Szabad-e egy keresztény hívőnek videojátékokkal játszania?




Kérdés: Szabad-e egy keresztény hívőnek videojátékokkal játszania?

Válasz:
Isten Igéje, amelynek legkésőbbi könyve is csaknem 2000 évvel ezelőtt íródott, természetesen nem beszél konkrétan arról, hogy szabad-e a keresztényeknek videojátékokkal játszaniuk, ám az azzal kapcsolatos bibliai alapelvek, hogy miként gazdálkodjunk jól az időnkkel, mindmáig érvényesek. Amikor Isten rámutat, hogy egy tevékenység rabjává váltunk, egy időre érdemes teljesen felhagyni vele. Egy ilyen „böjt” jelentheti az ételtől, moziba járástól, tévénézéstől, zenehallgatástól, videojátékoktól vagy bármely más dologtól való tartózkodást, amely eltereli a figyelmünket Isten megismeréséről, szeretetéről, és népe szolgálatáról. Noha önmagában véve egyik sem feltétlenül rossz, bálvánnyá válhatnak az életünkben, ha elválasztanak bennünket az első szeretettől (Kol 3:5; Jel 2:4). Vegyük fontolóra a következő alapelveket, függetlenül attól, hogy a videojátékokról, a televízióról, a moziról vagy bármely más kedvelt időtöltésről legyen is szó:

1. Épít vagy csak szórakoztat? Építik-e a videojátékok az Isten iránti szeretetünket, a róla szerzett ismereteinket és a mások felé végzett szolgálatunkat? „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Kor 10:23-24; Róm 14:19). Amikor Istentől időt kapunk a kikapcsolódásra és a pihenésre, olyan tevékenységekkel töltsük, amelyeket élvezünk és felemelőnek találunk. Ne azt nézzük, hogy mi elfogadható és megengedett, hanem hogy mi az, ami mindekezen felül dicséretre méltó. Amikor választhatunk a jó, a jobb és a legjobb között, válasszuk mindig a legjobbat (Gal 5:13-17).

2. A magunk akaratának vagy Isten akaratának engedünk vele? Hogy Istennek mi az akarata gyermekeire nézve, az a nagy parancsolatban foglalható össze: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat” (Lk 10:27) Az emberi akaratot megfertőzte a bűn. Ha Isten megmentett bennünket önző vágyainktól, alá kell rendelnünk akaratunkat az Övének (Fil 3:7-9). Isten akarata átformálja a mienket (Zsolt 143:10), és hamarosan mi is arra kezdünk vágyni a szívünk mélyén, amit Ő tervezett a számunkra.

Sokan azt hiszik, hogy Isten akarata unalmas és megsemmisítő, s egy távoli kolostorban kuporgó szerzetes vagy egy megkeseredett templomszolga képe jelenik meg előttük. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz: senkinek nincs nagyobb örömben és több kalandban része azoknál, akik egész életükben Isten akaratában járnak. Bárki beláthatja ennek igazságát, aki elolvassa például Hudson Taylor, Amy Carmichael, Corrie Ten Boom, Müller György vagy más hithősök élettörténetét. Tagadhatatlan, hogy ezeknek a szenteknek a világból, saját testükből és az ördögtől eredően egyaránt számos nehézséggel kellett megbirkózniuk, és vajmi kevés földi vagyonra tettek szert, Isten azonban hatalmas munkát tudott elvégezni rajtuk keresztül. Isten akarata első látásra teljesíthetetlennek és túl szentségesnek tűnhet ahhoz, hogy az ember bármi örömét is lelhesse benne, ám az Úr erőt ad a véghezviteléhez és örömtelivé teszi számunkra. „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem” (Zsolt 40:8a; vö.: Zsid 13:21).

3. Istent dicsőíti-e? Egyes videojátékok az erőszakot, a bujaságot vagy az ostoba döntéseket dicsőítik és pártolják (pl.: „Kiestem a versenyből, úgyhogy ronggyá zúzom az autómat!”) A keresztény hívő cselekedetei dicsőséget kell, hogy szerezzenek Istennek (1Kor 10:31), és hozzá kell, hogy járuljanak ahhoz, hogy az illető növekedjen Krisztus ismeretében és kegyelmében.

4. Jó cselekedeteket szül-e? „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2:10; Tit 2:11-14; 1Pt 2:15). A lustaság és az önzés ellenkezik Istennek az életünkre vonatkozó céljával: azzal, hogy jót cselekedjünk mások javára (1Kor 15:58; vö. Gal 6:9-10).

