különösen ha szájról-szájra járnak ezek a történetek. Pál szerint az özvegyasszonyok rászokhatnak arra, hogy házról házra járva üssék el az időt. A tétlenség az ördög malmára hajtja a vizet, ezért Isten óva int bennünket attól, hogy teret engedjünk neki az életünkben. „A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz!” (Péld 20:19)

Természetesen nem csak a nők eshetnek a pletykálkodás bűnébe. Bárkivel megtörténhet, aki továbbad egy információt, amelyet bizalmasan osztottak meg vele. A Példabeszédek könyvében igeversek egész sora taglalja a pletykálkodásban rejlő veszélyeket és az abból esetlegesen eredő károkat. „Kigúnyolja embertársát az esztelen, az értelmes ember pedig hallgat. A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.” (Péld 11:12-13)

Azt is mondja a Biblia, hogy „az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is” (Péld 16:28). Számos barátságnak szakadt már vége pletykából eredő félreértés miatt. Akik ilyen viselkedésre vetemednek, csak viszályt és haragot szítanak a barátok között, s keserűséget és fájdalmat okoznak. Sajnos sokakat éppen ez éltet, és árgus szemmel kutatnak az alkalom után, hogy mikor és hogyan tehetnek kárt másokban. Amikor valaki szembesíti őket e tulajdonságukkal, mindent letagadnak, kifogásokat keresnek és magyarázkodásba fognak. Nem látják be, hogy helytelenül cselekedtek, hanem inkább másra hárítják a felelősséget, vagy alábecsülik a bűnük súlyát. „Az ostobának saját szája a romlása, és ajka önmagának a csapdája. A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.” (Péld 18:7-8)

Ezzel szemben „aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól” (Péld 21:23). Vigyázzunk tehát a nyelvünkre, és tartsuk távol magunkat a pletykálkodás bűnétől. Ha alárendeljük testi ösztöneinket az Úrnak, Ő segíteni fog abban, hogy helyes és igaz módon tudjunk viselkedni. Próbáljuk tartani magunkat a Biblia tanításához a pletykával kapcsolatban, vagyis csak akkor nyissuk ki a szánkat, ha az valóban szükséges és helyénvaló.



Vissza a magyar oldalra



Mit mond a Biblia a pletykálkodásról?