Mi keressünk magunknak társat, vagy várjunk, amíg Isten elénk vezeti a nagy Őt?




Kérdés: Mi keressünk magunknak társat, vagy várjunk, amíg Isten elénk vezeti a nagy Őt?

Válasz:
Mindkét kérdésre igennel felelhetünk, mert a kettő kiegészíti egymást. Ne kutassunk megrögzötten házastárs után, mintha minden egyedül rajtunk állna. Ugyanakkor tétlenül se üljünk a babérjainkon abban a hitben, hogy egy nap majd bekopogtat hozzánk a nagy Ő, akit Isten küldött. Ha keresztény hívőként arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ideje megházasodnunk, először is imádkozzunk. Nincs jobb kezdet, mint elkötelezni magunkat Isten életünkre szóló akarata mellett. „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsolt 37:4) Gyönyörködni az Úrban annyit tesz, hogy örömünket leljük Isten ismeretében, és bízunk abban, hogy Ő is gyönyörködik bennünk. Isten elülteti a szívünkben a saját vágyait, ami a társkeresést illetően annyit tesz, hogy olyan típusú társ után kezdünk vágyni, amilyet Ő szeretne nekünk adni, és akiről tudja, hogy igazán örömünkre lehet. „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” – mondja a Példabeszédek 3:6. Gondoljunk Istenre a társkeresés során is, azaz vessük alá magunkat akaratának, és valljuk meg, hogy nekünk csak az kell, ami az Ő szemében a legjobb.

Miután elköteleztük magunkat Isten akaratának a követése mellett, ismerjük meg az istenfélő férj vagy feleség jellemzőit is, és olyan társat keressünk, aki eleget tesz e szellemi kritériumoknak. Fontos, hogy először tudatosítsuk magunkban e személyiségjegyeket, és csak azután „nézelődjünk”. Ha „belehabarodunk” valakibe, és csak később jövünk rá, hogy szellemi tekintetben nem alkalmas arra, hogy a társunk legyen, fájdalomnak tesszük ki, és igen nehéz helyzetbe hozzuk magunkat.

Miután világossá vált számunkra, hogy a Biblia szerint milyen a jó társ, elkezdhetünk tenni is a cél érdekében, tudva, hogy Isten – tökéletes akarata és időzítése szerint – aközben fogja elénk vezetni a számunkra megfelelő személyt, hogy magunk is nyitott szemmel járunk. Ha imádkozunk, Isten elvezet majd bennünket ahhoz a valakihez, akit kirendelt a számunkra. Ha kivárjuk az Isten szerinti időt, megtaláljuk azt az illetőt, aki hátterünk, személyiségünk és vágyaink szempontjából is a leginkább illik hozzánk. Bíznunk kell az Úrban és az Úr időzítésében (Péld 3:5) akkor is, ha az Ő órája másként jár, mint a mienk. Egyeseket Isten arra hív el, hogy egyáltalán ne kössenek házasságot (1Kor 7), de az ő szívükből el is veszi a házasság utáni vágyat. Isten időzítése tökéletes, s ha hiszünk és kitartunk, elnyerjük ígéreteit (Zsid 6:12).



Vissza a magyar oldalra



Mi keressünk magunknak társat, vagy várjunk, amíg Isten elénk vezeti a nagy Őt?