5. Az önuralomról tanúskodik-e? A videojátékok sokak szerint függőséghez vagy rabsághoz vezethetnek, márpedig keresztény hívő életében semmi ilyesminek nincs helye. Pál a keresztény életet a sportolókhoz hasonlítja, akik megfegyelmezik a testüket azért, hogy elnyerjék a díjat. A keresztényeknek egy ennél magasabb rendű cél elérése: a mennyben rájuk váró örök jutalom reményében kell törekedniük a fegyelmezett életvitelre.

6. Hasznos időtöltés-e? Egy napon el kell majd számolnunk azért, hogy miként használtuk ki a korlátozottan rendelkezésünkre álló időt. Aki órákon át a videojátékok előtt ül, arról aligha lehet elmondani, hogy jól gazdálkodott az idejével. „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5:15-17) „többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét.” (1Pt 4:2; vö.: Kol 4:%; Jak 4:14; 1Pt 1:14-22)

7. Átmegy-e a Filippi 4:8 tesztjén? „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Fil 4:8) Isten szerinti vagy világi dolgok járnak-e a fejünkben, amikor videojátékokat játszunk?

8. Összhangban áll-e az életcélommal? Pál azt mondta, hogy az emberek az utolsó időkben „inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent” (2Tim 3:4). A nyugati kultúrára tökéletesen ráillik ez a jellemzés, nyugati ember ugyanis él-hal a szórakozásért. A Krisztust nem ismerők a különböző szabadidős tevékenységek, például a mozi, a sport vagy a zene rabjaivá válnak, mert nincs magasabb rendű céljuk annál, hogy élvezzék az életet, amíg tart. Ám ezek a szórakozások senkit sem tehetnek igazán boldoggá (Préd 2:1). Amikor keresztényként ugyanazon dolgok rabjaivá válunk, mint a világiak, vajon csakugyan elmondhatjuk-e magunkról, hogy új életben járunk „az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil 2:15)? Vagy azt látják az emberek, hogy semmiben sem különbözünk tőlük, és Krisztus semmilyen változást nem hozott az életünkben?

Pál mindennél többre tartotta Isten megismerését, szeretetét és engedelmes követését. „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. […] hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához” (Fil 3:7-10). Miről tesz bizonyságot, ha videojátékokkal játszom: arról, hogy Istent szeretem, vagy arról, hogy a világ dolgaiért rajongok? (1Jn 2:15-17)

9. Az örökkévaló dolgokra tereli-e a figyelmemet? A keresztények örök jutalmat remélhetnek a mennyben, ha hűségesen élnek a földön (lásd Mt 6:19-21 és 1Kor 3:11-16). Ha az örök élet ígérete lebeg a szemünk előtt ahelyett, hogy a múlandó földi örömökre koncentrálnánk, időnket, forrásainkat és szívünket Isten szolgálatába fogjuk állítani (Kol 3:1-2; 23-24). Mit ér mindaz, amink van, vagy amit csinálunk, ha elveszíthetjük miattuk az örök jutalmunkat (Lk 12:33-37)? A keresztények gyakran egyszerre próbálják szolgálni Istent és a saját vágyaikat, holott Jézus világosan megmondta, hogy „senki sem szolgálhat két úrnak” (Mt 6:24). Isten a munka és a pihenés alatt egyaránt örömmel töltheti el a szívünket (Préd 5:19; Mt 11:28-29; Kol 3:23-24). Igyekezzünk megtalálni az egészséges egyensúlyt a kettő között, és amikor bizonyos időt a pihenésnek szentelünk, ahogyan Jézus is tette (Mt 6:31), valamilyen építő tevékenységet válasszunk.

Nem az tehát a kérdés, hogy „szabad-e videojátékkal játszani”, hanem hogy „a videojáték-e a lehető legjobb időtöltés”. Épít-e engem? Arról tanúskodik-e, hogy szeretem az embereket? Dicsőséget szerez-e Istennek? Ne pusztán elfogadható tevékenységeket keressünk, hanem olyanokat, amelyek dicséretesek is! Bárhogy vezessen is bennünket az Úr, teljes szívünkből kövessük Őt! Készüljünk az örökkévalóságra, és ne feledjük: minden ennek érdekében hozott áldozatunk jelentéktelen semmiségnek tűnik majd, amikor végre találkozunk Jézussal!



Vissza a magyar oldalra



Szabad-e egy keresztény hívőnek videojátékokkal játszania?