Kérdés
Mindnyájan örököltük-e Ádám és Éva bűnét?
Válasz
Sokakat foglalkoztat ez a kérdés, akik nem látnak tisztán három dologgal: Isten természetével, az ember természetével és a bűn természetével kapcsolatban. Mivel bukott, bűnös emberek vagyunk, nehezen foghatjuk fel Isten természetét. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten egy jóságos és könyörületes Személy, és irántunk való szeretete minden más tulajdonságát felülmúlja és a háttérbe szorítja. Isten csakugyan szeretetteljes, jóságos és kegyelmes, de mindenekelőtt mégis szent és igaz Isten. Annyira szent, hogy nem tűrheti a bűnt. Olyan Isten, aki haragra gerjed a gonoszság és az engedetlenség láttán (Ézs 5:25; Hós 8:5; Zak 10:3). Ő nem csupán szerető Isten, hanem maga a Szeretet! Ugyanakkor a Bibliából azt is tudjuk, hogy gyűlöli a bűn minden formáját (Péld 6:16-19), és bár kegyelmes, kegyelme nem határtalan: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ézs 55:6-7)
A bűn megrontotta az emberiséget, és a bűn mindig Isten ellen irányul. Figyeljük meg, hogyan imádkozott Dávid, miután paráználkodott Betsabéval, és megölette Uriást: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz” (Zsolt 51:6). Hogyan mondhatta Dávid, hogy egyedül Isten ellen vétkezett, amikor nyilvánvaló, hogy Betsabéval és Uriással szemben követett el bűnt? Dávid megértette, hogy végső soron minden bűn Isten ellen irányul. Isten örökkévaló és végtelen (Zsolt 90:2), következésképpen minden ellene irányuló bűn örök büntetést von maga után. Bűnünk sérti Isten szent, tökéletes és végtelen személyét. Még ha véges elménkkel időben korlátozottnak érzékeljük is bűneinket, Isten, aki kívül áll az időn, folyamatosan maga előtt látja azokat. Az ő szemében bűnünk örök, és szent igazságérzetét csak az elégítheti ki, ha örök bűnünk örök büntetést nyer.
Akik a pokolban jutnak, pontosan értik ezt az igazságot. Gondoljunk csak a gazdag ember és Lázár történetére. A gazdag ember halála után a pokolba került, Lázár pedig a paradicsomba (Lk 16). A gazdag ember természetesen tudta, hogy csak földi élete során követett el bűnöket, mégsem csodálkozott, hogy vajon mit keres akkor a pokolban. A pokolban senki sem tesz fel ilyen kérdést. A gazdag ember sem kérdőjelezte meg Isten döntését, és nem gondolta azt, hogy Isten „eltúlozta” a dolgot. Csak azt kérte, hogy valaki figyelmeztesse a még élő testvéreit, nehogy azok is az ő sorsára jussanak.
A pokolban minden bűnös tisztában van vele, hogy okkal került oda. Mindnyájuknak érzékeny és eleven lelkiismerete van, és saját lelkiismeretük kínozza őket a pokolban. Ebben áll a pokolbéli szenvedés lényege: az ember tökéletesen tudatában van a bűnének, és szüntelenül vádolja miatta a lelkiismerete, anélkül, hogy egyetlen pillanatra is fellélegezhetne. A bűntudat szégyenérzetet és sosem múló önutálatot gerjeszt. A gazdag ember tudta, hogy jogosan és megérdemelten kapott örök büntetést a földi életében elkövetett bűnökért, s ezért nem tiltakozott az ellen és nem kérdőjelezte meg, hogy a pokolba került.
Az örök kárhozat, az örök pokol és az örök büntetés gondolata félelmetes és riasztó, de talán nem árt, ha kicsit megijedünk. Borzasztó igazságok ezek, de van jó hír a számunkra. Isten szeret bennünket (Jn 3:16), és meg akar menteni a pokoltól (2Pt 3:9). Ezzel együtt igazságos, így nem hagyhatja büntetlenül a bűnt, azaz valakinek fizetnie kell érte. Isten hatalmas kegyelméből és szeretetéből maga gondoskodott bűneink fizetségéről. Elküldte a Fiát, Jézus Krisztust, hogy meghaljon helyettünk a kereszten, kifizetve ezzel bűneink büntetését. Jézus, az örök Isten-ember, örök halállal fizetett örök bűnadósságunkért, hogy azt ne nekünk kelljen lerónunk örökkön-örökké a pokolban (2Kor 5:21). Aki megvallja a bűnét, és Krisztusba veti a hitét, s kéri, hogy Isten bocsásson meg neki Krisztus áldozatára tekintettel, megmenekül, bocsánatot nyer, megtisztul, és Isten örök hazát ígér neki a mennyben. Isten annyira szeretett bennünket, hogy gondoskodott a megváltásunkról, de ha elutasítjuk az örök élet ajándékát, szembe kell néznünk döntésünk örökkévaló következményeivel.
English
Mindnyájan örököltük-e Ádám és Éva bűnét?
