Az örök biztonság egyenes út a bűnhöz?




Kérdés: Az örök biztonság egyenes út a bűnhöz?

Válasz:
A legsűrűbben előforduló ellenvetés az örök üdvbizonyossággal szemben az, hogy az az ötlet feltételezheti azt a gondolatot, hogy a keresztények annyit vétkezhetnének, amennyit csak akarnak – és még mindig örök életük lenne. Ám míg ez “technikailag” igaz, nem ez az örök üdvbizonyosság lényege. Ha valaki igazán elfogadja Jézus Krisztust személyes megváltójának, az “tud” bűnös életet élni, ám nem “fog” így tenni. Különbséget kell tennünk aközött, ahogy egy hívőnek kellene élni, és aközött, hogy mit kell tenni, ha valaki el akarja nyerni a megváltást.

A Biblia számtalan helyen tisztázza, hogy megváltás egyedül kegyelem által, egyedül hit által, egyedül Jézus Krisztus által nyerhető el (Ján 3:16; Ef 2:8-9; Ján 14:6). Csak hit által menekülhetünk meg – egyedül hit által. Abban a pillanatban, amikor valaki hisz Jézus Krisztusban megmenekül, és biztonságban lesz az üdvösségében. Az üdvösség hit által nyerhető el, és később sem munkával tartható fenn. Pál apostol ezt írja a galatáknak: “Ennyire értelmetlenek vagytok, hogy amit lélekben kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni?” (Gal 3:3). Ha hit által tartatunk meg, akkor üdvösségünk is hit által tartható meg. Nem tudjuk saját magunk “megcsinálni” üdvösségünket. Épp ezért megtartani sem tudjuk saját erőfeszítésünk által. Isten az, aki üdvösségünket megtartja (Júdás 24.v.). Isten az, aki erősen tart kezében (János 10:28-29). Isten szeretete az, amitől semmi sem választhat el minket (Róma 8:38-39).

Üdvösségünk biztosságának bármilyen tagadása lényegében az a hit, hogy magunknak kell megdolgoznunk az üdvösségünkért. Ez tökéletes ellentétben állna a kegyelem által elnyerhető üdvösség tanával. Krisztus érdemei által nyerünk üdvösséget, és nem sajátunk által (Róma 4:3-8). Azt állítani, hogy Isten Igéjének kell engedelmeskednünk, vagy kegyes életet kell élnünk ahhoz, hogy megtartsuk üdvösségünket egyenlő azzal, mintha azt mondanánk, hogy Jézus halála nem volt elegendő áldozat bűneink büntetésének kifizetésére. Jézus halála elégéges áldozat volt minden bűnünkre – múltbeli, jelenbeli és jövőbeli bűneinkre, megváltásunk előttiekre és utániakra egyaránt (Róma 5:8; 1Kor 15:3; 2Kor 5:21).

Ezekszerint ez azt jelenti, hogy a keresztények bárhogy élhetnek, ahogy csak akarnak, és még úgy is üdvösségük lesz?Ez egy elméleti kérdés, mivel a Biblia kijelenti, hogy az igaz keresztények nem fognak úgy élni, ahogy akarnak. A kerezstények új teremtések (2Kor 5:17). A keresztények megtermik a Lélek gyümölcsét (Gal 5:22-23), és nem a test cselekedeteit (Gal 5:19-21). Az 1János 3:6-9 világosan kifejti, hogy egy igazi keresztény nem fog folyamatosan bűnben élni. Válaszul erre a vádra, hogy a kegyelem bűnt eredményezne, Pál apostol kimondja: “Mit mondjunk tehát? Maradjunk meg a bűnben, hogy a kegyelem gyarapodjék? Szó sincs róla! Ha egyszer már meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk tovább benne?” (Róma 6:1-2).

Az örök üdvbiztonság nem egy engedély a bűnre. Inkább biztonság, hogy Isten szeretete garantált azoknak, akik Krisztusban bíznak. Ha megismerjük és megértjük Isten hatalmas és drága ajándékát a megváltást, az pontosan az ellenkezőjét fogja elérni. Hogy tudná bárki, aki ismeri a Jézus által bűneinkért fizetett árat, tovább élni bűnös életét (Róma 6:15-23)? Hogyan tudná bárki, aki érti Isten feltétel nélküli és garantált szeretetét, Isten arcába dobni az ajándékot? Az ilyen ember nem azt mutatja be, hogy az örök üdvbiztonság felhatalmazta őt a bűnre, hanem csak azt, hogy soha nem tapasztalta meg igazán a megváltást Jézus Krisztusban. “Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg.” (1Ján 3:6).



Vissza a magyar oldalra



Az örök biztonság egyenes út a bűnhöz?