Mi a Biblia?




Kérdés: Mi a Biblia?

Válasz:
A „biblia” szó a görög–latin „könyv” szóból származik — találó név, hiszen a Biblia mindenkinek szól, bármilyen korban is él. Egyetlen más könyv sem hasonlítható hozzá, már önmagában is kategóriát teremt.

A Biblia hatvanhat külön könyvből áll. Ide tartoznak a törvényről szóló könyvek, mint például a 3 Mózes és az 5 Mózes; a történelmi könyvek, mint például Ezsdrás és a Cselekedetek könyve; a költői könyvek, mint például a Zsoltárok és a Prédikátor könyve; a prófétai könyvek, mint például Ézsaiás és a Jelenések könyve; életrajzok, mint például Máté és János; és a levelek, mint például Titusz és a Zsidókhoz írt levél.

A szerzők
A Biblia megírásában körülbelül 1500 év leforgása alatt mintegy negyven ember vett részt. A szerzők között volt király, halász, pap, kormányzati tisztségviselő, parasztember, pásztor és orvos is. Ebből a sokszínűségből hihetetlen egység jön elő, ami az egész Szentírást átszövő közös témákban is megnyilvánul.

A Biblia egysége annak a ténynek köszönhető, hogy végső soron egyetlen szerzője van: maga Isten. A Biblia „Istentől ihletett” (2 Timóteus 3:16). Az írók pontosan azt írták le, amit Isten akart, ennek eredménye pedig Isten tökéletes és szent szava lett (Zsoltárok 12:6; 2 Péter 1:21).

A felosztás
A Bibliának két fő része van: az Ószövetség és az Újszövetség. Röviden összefoglalva az Ószövetség egy nemzet története, az Újszövetség pedig egy emberé. Ez a nemzet volt az az eszköz, amely által Isten elhozta az embert — Jézus Krisztust — a világba.

Az Ószövetség leírja Izráel nemzetének létrejöttét és fenntartását. Azt ígérte Isten, hogy Izráel által az egész világot megáldja (1 Mózes 12:2–3). Amikor már létezett Izráel, akkor az áldás közvetítésére a népből Isten kiválasztott és felnevelt egy családot: Dávid családját (Zsoltárok 89:3–4). Majd ígéretet tett, hogy Dávid családjából jön el az Ígéret Fia, aki elhozza a megígért áldást (Ézsaiás 11:1–10).

Az Újszövetség a megígért férfi eljövetelének részleteit mutatja be. A neve Jézus volt, és tökéletes életével, megváltó halálával és halottak közül való feltámadásával beteljesítette az ószövetségi próféciákat.

A főszereplő
A Biblia főszereplője Jézus; az egész könyv tulajdonképpen róla szól. Az Ószövetség megjövendöli eljövetelét, és előkészíti a terepet a világba jöveteléhez. Az Újszövetség bemutatja eljövetelét és bűnös világunk megváltásáért véghezvitt cselekedeteit.

Jézus több, mint egy történelmi személyiség; sőt, több, mint egy ember. Ő a testté lett Isten; eljövetele a világtörténelem legfontosabb eseménye volt. Maga Isten emberré lett, hogy egy általunk felfogható, egyértelmű képet mutasson önmagáról. Milyen Isten? Olyan, mint Jézus; Jézus valójában Isten ember formájában (János 1:14; 14:9).

Rövid összefoglaló
Isten megteremtette az embert, és tökéletes környezetbe helyezte bele; de az ember fellázadt Isten ellen, és így nem töltötte be azt a szerepet, amit Isten neki szánt. A bűn miatt Isten átok alá vonta a földet, de azon nyomban kész tervvel állt elő, hogy miként fogja helyreállítani az emberiség és az egész teremtett világ dicsőségét.

Üdvtervének részeként elhívta Ábrahámot Babilóniából Kánaán földjére (Kr.e. 2000 körül). Megígérte Ábrahámnak, fiának, Izsáknak és unokájának, Jákobnak (más néven Izráelnek), hogy az ő leszármazottaikon keresztül áldja majd meg a világot. Izráel családja Kánaánból Egyiptomba költözött, ahol nemzet lett belőlük.

Kr.e. 1400 körül Mózes vezetésével Isten kivitte Izráel leszármazottait Egyiptomból, és nekik adta az Ígéret földjét, Kánaánt. Mózes által törvényt adott nekik és szövetséget kötött velük. Ha hűségesek lesznek Istenhez, és nem követik a környező népek bálványimádását, akkor bővelkedni fognak. Ha viszont elhagyják Istenüket, és bálványokat követnek, akkor Isten elpusztítja nemzetüket.

Mintegy 400 évvel később, Dávid és fia, Salamon uralkodása alatt Izráel hatalmas, erős királysággá nőtt. Megígérte nekik Isten, hogy az egyik leszármazottjuk örökkévaló királyként fog uralkodni.

Salamon uralma után a királyság kettészakadt. Az északi tíz törzset Izráelnek nevezték, és országuk még körülbelül 200 évig maradt fenn, amikor Isten megbüntette őket bálványimádásuk miatt. Asszíria Kr.e. 721-ben fogságba hurcolta a népet. A déli két törzset Júdának nevezték; az ő országuk kicsit tovább maradt fenn, de végül ők is elfordultak Istentől. Babilónia Kr.e. 600 körül fogságba hurcolta őket.

Körülbelül 70 év elteltével Isten visszahozta a foglyok egy részét saját földjükre. Kr.e. 444 körül újjáépítették a fővárost, Jeruzsálemet, és Izráel ismét nemzeti öntudatra ébredt. Ezzel zárul az Ószövetség.

Az Újszövetség eseményei Jézus Krisztus születésével Betlehemben, mintegy 400 évvel ezután kezdődnek. Jézus az Ábrahámnak és Dávidnak megígért leszármazott volt, aki teljesíti majd Isten üdvtervét, megváltja a világot és helyreállítja a teremtést. Hűségesen elvégezte a munkáját — meghalt a bűn miatt, és feltámadt a halálból. Krisztus halála a világgal kötött új szövetség alapja. Mindenki üdvösséget, örökéletet kap, aki hisz Jézusban.

Feltámadása után Jézus elküldte a tanítványait, hogy hirdessék az életéről és üdvözítő hatalmáról szóló örömhírt. A tanítványok szétszóródtak, és így terjesztették az evangéliumot. Beutazták Kis-Ázsiát, Akháját és a római birodalmat. Az Újszövetség azzal a jövendöléssel zárul, hogy Jézus vissza fog térni, hogy ítéletet tartson a hitetlen világ felett, és megszabadítsa a teremtést az átok alól.



Vissza a magyar oldalra



Mi a Biblia?