Mózes 5. könyve (A második törvénykönyv)



Szerző: Mózes 5. könyvét Mózes írta, és az valójában Mózes prédikációinak a gyűjteménye, amelyeket közvetlenül a Jordánon való átkelés előtt intézett Izráel népéhez. „Ezeket a beszédeket mondta el Mózes” (1:1). Az utolsó részt valaki más írhatta (talán Józsué).

Keletkezés ideje: A könyvben szereplő prédikációk az azt megelőző 40 napos időszakban hangoztak el, mielőtt Izráel belépett volna az Ígéret Földjére. Az első igehirdetés a 11. hónap 1. napján hangzott el (1:3), és az izraeliták 70 nappal később, az 1. hónap 10. napján keltek át a Jordánon (Józs 4:19). Ha kivonjuk ebből a Mózes halálát követő 30 napos gyászt (5Móz 34:8), 40 napot kapunk. Ekkor Kr. e. 1410-at írtak.

A könyv célja: Az izraeliták új generációja az Ígéret Földjének kapujában állt. Ők nem voltak részesei a Vörös-tengeren való csodás átkelésnek, sem fültanúi a törvényadásnak a Sínai-hegynél, de egy új földre kellett belépniük, ahol számtalan veszély és kísértés leselkedett rájuk. Mózes 5. könyve azért adatott, hogy Isten törvényére és hatalmára emlékeztesse az új nemzedéket.

Kulcsigék: „Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból! Tartsátok meg Isteneteknek, az ÚRnak parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek.” (5Móz 4:2)

„Halld meg, Izráel: „Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” (5Móz 6:4-7)

„Így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek benneteket: fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg, és teljesítsék ennek a törvénynek minden igéjét! Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek. Általa éltek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.” (5Móz 32:46-47)

Rövid összefoglalás: Az izraeliták azt a parancsot kapták, hogy emlékezzenek négy dologra: Isten hűségére, Isten szentségére, Isten áldásaira és Isten figyelmeztetéseire. Az első három rész felidézi, hogyan jutottak el az izraeliták Egyiptomból aktuális tartózkodási helyükre, Moáb földjére. A 4. rész engedelmességre és a hozzájuk mindvégig hű Isten iránti hűségre szólít fel.

Az 5-26. rész a törvény megismétlése. Mózes az új nemzedékkel is közli a Tízparancsolatot, az áldozatokra és ünnepnapokra vonatkozó törvényeket és egyéb előírásokat. Azoknak, akik engedelmeskednek, áldásokat ígér (5:29; 6:17-19; 11:13-15), míg a törvényszegők számára éhínséget helyez kilátásba (11:16-17).

Az áldás és átok témája a 27-30. részekben is folytatódik. A könyv ezen része azzal zárul, hogy határozott döntés elé állítja Izráelt: „előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot”. Isten jót akar népének, ezért ezt a tanácsot adja nekik: „Válaszd hát az életet” (30:19).

Az utolsó fejezetekben Mózes bátorítja a népet, Józsuét rendeli utódjául és még egyszer, utoljára megáldja Izráel valamennyi törzsét. A 34. rész Mózes halálának a körülményeit ismerteti. Mózes felmászott a Piszgá nevű hegy csúcsára, ahonnan az Úr megmutatta neki az Ígéret Földjét, ám oda ő már nem léphetett be. Mózes az Úr jelenlétében halt meg 120 esztendős korában, de még mindig éles szemű és életerős emberként. Mózes 5. könyve Isten e nagy prófétájának rövid nekrológjával zárul.

Mit vetít előre a könyv: Mózes 5. könyvében számos újszövetségi téma megtalálható. A legfontosabb ezek közül a Mózesi törvény maradéktalan betartásának fontossága és egyben lehetetlen volta. A Törvényt újra meg újra áthágó emberek bűneiért engesztelésül hozott áldozatok végetlennek tűnő sora Krisztus áldozatában „egyszer s mindenkorra” beteljesedett (Zsid 10:10). A kereszten elvégzett megváltó művének köszönhetően nincs szükségünk több bűnért való áldozatra.

Az izraeliták kiválasztása előrevetíti a Krisztusban hívők kiválasztását (1Pt 2:9). Mózes az 5Mózes 18:15-19-ben egy másik prófétáról jövendöl – az eljövendő nagy Prófétáról, aki maga a Messiás. Mózeshez hasonlóan Ő is isteni kinyilatkoztatás részese és hirdetője, valamint népének vezetője lesz (Jn 6:14; 7:40).

Gyakorlati alkalmazás: Mózes 5. könyve Isten Igéje a fontosságát hangsúlyozza. Isten Igéje életünk szerves része. Noha már nem az ószövetségi törvény alatt élünk, továbbra is rajtunk áll, hogy alárendeljük-e az életünket Isten akaratának. A puszta engedelmesség áldást von maga után, míg a bűnnek is megvannak a maga következményei.

Egyikünk sem áll „a törvény felett”. Még Mózesnek is engedelmeskednie kellett annak ellenére, hogy Isten vezetőül és prófétául választotta. Az Ígéret Földjére végül éppen azért nem léphetett be, mert nem volt engedelmes Isten világos parancsának (4Móz 20:13).

Pusztai megkísértésekor Jézus háromszor is Mózes 5. könyvéből idézett (Mt 4). Így mutatta be, hogy milyen fontos a szívünkbe rejtenünk Isten Beszédét, ha nem akarunk vétkezni ellene (Zsolt 119:11).

Izráelhez hasonlóan nekünk is meg kell emlékeznünk Isten hűségéről. A Vörös-tengeren való átkelés, a Sínai-hegyre leszálló szent isteni jelenlét vagy a pusztában hulló mennyei manna számunkra is bátorítást jelenthet. Aki előre szeretne jutni, annak érdemes időnként visszatekintenie, hogy felidézze, mi mindent tett vele Isten a korábbiakban.

Ezenkívül Mózes 5. könyve gyönyörű képet fest elénk egy szerető Istenről, aki vágyik a gyermekeivel való kapcsolatra. Az Úr azt mondja, hogy szeretetből hozta ki Izráelt Egyiptomból „erős kézzel”, és puszta szeretetből mentette meg őket (5Móz 7:7-9). Milyen csodálatos is, hogy szabadok lehetünk a bűn kötelékétől és a mindenható Isten szeretetét élvezhetjük!



Vissza a magyar oldalra



Mózes 5. könyve (A második törvénykönyv)