Jób könyve



Szerző: Jób könyve nem nevezi meg a szerzőjét, de a legvalószínűbbnek Jób, Élihu, Mózes vagy Salamon tűnik.

Keletkezés ideje: Jób könyve feltételezett keletkezési ideje a szerzőtől függően alakul. Ha Mózes írta, akkor Kr. e. 1440, ha Salamon, akkor Kr. e. 950 körül íródhatott. Mivel a szerző kilétéről nincsenek biztos információink, a keletkezés idejét sem ismerjük.

A könyv célja: Jób könyve segítségével megérthetjük a következőket: Sátán kizárólag Isten engedélyével tehet kárt anyagi javainkban vagy az egészségünkben. Istentől függ, hogy Sátán mit tehet meg és mit nem. Emberi felfogóképességünket meghaladja annak megértése, hogy miért van olyan sok szenvedés a világban. A gonoszok elnyerik méltó büntetésüket. A szenvedés hátterében nem minden esetben a bűn áll. Isten olykor azért enged meg szenvedést az életünkben, hogy megtisztítson, megpróbáljon, tanítson vagy lelkileg megerősítsen bennünket. Isten minden körülmények között elegendő a számunkra, s érdemes és igényt is tart szeretetünkre és dicséretünkre.

Kulcsigék:

Jób 1:1: „Élt Úc földjén egy Jób nevű ember, aki feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat."

Jób 1:21: „Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!”

Jób 38:1-2: „Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal?”

Jób 42:5-6: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban."

Rövid összefoglalás: A könyv első jelenetében Sátán Isten színe elé járul, hogy megvádolja Jóbot. Azt állítja, hogy Jób csak azért szolgálja Istent, mert Isten minden rossztól megvédi, és engedélyt kér Istentől, hogy próbára tegye Jób hitét és hűségét. Isten megadja az engedélyt, de bizonyos korlátokat szab Sátánnak. „Miért szenvednek az igazak?” — merül fel a kérdés, miután Jób elveszíti a családját, a gazdagságát és az egészségét is. Három barátja, Elifáz, Bildád és Zófár siet a „vigasztalására” és a sorozatos tragédiák okának megkeresésére. Mind azt állítják, hogy Jóbot bűnei büntetéseképpen érte utal a szenvedés. Jób azonban mindvégig ragaszkodik Istenhez és kitart amellett, hogy nincs bűn az életében. Egy negyedik férfi, Élihu azt tanácsolja neki, hogy alázza meg magát, és engedje, hogy Isten a próbatételek által megtisztítsa az életét. Végül maga Jób is kérdőre vonja Istent és értékes leckéket tanul Isten szuverenitásáról és arról, hogy neki teljes mértékben belé kell vetnie a bizalmát. Isten ezt követően a korábbinál is jobb egészséggel, több örömmel és nagyobb gazdagsággal ajándékozza meg Jóbot.

Mit vetít előre a könyv: Ahogy Jób a nyomorúsága okain töprengett, három kérdés merült fel benne, melyek mindegyikére egyedül az Úr Jézus Krisztusban van válasz. Az első kérdést a 14. rész 4. versében teszi fel Jób: „Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki. [Károli ford.]” A kérdést egy olyan ember teszi fel, aki felismerte, hogy nem tud megfelelni Istennek, sem igaznak bizonulni a szemében. Isten szent, mi viszont nem vagyunk azok. A bűn mély szakadékot teremt az ember és Isten között. Az égető kérdésre Jézus Krisztusban lelhetjük meg a választ. Ő kifizette a bűneink büntetését és saját igazságát adta nekünk helyette, így immár elfogadásra találhatunk Isten előtt (Zsid 10:14; Kol 1:21-23; 2Kor 5:17).

Jób második kérdése így hangzik: „ha a férfi meghal, lehanyatlik, ha az ember kimúlik, hova lesz?” (10. vers) Erre az örökkévalóságot és a halál utáni életet feszegető kérdésre szintén egyedül Krisztusban van válasz. Hogy „hová lesz” az ember a halála után, az attól függ, hogy ismeri-e Krisztust; ha igen, akkor a mennybe jut, ám ha nem, akkor kivetik „a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás” (Mt 25:30).

Jób harmadik kérdése a 14. versben hangzik el: „Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?” A válasz ismét Krisztusban van. Ha benne vagyunk, igenis életre fogunk kelni. „Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:54-55).

Gyakorlati alkalmazás: Jób könyve arra emlékeztet bennünket, hogy egyfajta „kozmikus konfliktus” zajlik a színfalak mögött, amelyről általában fogalmunk sincs. Gyakran nem értjük, mit miért enged meg Isten, és megkérdőjelezzük vagy kétségbe vonjuk a jóságát, mert nem látjuk a teljes képet. Jób könyve arra tanít bennünket, hogy minden körülmények között bízzunk Istenben. Nem csupán AKKOR kell Istenben bíznunk, amikor nem értünk mindent, hanem AZÉRT is, mert nem értünk mindent. „Az Isten útja tökéletes” — mondja a zsoltáros (Zsolt 12:31), s ha ez így van, bízhatunk benne, hogy az is tökéletes, amit cselekszik — és az is, amit megenged — az életünkben. Ez olykor lehetetlennek tűnhet, de Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Hiába is akarnánk maradéktalanul megérteni Őt: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim — így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézs 55:8-9). Az viszont rajtunk áll, hogy engedelmeskedjünk neki, bízzunk benne és alávessük magunkat az akaratának függetlenül attól, hogy értjük-e vagy sem.



Vissza a magyar oldalra



Jób könyve