Követhetett volna-e el Jézus bűnt?




Kérdés: Követhetett volna-e el Jézus bűnt? Ha nem tudott Jézus bűnt tenni, akkor hogyan „tudna megindulni erőtlenségeinken” (Zsidók 4:15)? Ha nem vétkezhetett volna, akkor mi értelme volt a kísértésnek?

Válasz:
Ennek az érdekes kérdésnek két oldala van. Nem szabad elfelednünk, hogy nem az a kérdés, hogy Jézus vétkezett-e. Mindkét oldal egyetért abban, hogy — ahogy a Biblia is egyértelműen állítja, — Jézus nem vétkezett (2 Korinthus 5:21; 1 Péter 2:22). A kérdés az, hogy tudott volna-e Jézus vétkezni. Azok szerint, akik a „képtelen a bűnre” nézetet vallják, Jézus nem is tudott volna vétkezni. Azok szerint, akik a „képes a bűnre” nézetet vallják, Jézus tudott volna vétkezni, de nem tette. Melyik nézet a helyes? A Szentírás egyértelműen azt tanítja, hogy Jézus képtelen volt a bűnre, azaz nem is tudott volna vétkezni. Ha tudott volna vétkezni, akkor még ma is képes lenne rá, hiszen ő ma is ugyanolyan lényegű, mint amikor a földön járt. Ő az isten–ember, és örökre az is marad, személyében szétválaszthatatlanul egyesült teljes isteni és teljes emberi természettel. Azt hinni, hogy Jézus vétkezhet, ugyanaz, mintha azt hinnénk, hogy Isten vétkezhet. „Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kolossé 1:19). A Kolossé 2:9 még hozzáteszi: „Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg.”

Igaz, hogy Jézus teljes egészében ember, de ennek ellenére nem azzal a bűnös természettel született, mint mi. Persze ugyanolyan kísértéseket szenvedett, mint mi — azaz a kísértéseket Sátán vetette ki rá —, de bűntelen maradt, mert Isten képtelen bűnt elkövetni. Saját természetének mond ellent (Máté 4:1; Zsidók 2:18, 4:15; Jakab 1:13). Definíció szerint a bűn a törvény megsértése. Isten teremtette a törvényt, és ezért a törvény természetszerűleg az, amit Isten tenne vagy nem tenne. A bűn olyasmi, amit Isten — saját természete miatt — nem tenne meg.

Kísértve lenni önmagában még nem bűn. Megkísérthet bennünket valaki olyasmivel, ami iránt nincs vágy a szívünkben — például gyilkosságban vagy szexuális perverzióban való részvétellel. Valószínűleg abszolút nem akarnánk részt venni ilyesmiben, mégis a kísértés ténye fennállna, mivel valaki felajánlotta a lehetőséget. Legalább kettő definíciója létezik a „kísértés” szónak:

1) Egy személytől vagy annak természetétől független (külső) bűnös javaslattétel.

2) Olyan mértékben fontolgatni egy bűnös cselekedetben való részvételt és az azzal esetlegesen együtt járó gyönyöröket és következményeket, hogy a cselekedet az elmében tulajdonképpen már folyamatban van.

Az első definícióban leírt cselekedet/gondolat nem bűn, a második viszont az. Amikor valaki egy bűnös cselekedet gondolata mellett elidőzik, és azon gondolkodik, hogy miként valósíthatja azt meg, már átlépte a bűn határmezsgyéjét. Jézus az első definíció szerinti kísértést tapasztalta meg, azzal a különbséggel, hogy őt soha nem kísértette a bűn természete, mert őbenne nem volt ott. Sátán különféle bűnös cselekedetekre akarta rávenni Jézust, de az ő szívében nem volt vágy az ilyesmiben való részvételre. Ezért aztán hozzánk hasonlóan Jézus kísértést szenvedett, de bűntelen maradt.

Azok szerint, akik a „képes a bűnre” nézetet vallják, ha Jézus nem tudott volna vétkezni, akkor nem tapasztalhatta volna meg, milyen a valódi kísértés, és ezért nem tudna igazán együtt érezni velünk a bűnre csábító kísértéseink és küszködésünk idején. Ne felejtsük el, hogy nem kell valamit átélnünk ahhoz, hogy megértsük azt. Isten mindenről mindent tud. Noha Isten soha nem vágyott a bűn után, és nem is vétkezett soha, mégis tudja, mi az. Isten tudja, milyen érzés kísértés közepette lenni. Jézus azért tud együtt érezni velünk kísértéseinkben, mert tudja milyenek azok, nem pedig azért, mert átélte mindezt.

Tudja, mit jelent kísértések között lenni, de nem tudja, milyen a bűnbe esés. Ez nem akadályozza meg őt abban, hogy segítségünkre legyen. Olyan bűnök kísértenek meg bennünket, amelyek mindenkinek problémát jelentenek (1 Korinthus 10:13). Általában három nagyobb csoportba lehet őket sorolni: „a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés” (1 János 2:16). Ha megvizsgáljuk az Évát vagy Jézust érő kísértéseket, akkor azt látjuk, hogy mindegyik kísértés ebből a három kategóriából származott. Hozzánk hasonlóan Jézus minden módon és minden területen kísértést szenvedett, de ő teljesen szent maradt. Noha romlott természetünk el akar követni bizonyos bűnöket, de Krisztusban le tudjuk győzni a bűnt, mert többé már nem a bűn, hanem Isten szolgája vagyunk (Róma 6; különösen a 2. és a 16–22. versek).



Vissza a magyar oldalra



Követhetett volna-e el Jézus bűnt?